Moziban

Nem mind placebó, ami fénylik – Csodapirula

csodapirula-filmBiztos vagyok benne, hogy a valóságban sokkal izgalmasabb egy negyvenöt éves elvált újságírónő válsága, mint ahogy a Csodapirulában találják. Hamis Szex és New York és Született feleségek mashup Stockholmból.

A svédek élete sem csak játék és mese! Vegyük például Johannát (Helena Bergström), aki elvált, van két gyereke, és egy svéd női havilap nem túl megbecsült munkatársa. Mikor a gyerekinek megígért nyaralás befuccsol, kétségbeesésében pénzért részt vesz egy gyógyszerkísérleten, ahol a pirulák nem várt mellékhatása, hogy Johanna élete teljesen rendbe jön.

A film két jól elhatárolható részre oszlik: első felében egy hétköznapi nő átlagos problémáit látjuk mindenféle manír nélkül (semmiképp ne gondoljunk az amerikai vígjátékokra jellemző bukdácsolásokra!). Gondok, amelyek között élünk, és amelyeket talán a legkevésbé szeretnénk viszontlátni, amikor egy vígjátékot nézünk. Nagyjából pontosan a játékidő felénél a főhős beveszi az első tablettáját, innentől pedig az addig teljesen hiteles (igazság szerint inkább földhözragadt) történet teljesen elszáll, és vagy kiszámítható fordulatok következnek be, vagy teljesen valótlanok, olyanok, amelyekre hiába mondják, hogy „kicsi a világ”, ennyire azért nem az.

csodapirulaLátszik, hogy a Csodapirula egy naiv tündérmese arról, hogy életünket csak mi irányítjuk, magunknak kell kézbe vennünk sorsunkat, és akkor azonnal megváltozik minden. Tipikus hollywoodi történet, és lényegében ez az a jelző, ami a leginkább leírja a filmet, de még ahhoz is gyenge. Dicséretes, hogy Johanna legalább nem esik el a lépcsőn, elkerülik a bárgyú humort, de valamilyen jó lett volna helyette – merthogy sajnos a film egyáltalán nem vicces. És ez nem feltétlenül baj, sőt én sokkal jobban kedvelem a tartalmas szórakoztatást, csakhogy a valótlan fordulatok teljesen kicsorbítják a középkorúak válságáról alkotott mondanivaló élét. További problémát jelent, hogy hiába dolgozik idestova húsz éve együtt Colin Nutley rendező Helena Bergströmmel (Angyalfarm), sajnos a színésznő nem találta meg a fogást a szerepen, egyszerűen nem sikerült neki érzékletesen bemutatni az önbizalom hiányos nő átalakulását magabiztossá.

Nem tetszett a Csodapirula, de meg kell jegyeznem, talán nem is nekem szólt. Hiába vettem már részt én is gyógyszerkísérletben és dolgoztam nyomtatott havilapnál, úgy éreztem, semmilyen szinten nem tudok azonosulni a Johannával. Csakhogy egy film kapcsolódási pont nélkül is lehet élvezhető, és úgy is lehet tartalmas, hogy közben könnyed marad – kiváló példa erre a Goda Krisztina Csak szex és más semmije vagy a mondjuk a francia Szerelem a felhők között.

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. [email protected]

Hirdetés

Hirdetés