Kritika

Nemcsak zombik, még nácik is – A helyőrség: Fekete nap

Background 00Quentin Tarantino és Robert Rodriguez a Grindhouse elkészítésével nehezen kezelhető szellemet eresztett ki a palackból: az exploitation-filmek iránt érzett nosztalgia felelevenítésével nemcsak rajongók százai morzsoltak el egy-egy könnycseppet, hanem a hirtelen jött retro-hullámot meglovagolva filmesek serege is elkészítette saját b-kategóriás opuszát. A téma kedvelt toposzai közé tartoznak az élőhalottak történetei, illetve a náci tudósok eszement kísérleteiről szóló beszámolók, és e kettőt vegyítik több-kevesebb sikerrel A helyőrség széria tagjai.

Syd Field szerint egy jó ötlet mindössze 30 percnyi cselekményhez elegendő. És mennyire igaza van! A helyőrség első része még bőven tartogatott annyi üzemanyagot mind az alapötlet, mind a történet területén, hogy a nézhető szórakozás kategóriájába emelte a filmet, de a Fekete napról mindez már nehézkesen mondható el. Míg az első nekirugaszkodásnál az elhagyatottnak tűnő támaszpontra bezárt zsoldos alakulat kétségbeesett ellenállása, a klausztofób hangulat és a folyamatosan jelen lévő, ismeretlentől való félelem legalább a film háromnegyedéig kitartott, a folytatásban már ezeket az erényeket csak percekre sikerült megidézni.

A történet szerint a Harmadik Birodalom tudósai a háború elvesztésének kapujában kétségbeesett kísérletként alkották meg azt a gépet, amelynek egy elpusztíthatatlan sereg létrehozása volt a célja. A szerkezet felkutatására, tanulmányozására és/vagy megsemmisítésére küldött alakulatokat követve csöppenhetünk bele Steve Barker kezdetben sejtelmes, később félelmetes, majd egyre inkább érdektelenebb világába. Különösen A helyőrség: Fekete nap esetében szembetűnő, mennyire kifogyott a Barker-Brunton írópáros tollából a hajtóerő.

outpost-black-sun

A folytatásra ketten ugyanis meggyőző magabiztossággal irtottak ki mindent A helyőrségből, ami egyedivé tette a film hangulatát. A végeredmény szempontjából A helyőrség: Fekete nap pedig nem más, mint a náci zombik ötletének felülmúlhatatlan jópofaságába vetett hit önelégült hangoztatása. A sztori semmit sem törődik az atmoszféra megteremtésével, csak távoli barátságban áll a suspense-szel és az eredetiséggel egyaránt. A féltudományos monológokat, a kiszámítható ijesztgetéseket és a jellegtelen akciójeleneteket csak itt-ott töri meg egy-egy erősebb mozzanat vagy lélegzetvisszafojtó pillanat. Cserében végigcsodálhatjuk a rongyosra nézett klisék halmazát, az egyszemélyes Simon Wiesenthal Központként funkcionáló Lena erőlködését, az ostobábbnál ostobább karakterek menetrendszerű halálát.

A helyőrség: Fekete nap kiváló példája annak, hogy egy filmet az elejétől a végéig nem tarthat el pusztán az alapötlet. Eredetiség, kreativitás és felejthetetlen jelenetek nélkül még a náci zombik sem képesek huzamosabb ideig fenntartani a néző érdeklődését. Pedig a kiindulópont kellően eszement ahhoz, hogy működjön.

Extrák:

A helyőrség: Fekete nap meglehetősen fapados kiadása csak felirat-, nyelv- és jelenetválasztási lehetőséget tartalmaz.

dr. Rókus Ákos

Rókus Ákos a PTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve magyar szakpáron. 2012 óta a szerkesztőség tagja. Specializációja a zsánerfilm (különösen az akció, a western és a thriller), valamint a műfajelméleti kérdések.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com