Kritika

Tom Hanks vagyok, híreket mondunk! – A kapitány küldetése

News-of-the-World-Tom-Hanks-Helena-Zengel

A western egy igazi főnixmadár-műfaj, mely mikor már meghalni látszik, hamvaiból újra feltámad. Ezúttal Paul Greengrass készítette el vadnyugati rendezését, Tom Hanksszel a főszerepben. De vajon újabb western-klasszikus született A kapitány küldetésével?

Paul Greengrasst a legtöbben a Bourne-széria akciófilmjeiről, vagy dokumentarista stílusú, igaz történeten alapuló drámáiról ismerik, mint amilyen a Véres vasárnap, A United 93-as, vagy a Phillips kapitány. A mester legutóbbi alkotása, a Július 22. nem aratott osztatlan sikert, ezért Greengrass úgy döntött, ismeretlen terepen próbálja ki magát. A vadnyugat ígéretesnek tűnt, hogy Greengrass új oldaláról mutatkozhasson be, ráadásul a főszerepre leszerződtette Tom Hankset, akivel egyszer már gyümölcsözött a közös munka a Phillips kapitányban. Hozzájuk társult az ígéretes ifjú német színésznő, Helena Zengel, aki a közelmúltban a Kontroll nélkül című drámában bizonyította tehetségét.

News of the World (2020) directed by Paul Greengrass • Reviews, film + cast • Letterboxd

A kapitány küldetésében (News of the World) egy polgárháborút megjárt veterán (Tom Hanks) vándorlásába csöppenhetünk bele. A korosodó, egykori százados abból igyekszik megélni, hogy beutazza az Egyesült Államokat és elmeséli a világ eseményeit azokon a településeken, ahová kevésbé érnek el a hírek és a nyomtatott sajtó. Útja során a sors egy német származású kislánnyal (Helena Zengel) hozza össze, aki elveszítette családját, majd a kiowa indiánok nevelték őt. A százados maga mellé veszi a lányt, amivel egy sajátos viszony alakul ki két meggyötört személyiség között, miközben utazásukat megannyi veszély és megpróbáltatás kíséri.

Már A kapitány küldetése történetében is felfedezhetjük Greengrass szándékát, mellyel a western nagyágyúi előtt kíván tisztelegni.

Az alapszituáció – melyben egy öreg fegyverhős kísér egy fiatal gyermeket – meglehetősen hasonlít a John Wayne fémjelezte A félszemű seriffre (és annak feldolgozására, A félszeműre), mely motívum azóta is végigvonul az amerikai popkultúrában, gondoljunk csak a The Last of Us videojáték első részére vagy Cormac McCarthy Az útjára. Greengrass azonban nem csak történeti elemekkel, de a film vizualitásával is fejet kíván hajtani. A szemet gyönyörködtető operatőri munka helyenként Eastwood Nincs bocsánatját, máskor John Ford Az üldözőkét idézi meg (az ajtóba foglalt kettős keret snittje félreérthetetlen) és ez a nosztalgikus stílus egyértelműen jól áll A kapitány küldetésének.

A cselekmény kibontakozásának üteme néha hektikus és lassú, de ahol felpörög a tempó, ott még mindig egyértelmű, hogy Greengrass mestere a nézők bevonzásának és a feszültségépítésnek. A fegyverek bizony ropognak és szinte mi magunk is érezzük a fekete lőpor szagát. A country zene szerelmeseinek fülbemászó vadnyugati dallamok kedveskednek, így a western hangulat még inkább átélhetővé válik.

News of the World Review: Paul Greengrass and Tom Hanks Deliver an Empathetic, Sturdy Western

A legfontosabb kérdés azonban egy ilyen sztori esetében, hogy mennyire működik a két főhős között a kémia. Hanks játékára most sem lehet panaszunk, de ebben hatalmas rutinján túl segíti őt az is, hogy karakterének szokatlanul nagy mélységet adott a forgatókönyv. A százados ugyanis hivatásként, küldetésként tekint arra, hogy a kevésbé tájékozott tömegnek kapaszkodót adhasson és igaz információkkal lássa el őket. Helena Zengel figurájáról ez felemásan mondható el.

Sokaknak talán a Django elszabadul jut eszébe, ahol Tarantino egy németajkú színészt, a Becstelen brigantykból megismert német ajkú Christoph Waltzot helyezte western közegbe. Valójában azonban az USA-ban rengeteg német, illetve német származású ember élt a XIX. században, így egyáltalán nem erőltetett, ha a filmesek ezt a nemzetiséget is ábrázolni szeretették volna. Ráadásul Zengel egy némileg hasonló szerepben már helyt állt a Kontroll nélkülben, ahol megrendítő erővel formált meg egy folytonos dührohamoktól és szeretethiánytól szenvedő kislányt. A kapitány küldetésében viszont hiányzik a karakter mélysége és összetettsége. Ezen az sem segít, hogy a lány rendkívül keveset beszél és azt is jellemzően az őslakosok nyelvén teszi.

Hiányzik viszont a valódi non-verbális kommunikáció és az érzet, hogy a két karakter valóban közel kerül egymáshoz, és kölcsönösen elfogadnák a másikat és mindazt, amit átéltek.

A másik fontos kérdés a film történelemszemléletében rejlik. Az alkotás az amerikai történelem azon szakaszát ábrázolja, melyet a szakirodalom úgy ismer, „reconstruction”, azaz újjáépítés. Az időszak körülbelül a polgárháború lezárását követő éveket, évtizedet fedi, mely tele volt társadalmi feszültségekkel a frissen békét kötött országrészek polgárai között.

A kapitány küldetése egyértelműen utal ezekre a konfliktusokra, ami napjaink Amerikájában, ahol a polgárháború tematikája újra forró talajnak számít, érzékeny és kényes kérdéseket vet fel. Különösen akkor, ha belegondolunk, a mai fake news médiumok korában mekkora jelentőséggel és befolyással bír a tömegekre az információ és a tájékoztatás. A százados nem szavazatokat akar vásárolni, vagy választást nyerni, neki ez ugyanolyan szolgálat, mint egy lelkésznek az igehirdetés. A kapitány küldetése nem propagandafilm, mint például Harc a szabadságért vagy A Pentagon titkai. Nem foglal állást semelyik oldal mellett, csupán igyekszik megjeleníteni az adott korszak eseményeit és hangulatát.

Hisz gondoljunk csak bele! Milyen világ lehetett az, ahol valakinek az jelentette a kenyérkeresést, hogy szekéren járta az országot, a világ híreivel a zsebében? Amikor még a hírolvasás, a hírmondás valóban a köz szolgálatát jelentette, egy nemes küldetést a közösségért, az emberekért. Ez A kapitány küldetése legnagyobb erénye:

megismertet minket a történetmesélés erejével és közösségformáló, identitásképző szerepével, hisz saját magunk helyét is történeteken, meséken, híreken keresztül helyezzük el az életben.

Bár nem született új western klasszikus A kapitány küldetésével, Greengrass mozija mégis nyugodt szívvel ajánlható a vadnyugat szerelmeseinek és a XIX. századi amerikai életérzés igenlőinek. Tom Hanks rajongói szintén nem fognak csalódni, Helena Zengelre pedig érdemes lesz odafigyelni a jövőben. Ha pedig legközelebb a telefonunkon olvassuk, vagy a televízióban nézzük a híreket, tán mi is jobban elgondolkodunk azon, milyen fontos küldetést is vállalt magára a filmbéli százados.

Gueth Ádám

Gueth Ádám

Gueth Ádám 2017-ben csatlakozott a Filmtekercshez. Mióta 5-6 évesen először látta a Jurassic Parkot, vonzza a filmek világa. 2016-ban a Károli Gáspár Református Egyetem történelem szakán szerzett mesterdiplomát. Később, 2020-ban az ELTE BTK Szabadbölcsészetének filmtudomány szakirányán szerzett BA oklevelet. Főállásban dolgozik egy helyi lapnál, mellette pedig több filmes portál és blog állandó és vendégszerzője. Elsősorban a történelmi, a háborús és a science-fiction műfaj érdekli, szívesen elemzi történelmi filmek valós hátterét és igazságtartalmát. Kedvenc rendezői között találhatjuk Steven Spielberget, Ridley Scottot, Quentin Tarantinot és Stanley Kubrickot.

Filmtekercs Filmklub s03

Filmtekercs Filmklub

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya