Talán még sose gondoltunk bele, mennyire elnagyoltak a ránkhagyományozott történetek. Mennyire nem törõdünk az apró részletekkel, s nem gondolunk bele, hogy ez ma, a mi esetünkben, kicsi papucsunktól 20 méterre milyen nevetséges és teátrális lenne. Hogy például mennyi mindennel szembe kellett néznie akkor és kellene most Noénak, bárkaépítõs aggodalmaival.
Tom Shadyac rendezõ ugyanis immáron másodszor nyúlt bibliai témához, s a régi receptet sikerült mégegyszer jól kikeverni. Ezzel az Evan, a minden6ót egy felejthetõ, de nyári limonádénak el tudjuk viselni.
A sokak által ismert elsõ részben, amely csak lazán kapcsolódik ehhez, a híradós bõrébe bújt Jim Carrey kap egy nagy adag isteni erõt, hogy ezzel megleckéztesse a mindig gonosz Evan Baxtert és másokat. Most azonban gumiarcú barátunk eltûnik, csak a fõszereplõ – és immáron pozitív hõsként tetszelgõ – Steve Carrell, illetve a még mindig isteni Morgan Freeman maradt meg. Fõszereplõnek jött még Lauren Graham, a leginkább a Szívek szállodája címû sorozatból ismert színésznõ. A történet tulajdonképpen ismert: Isten szól Noénak, hogy építsen bárkát embernek, állatnak, s változtassa meg a világot – hiszen óriási árvíz közeleg. A dolog különösen ciki, ha az illetõ Noé frissen megválasztott szenátor az USA-ban, és neki inkább illik öltönyben és megborotváltan járni, mint szõrcsuhában, hosszú hajjal és szakállal. No és persze hiába tesz bármit az újdonsült világmegváltó régi külseje és állása megtartásáért, hiába érzi úgy Evan Baxter, hogy õ a kongresszusban változtatja meg a világot, ahogy ismert: ember tervez, Isten végez.
Remek ötletekkel kapjuk a film fölvezetését. Mindenhol egy apró üzenet, GEN 617 – vagyis a Biblia egy pontját kapja házi feladatnak, természetesen az építs bárkát kezdetût. Nem spórolták ki az ötleteket, hogyan is lehetne a ma eszközeivel tudtára adni küldetését Evan „Noah” Baxternek. Az ébresztõórától az idõjárásjelentése át a rendszámtábláig bizony sok lehetõség van az égi kommunikációban.
A film közepén azonban erõsen leül a film. A Minden6ó stílusát jól követõ noéi poénok szép lassan kifogynak, helyére pedig az amerikai szappan csúszik, és képet kapunk az igazán szeretõ amerikai családról, benne Baxter hõssel, aki mellett nemcsak a családja tart ki, de még õ is megmenti a világot. Legalábbis elkezdi változtatgatni. A katasztrófafilmekbõl ismert elázásokból csak kicsit kapunk, de aki mindenképpen végig kíván maradni, az még látja, hogyan fut a gigászbárka egyenesen az amerikai kongresszus tárgyalótermébe.
