Kritika

Nemhiper vándor – Út a vadonba

Ut a vadonba (Into the Wild)Elvonulni a világtól, élni a természet lágy ölén, forrásvizet inni és biokaját enni, amit Földanyánk bőkezűen nyújt… Ki ne gondolt volna már ilyesmire a szmog, a napi robot és a frusztráló családi perpatvarok között? Aztán valahogy sosem lesz a dologból semmi.

Christopher McCandless viszont valóban megcsinálta. A kilencvenes évek elején miután lediplomázott, fogta magát, eljótékonykodta a pénzét, az aprót elégette, aztán se szó, se beszéd, lelépett otthonról. Csavargott a világban, aztán Alaszkában kötött ki az erdõ közepén egy varázsbuszban. Az ő naplója alapján készült a könyv, amiből meg ez a film készült.

Szép és érdekes film, azt meg kell hagyni. Az idősíkok váltogatása, az otthonhagyott család bemutatása, a lánytestvér narrációja épp a megfelelő ritmust adja meg a filmnek, ami ezt a kicsit hippisen belassult road-movienak nagyon jót tesz, hiszen maga a sztori nem különösebben látványos vagy izgalmas. Elmenekül a srác hazulról, bejár sok gyönyörű tájat, találkozik mindenféle emberekkel, olvasgat jó könyveket, és megosztja velünk a gondolatait. Keresi a boldogságot – de közben ki is élvezi. De van benne egy jó adag felelõsségtudat is. Az kevés neki, hogy õ jól érzi magát – szeretné valahogy megváltoztatni ezt a romlott társadalmat. Ezért megy Alaszkába, ezért él bogyókon és mókuson – szeretné elérni a megvilágosodást.

Aki azt gondolja, hogy ez egy kicsit hippisen hangzik, annak igaza van – az Út a vadonba valójában főhajtás a hippimozgalom előtt. A helyszínek a szereplők, a zenék – mind mind ezt támasztja alá. Kapunk a szabadság elérésének filozófiájából is egy adagot, szerencsére nem vészes dózisban, és ráadásul ezt is megédesíti a tálalás.

A film ugyanis jó. Emile Hirsch játéka meglepően erős, a történet nem csak a valós alapok miatt hatásos, a rendezés mesteri, és világos koncepciójú, a zene telitalálat (ezt a soundtracket meg kell szerezni!), a fantasztikus helyszíneket gyönyörű fényképezéssel sikerült vászonra vinni. A néhány apró hibát, logikátlanságot, a természetfilmes eszközök néhol funkciótlan használatát nagyon könnyű elnézni – ez egy olyan film, amiben nem csak a főszereplő szeretteti meg magát azokkal, akikkel összesodorja az élet, hanem a nézők is a hatása alá kerülnek.

Hál’ Istennek idén erős volt az Oscar-mezőny, de egy gyengébb évben nagyot kaszált volna.

 

Filmtekercs.hu

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya