Kritika

Leesni az uborkafáról – Nyersanyag

Boross Martin első nagyjátékfilmje, a Nyersanyag a budapesti művészértelmiség felelősségét vizsgálja: hogyan lehet jól segíteni, helyesen cselekedni a vidéki Magyarországon?

Az utóbbi évtized egyik legjobb magyar filmjéhez, a Kojothoz hasonlóan indul, aztán egészen más irányt vesz a színházi alkotóként ismert Boross Martin első mozifilmje, a Nyersanyag. Eleve kevés magyar film játszódik vidéken az utóbbi évtizedekben – kevesen mutatják meg, mi van ott, ahol semmi nincs. Mondják, hogy az alkotók nem mernek Budapesten kívülre merészkedni, mert nem ismerik eléggé a sajátosságokat, nem tudnának hitelesen tudósítani a körúton túliak problémáiról. Bizonyos szempontból jó, hogy hamisan beszélni meg nem akarnak, mégis kár, hogy a magyar film tovább növeli az ország vízfejűségét. Igaz, éppen a Nyersanyag bemutatója előtt került mozikba az Árni is, amely szintén képes megragadni a kis falvak kopottságát és szegénységét – ám amíg Vermes Dorka lírai portrét fest ebben a közegben, Boross egészen másra vállalkozik.

Másfelől a Nyersanyag úgy kezdődik, mint egy vidéki horrorfilm, és bizonyos értelemben úgy is végződik: hipszter, könnyelmű és magabiztos fiatalok érkeznek egy kiismerhetetlen szabályok szerint működő faluba, ahol aztán minden rosszra fordul. Főhőseink, Tamás, Hanna és Krisztián (Dér Zsolt, Mészáros Blanka, Baki Dániel) budapesti filmesek, akik nyári foglalkozásokat tartanak a kitalált Pusztaszomajon, a falusi gyerekekkel forgatnak kisfilmet. A gyerekek vegyes hátterűek, vannak köztük jómódúak és kifejezetten hátrányos helyzetűek is. Viszont hamarosan kiderül, hogy a látszólag rendezett, fejlődő kistelepülésen a polgármester, Gáspár (Pál András) helyi kiskirályként tartja a markában a szegényebbeket:

mindenki neki dolgozik az uborkafarmján, kölcsönad, de uzsorakamatot szed, lakást biztosít, de előtte másvalakit kidob belőle, illetve keményen leszámol azzal, aki szembefordul vele.

Tamás, Hanna és Krisztián eltérően reagálnak a helyzetre: a drámapedagógus Hanna és az operatőr Krisztián nem akar balhét, a rendező, Tamás azonban szeretne tenni valamit. De lehet-e jól beavatkozni egy hely belügyeibe? A Nyersanyag a második részére eltávolodik a Kojot problémafelvetéseitől (városi ember bekerül a durva, hierarchizált vidéki közegbe), és borúlátó végkicsengéssel azt mutatja be, hogy tulajdonképpen nincs jó megoldás. A magyar vidék menthetetlen – főleg akkor, ha a segítő szándék mellé némi önzőség is társul. A perzselő nyarat felváltja a hideg, saras ősz.

Nyersanyag

A horrorfilmes jelleget aláhúzza, hogy Tamásék zombihorrort forgatnak a kukoricásban, de fontosabb hogy újra és újra kiderül: a pestiek egyáltalán nem ismerik a vidéket, nem értik a vidékieket, a fehér megmentő attitűd pedig önmagában nem elég egy komplex probléma felszámolásához. A helyiek néha érthetetlenül és bizony nem mindig példásan viselkednek, tehát kiszámíthatatlanok. Vannak titkaik, olykor félrevezetik új ismerőseiket. Behálózzák és felfalják az idegeneket, akik meg is érdemlik ezt. Ezzel együtt Gáspárnak is lehet helyes a helyzetértékelése, lehetnek pozitív gesztusai, Hanna gyanakvása és empátiahiánya viszont nem szimpatikus. Végül mindannyian rosszabbul érezhetik magukat, mint a történet kezdetén.

Azaz a Nyersanyag árnyalt jellemekkel dolgozik:

nem hős városiak, megmentésre váró, ártatlan falusiak és gonosz földesúr néznek szembe egymással, nehéz lenne egy klasszikus western világképét ráhúzni a filmre. Sokkal inkább kölcsönös kihasználása zajlik a másiknak. Éppen attól lesz zavarbaejtő és kényelmetlen néznivaló a Nyersanyag, hogy nem kínálja tálcán a megoldást, a válaszokat. Ahogyan a mai magyar közélet sem. A hazai valóság nem úgy működik, mint a filmek, amelyekben a gonosz megbűnhődik, a jó elnyeri a jutalmát, helyreáll a világ rendje. Sokkal inkább egy elmozdíthatatlan keretrendszerben vagyunk kénytelenek létezni – dönthetünk úgy, hogy fejjel nekimegyünk a falnak, dönthetünk úgy, hogy megpróbálunk ebben a szűk térben a leghelyesebben élni és persze dönthetünk úgy is, hogy kihasználjuk a lehetőségeket. Szabadrablás van.

Különös, sokfelé ágazó metaszinttel gazdagítja a Nyersanyagot, hogy főhősei filmesek, Tamás pedig végül a lila művészprojekt helyett (amely szintén beszédes, a provincializmus és a patronizálás tragédiáját hordozza magában: egy uborkát lőnek fel az űrbe) oknyomozó dokumentumfilmet vág össze a faluban rögzített anyagból. A hatás nem marad el, ám a művészet ezúttal kétélű fegyvernek bizonyul. A fiatal rendezőaspiráns fesztiválmeghívást kap, miközben Gáspár leleplezése magával rántja a falu tőle függő lakóit is. Tamás a saját sikere oltárán feláldozta azokat, akiknek a sorsa az ő kezében volt. A pusztaszomajiak csak nyersanyagnak kellettek. Még ha a film nem is feketíti be teljesen őt, világos, hogy az összes szereplő közül ő járt a legjobban egy olyan helyzetben, ahová eredetileg segítőként érkezett volna.

Boross Martin keserű önkritikáról tesz tanúbizonyságot a Nyersanyaggal,

miközben olyan feloldhatatlan ellentmondásokat piszkál meg, amelyek politikai oldalaktól függetlenül felkavarhatják a társadalmi, közéleti kérdések iránt érdeklődőket. Nemcsak a mai Magyarország feudalizmusát hozza testközelbe, hanem az ezen háborgó és szörnyülködő civileket is bírálja. Teszi mindezt remek hivatásos és amatőr színészekkel, részletgazdag forgatókönyvvel (Boross társírója: Szántó Fanni), hiteles kulisszák között. És még humora is van! A független finanszírozású Nyersanyag az elmúlt évek egyik legfontosabb magyar filmje, amely ugyanakkor felnő ehhez a fontossághoz, példásan vezeti le azt a gondolatmenetet, amelyet sokan inkább csak félig szeretnek végiggondolni.

A Nyersanyag február 15-től látható a mozikban.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu főszerkesztője.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com