Kritika

Tom Hanks vagyok, híreket mondunk! – A kapitány küldetése

News-of-the-World-Tom-Hanks-Helena-Zengel

A western egy igazi főnixmadár-műfaj, mely mikor már meghalni látszik, hamvaiból újra feltámad. Ezúttal Paul Greengrass készítette el vadnyugati rendezését, Tom Hanksszel a főszerepben. De vajon újabb western-klasszikus született A kapitány küldetésével?

Paul Greengrasst a legtöbben a Bourne-széria akciófilmjeiről, vagy dokumentarista stílusú, igaz történeten alapuló drámáiról ismerik, mint amilyen a Véres vasárnap, A United 93-as, vagy a Phillips kapitány. A mester legutóbbi alkotása, a Július 22. nem aratott osztatlan sikert, ezért Greengrass úgy döntött, ismeretlen terepen próbálja ki magát. A vadnyugat ígéretesnek tűnt, hogy Greengrass új oldaláról mutatkozhasson be, ráadásul a főszerepre leszerződtette Tom Hankset, akivel egyszer már gyümölcsözött a közös munka a Phillips kapitányban. Hozzájuk társult az ígéretes ifjú német színésznő, Helena Zengel, aki a közelmúltban a Kontroll nélkül című drámában bizonyította tehetségét.

News of the World (2020) directed by Paul Greengrass • Reviews, film + cast • Letterboxd

A kapitány küldetésében (News of the World) egy polgárháborút megjárt veterán (Tom Hanks) vándorlásába csöppenhetünk bele. A korosodó, egykori százados abból igyekszik megélni, hogy beutazza az Egyesült Államokat és elmeséli a világ eseményeit azokon a településeken, ahová kevésbé érnek el a hírek és a nyomtatott sajtó. Útja során a sors egy német származású kislánnyal (Helena Zengel) hozza össze, aki elveszítette családját, majd a kiowa indiánok nevelték őt. A százados maga mellé veszi a lányt, amivel egy sajátos viszony alakul ki két meggyötört személyiség között, miközben utazásukat megannyi veszély és megpróbáltatás kíséri.

Már A kapitány küldetése történetében is felfedezhetjük Greengrass szándékát, mellyel a western nagyágyúi előtt kíván tisztelegni.

Az alapszituáció – melyben egy öreg fegyverhős kísér egy fiatal gyermeket – meglehetősen hasonlít a John Wayne fémjelezte A félszemű seriffre (és annak feldolgozására, A félszeműre), mely motívum azóta is végigvonul az amerikai popkultúrában, gondoljunk csak a The Last of Us videojáték első részére vagy Cormac McCarthy Az útjára. Greengrass azonban nem csak történeti elemekkel, de a film vizualitásával is fejet kíván hajtani. A szemet gyönyörködtető operatőri munka helyenként Eastwood Nincs bocsánatját, máskor John Ford Az üldözőkét idézi meg (az ajtóba foglalt kettős keret snittje félreérthetetlen) és ez a nosztalgikus stílus egyértelműen jól áll A kapitány küldetésének.

A cselekmény kibontakozásának üteme néha hektikus és lassú, de ahol felpörög a tempó, ott még mindig egyértelmű, hogy Greengrass mestere a nézők bevonzásának és a feszültségépítésnek. A fegyverek bizony ropognak és szinte mi magunk is érezzük a fekete lőpor szagát. A country zene szerelmeseinek fülbemászó vadnyugati dallamok kedveskednek, így a western hangulat még inkább átélhetővé válik.

News of the World Review: Paul Greengrass and Tom Hanks Deliver an Empathetic, Sturdy Western

A legfontosabb kérdés azonban egy ilyen sztori esetében, hogy mennyire működik a két főhős között a kémia. Hanks játékára most sem lehet panaszunk, de ebben hatalmas rutinján túl segíti őt az is, hogy karakterének szokatlanul nagy mélységet adott a forgatókönyv. A százados ugyanis hivatásként, küldetésként tekint arra, hogy a kevésbé tájékozott tömegnek kapaszkodót adhasson és igaz információkkal lássa el őket. Helena Zengel figurájáról ez felemásan mondható el.

Sokaknak talán a Django elszabadul jut eszébe, ahol Tarantino egy németajkú színészt, a Becstelen brigantykból megismert német ajkú Christoph Waltzot helyezte western közegbe. Valójában azonban az USA-ban rengeteg német, illetve német származású ember élt a XIX. században, így egyáltalán nem erőltetett, ha a filmesek ezt a nemzetiséget is ábrázolni szeretették volna. Ráadásul Zengel egy némileg hasonló szerepben már helyt állt a Kontroll nélkülben, ahol megrendítő erővel formált meg egy folytonos dührohamoktól és szeretethiánytól szenvedő kislányt. A kapitány küldetésében viszont hiányzik a karakter mélysége és összetettsége. Ezen az sem segít, hogy a lány rendkívül keveset beszél és azt is jellemzően az őslakosok nyelvén teszi.

Hiányzik viszont a valódi non-verbális kommunikáció és az érzet, hogy a két karakter valóban közel kerül egymáshoz, és kölcsönösen elfogadnák a másikat és mindazt, amit átéltek.

A másik fontos kérdés a film történelemszemléletében rejlik. Az alkotás az amerikai történelem azon szakaszát ábrázolja, melyet a szakirodalom úgy ismer, „reconstruction”, azaz újjáépítés. Az időszak körülbelül a polgárháború lezárását követő éveket, évtizedet fedi, mely tele volt társadalmi feszültségekkel a frissen békét kötött országrészek polgárai között.

A kapitány küldetése egyértelműen utal ezekre a konfliktusokra, ami napjaink Amerikájában, ahol a polgárháború tematikája újra forró talajnak számít, érzékeny és kényes kérdéseket vet fel. Különösen akkor, ha belegondolunk, a mai fake news médiumok korában mekkora jelentőséggel és befolyással bír a tömegekre az információ és a tájékoztatás. A százados nem szavazatokat akar vásárolni, vagy választást nyerni, neki ez ugyanolyan szolgálat, mint egy lelkésznek az igehirdetés. A kapitány küldetése nem propagandafilm, mint például Harc a szabadságért vagy A Pentagon titkai. Nem foglal állást semelyik oldal mellett, csupán igyekszik megjeleníteni az adott korszak eseményeit és hangulatát.

Hisz gondoljunk csak bele! Milyen világ lehetett az, ahol valakinek az jelentette a kenyérkeresést, hogy szekéren járta az országot, a világ híreivel a zsebében? Amikor még a hírolvasás, a hírmondás valóban a köz szolgálatát jelentette, egy nemes küldetést a közösségért, az emberekért. Ez A kapitány küldetése legnagyobb erénye:

megismertet minket a történetmesélés erejével és közösségformáló, identitásképző szerepével, hisz saját magunk helyét is történeteken, meséken, híreken keresztül helyezzük el az életben.

Bár nem született új western klasszikus A kapitány küldetésével, Greengrass mozija mégis nyugodt szívvel ajánlható a vadnyugat szerelmeseinek és a XIX. századi amerikai életérzés igenlőinek. Tom Hanks rajongói szintén nem fognak csalódni, Helena Zengelre pedig érdemes lesz odafigyelni a jövőben. Ha pedig legközelebb a telefonunkon olvassuk, vagy a televízióban nézzük a híreket, tán mi is jobban elgondolkodunk azon, milyen fontos küldetést is vállalt magára a filmbéli százados.

Gueth Ádám

Gueth Ádám 2017-ben csatlakozott a Filmtekercshez. Mióta 5-6 évesen először látta a Jurassic Parkot, vonzza a filmek világa. 2016-ban a Károli Gáspár Református Egyetem történelem szakán szerzett mesterdiplomát. Később, 2020-ban az ELTE BTK Szabadbölcsészetének filmtudomány szakirányán szerzett BA oklevelet. Főállásban dolgozik egy helyi lapnál, mellette pedig több filmes portál és blog állandó és vendégszerzője. Elsősorban a történelmi, a háborús és a science-fiction műfaj érdekli, szívesen elemzi történelmi filmek valós hátterét és igazságtartalmát. Kedvenc rendezői között találhatjuk Steven Spielberget, Ridley Scottot, Quentin Tarantinot és Stanley Kubrickot.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés