Kritika

Nosztalgia – Válogatott gyilkosok

Az év legjobb alkotásait számba vevő toplisták mellett több olyan összeállításra is szükségünk lenne, amelyek az alulértékelt és/vagy elfelejtett filmekre hívják fel a figyelmünket. Az Everything in This Country Must című rövidfilmjéért Oscar-díjra jelölt Gary McKendry első egészestés rendezése, a Válogatott gyilkosok például biztos szerepelne az én listámon. Nem a Drive volt ugyanis 2011 egyetlen tesztoszterontól duzzadó férfifilmje.

A film

1980-at írunk. A második olajválság az égbe emeli az olajárakat. A nemzetközi helyzet fokozódik, a hidegháború egy utolsó lendületet kap a hetvenes évek végén. Véres felkelések, politikai összeesküvések és nemzetközi sakkjátszmák alakítják a hatalmi viszonyokat. Az öldökléstől megcsömörlött zsoldos, Danny Bryce (Jason Statham), kénytelen egy utolsó megbízást elvállalni, hogy kiszabadítsa mentorát (Robert De Niro) egy száműzetésben élő ománi sejk fogságából. Egykori tanítójának a sejk kérésére három, az SAS-ben (Special Air Service, brit különleges alakulat) szolgált katonát kellett volna megölnie, akik az ománi polgárháborúban megölték három fiát. Megfutamodott a feladat elől, ezért került fogságba. Danny kiválthatja a szabadságát, ha elvégzi helyette a lehetetlennek tűnő küldetést. Nehezíti a feladatot, hogy a célpontok mind kiválóan kiképzett katonák, ráadásul a haláluknak balesetnek kell látszaniuk. A merényletek felhívják egy volt SAS tagokból álló titkos társaság figyelmét Danny-re és csapatára, és legjobb emberüket (Clive Owen) küldik a gyilkosok likvidálására. Fordulatos macska-egér játék veszi kezdetét, ahol a szerepek folyamatosan változnak, és csak a legjobbak maradhatnak életben.

A fontosabb szereplők egytől egyig megfáradt szuperhősök, harcedzett veteránok tele sebhelyekkel és fájdalmas tapasztalatokkal. Minden mozdulatukból profizmus és rutin árad, na meg halálos hatékonyság. Az élet viharai talán megtépázták őket kívül-belül, de még mindig ők a gyilkosok krémjei. Legfontosabb értékük pedig a betyárbecsület, a lojalitás. Akármelyik oldalon álljanak, minden figurát a bajtársai iránti elkötelezettség mozgat, ami a megbízásnál, vagy felettesek parancsainál is erősebb és fontosabb. Vagyis egy régivágású, tökös akciófilmet kapunk, ami arra a szebb korra emlékeztet minket, amikor még se internet, se DVD nem volt, és Schwarzeneggert, Stallone-t, Van Damme-ot néztük főműsoridőben a tv-ben, vagy agyonmásolt videokazettákon. Egyszerűen üdítő érzés a hosszú évek óta stagnáló akciófilmek piacán egy működőképes mozit látni.

Az akciójelenetek végig a valószínűség határán belül maradnak, nem fordulnak át akaratlanul önparódiába, a merényletek ötletesek és a lövöldözéseket, üldözéseket, robbanásokat, verekedéseket összekötő történet is a megszokottnál intelligensebb és csavarosabb. Ugyan nem egyenletesen jó a forgatókönyv, de elég izgalmas ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődésünket a majdnem két órás játékidő alatt.  A kötelező szerelmi szál például, akármennyire mutatós Yvonne Strahovski, annyira erőltetett és összecsapott, hogy rossz nézni. Csak azért szükséges, hogy legyen a hősnek Achilles-ínja, amivel a gonoszok visszaélhetnek. Súlyosbító körülmény, hogy Statham és Stahovski között szinte semmilyen kémia nincsen, közös jeleneteik a film legkínosabb pillanatai. A többiek viszont jól teljesítenek, élükön Clive Owennel. Egyrészt az általa játszott Spike karaktere a legárnyaltabb és a múltjára tett homályos utalásokkal a legérdekesebb figurája a filmnek, másrészt Owen képes életet lehelni kriminális pornóbajuszt viselő, szűkszavú karakterébe. A szökésből ismert Dominic Purcell-re is érdemes figyelni, remekül megírt mellékszerepében nem egyszer lejátszik mindenkit. Jason Statham alapjában véve Jason Statham-et alakítja, mindenki döntse el magának, hogy ez jót vagy rosszat jelent. Az a furcsa érzésem volt végig, hogy annyira saját magát hozza, hogy még a film nyolcvanas évekbeli közegéből is kilóg, időtlen és kortalan nehézfiúként. Megint csak hozzáállás kérdése, hogy ezt pozitívumként vagy negatívumként könyveljük-e el.

Maga a korrajz egyébként a bútoroktól a ruhákon és furcsa arcszőrzeteken át az autókig nagyon hangulatos és növeli a film élvezeti értékét. Hideg, szürkés-kékes árnyalatú képeit a Suszter, szabó, baka, kém világához tudnám hasonlítani. Még a sivatag sem aranyló fénnyel csillog, hanem csak tompán sárgállik. Aki a Suszter kémjátszmáját túl lassúnak és kimértnek találta, tegyen próbát McKendry filmjével. Aki a régi idők akciófilmjei után vágyódik, az is hasonlóképp járjon el. A történet szövevényes és váratlan meglepetéseket tartogat, az akciók ütnek, férfiasabb férfiakat pedig nem sokat találunk.

A lemez

A Pro Video gondozásában megjelent DVD nem tartalmaz extrákat.


Horváth Balázs

Még nem írt bemutatkozást, de hamarosan fog, megígérjük.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés