Fókuszban Kritika

Bekapta a legyet, következik a rajzszög – Nyelés

A Nyelés főszereplőnője kitartott feleség, aki a sütés-főzés és takarítás közben új hobbit, már-már szenvedélyt talál magának: elkezd olyan tárgyakat elfogyasztani, melyeket kiskorú gyermekektől szigorúan távol szoktak tartani.

Igazi szocialista időkre emlékeztető mondat következik, mely a Magyar Retróban hangzott el: „Amit megeszek, az az enyém, azt el nem veszi senki tőlem.”

Mert ugye milyen jelentősége lehet magának az evésnek a táplálékszerzésen és az életben maradáson túl? A fogyasztás önmagában egy eszköz a birtokviszony demonstrálására, viszont azt is jelzi, hogy alakítói vagyunk az eseményeknek, nem pedig elszenvedői. Mert az enyém. Mert megtehetem. A táplálékláncban nem véletlenül olyan gondtalan a csúcsragadozó, hiszen nála van az anyatermészet által átruházott royal flush – a legkisebbek pedig csak több és több gond által jutnak elemózsiához.

Korunk embere is évtizedes viszonylatban kapja ezt az arcába a hirdetőtáblákon és reklámokon keresztül:

a fogyasztásod nem csak a szükségleteidet elégíti ki, de út is az életed megváltásához.

Tehát aki többet fogyaszt, minél többet birtokol és nagyobb kontrollt gyakorol, az a nagyobb hal a tengerben – egy ilyen családba kerül be a korábban bolti eladóként tevékenykedő Hunter (Haley Bennett), aki már a játékidő elejétől egy mai kornak megfelelően puccos, modern építésű kégliben tengeti napjait.

De mi is a dolga? Tulajdonképpen semmi. Gazdag férje, Richie (Austin Stowell) eltartja őt, így míg a hitves a családi vállalkozást mozdítja előre telefonozással és öltönyviseléssel, addig nejének egy napja a díszpárnák megfelelő összerendezéséből, tévézésből, kertészkedésből és házimunkából áll. Ám Hunter terhes lesz, és az arcára erőltetett mosoly szép lassan elkezd sötétebb képet mutatni. Nem sokkal később pedig önmagára és gyermekére is veszélyessé válik, amikor üveggolyókat, rajzszöget és apróbb tárgyakat csúszdáztat le a nyelőcsövén.

A Nyelés egy összetettnek tűnő pszichológiai profilt tár elénk. A kérdés: miért csinálja ezt Hunter magával? A válasz viszont – ahogy az a legtöbb esetben lenni szokott – nem olyan könnyen meghatározható, mert nem lehet rámutatni egy konkrét ok-okozatra, sok apróság adódik össze. Hunter tálcán kapott egy életet, egy lehetőséget a boldogságra: ő a hercegnő, akiért eljött a herceg fehér lovon, ám a „Boldogan éltek, míg meg nem haltak”  felirat utáni élet sivár, örömtelen és steril. Ugyanis

Hófehérke a mesében nem a történet előremozdítója, hanem „elszenvedője”, akit megment a királyfi a banyától és a torkán akadó almától. Carlo Mirabella-Davis filmje első látásra inkább az almának drukkol.

A stepfordi feleségeket idéző külsejű Hófehérkéje egy olyan figura, akinek a kezéből kicsúszott a kontroll. Nem formálója életének, csupán egy kabin, amiben örököst növesztenek. Ez a félelem járja át Hunter karakterét, de a játékidő során lehull a lepel az egész életén át tartó traumáiról is.

Annak ellenére, hogy első látásra sok hasonlóságot mutat a Nyers című francia kannibálfilmmel, a megtévesztő módon horrorként vagy thrillerként reklámozott Nyelés valóban végig egy dráma, amiben nincsenek látványosan ocsmány dolgok. Az említett francia horror szintén egy elveszett nőt mutat be testközelből, aki lassan felfedezi a benne szunnyadó étvágyat. Hunter kényszere azonban nem az ösztönvilágából táplálkozik, sokkal inkább az elfojtásból.

Az ő világába kalauzol el a történet:

átgondolt építkezéssel mutatja be a boldogtalan miliőt, a képmutató férjurat és annak szüleit, valamint azt a kiváló lakást, ami kong az ürességtől, hiába laknak benne.

A kontroll visszaszerzésére tesz kísérletet Hunter, de még maga sem érti, miért ehhez a radikális eszközhöz folyamodik. És a néző is kíváncsi lesz, de igazán kielégítő válasszal sajnos nem szolgál a film – annak ellenére, hogy többnyire összeáll a diagnózis a végére. Még Haley Bennett aprólékos és törékeny játéka sem elegendő ahhoz, hogy lemossa magáról az alábbit: a film elsősorban mondanivalót akar közölni, a pszichológiai háttér tudatos megalapozása pedig jó, ha útba esik.

Mintha az ’50-es évek világa elevenedne meg bennünk a karaktert látva, holott modern történetet nézünk. Hunter látványa emlékeztethet minket Alfred Hitchcock szőke főszereplőnőire, és ez szintén egy ballépés a film részéről: a szimbolikus történetmesélés mintha azt állítaná, hetven év alatt sem változott semmit a nők helyzete. Ám, ha körbenézünk a világban, akár a politikai vagy vállalati térben, tudjuk, hogy ez nincs így. Ennek ellenére azt sem pontos állítani, hogy ne lennének olyan nők, akik mellett a feminizmus elvágtatott, és akik leélnek egy életet úgy, hogy személyi igazolványukban a keresztnév helyén annyira szerepel csupán: Jánosné. Főhősünk is ez a kategória, de most eldobja a fakanalat és a Domestost. Ébredezik.

Az elsőfilmes rendező a feminizmus témáját egy groteszk irányból közelíti meg, és egyértelmű közlésekkel él a megbolygatott és misztikusként előadott narratíva ellenére.

Megvizsgálja a kiszolgáltatottságot, melyet a balos hangok divatosan patriarchátusnak hívnak, és foglalkozik az olyan nőket érintő jogok kitárgyalásával, mint az abortusz – ami ugye az abszolút kontroll joga a nőnek saját teste felett. Lehet hagyni valakinek, hogy bántsa önmagát, különösen akkor, ha egy másik ember is növekszik benne? Mégis kinek a teste?

A Nyelést nem érdekli az árnyalt ábrázolás e téren: véleménye van, és azt kompromisszumok nélkül mondja el. Meggyőzően érvel Hunter cselekedetei mellett, de a premisszák alapján ugyanilyen erős lett volna, ha pont az ellenkezőjét teszi. Egy biztos: ezt a döntést már nem veszik el tőle.

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Ráadás és Moziban rovat szerkesztője. Kedvencei az életszagú, morális kérdéseket feszegető filmek – az igényes blockbusterek mellett.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..