Fókuszban Kritika

„A nyitott társadalom csak egy mítosz” – Az állampolgár

Az állampolgár főszereplője, Dr. Cake-Baly Marcelo)

Az állampolgárt minél több embernek látnia kell, hogy megértse, mit jelent a saját hazájából elmenekülve, egy idegen országban migránsként élni.

A migránskérdés a magyar társadalom egyik központi témájává vált, ebbe a közegbe robban be az Az állampolgár, Vranik Roland harmadik filmje. Első játékfilmje, a Fekete kefe (2005) a Filmszemle fődíját vitte el. Az a történet is különös egyéni sorsokról szólt, ironikusan, de mély empátiával ábrázolva számtalan, ott felsorakoztatott hősét. Vranik Adás (2009) című filmjében pedig egy olyan világot képzelt el, ahol eltűnt a kép a képernyőkről, és az emberek új alternatívák után kezdenek kutatni a megbénult városok infrastruktúrájának újjáélesztésére.

Harmadik filmje, Az állampolgár két migráns és egy magyar nő különös és szívszorító háromszög-története.

Az előző filmjeihez hasonlóan formabontó ez is, de igazi hatását mégsem ezzel éri el, hanem a hőseiből áradó bonyolult érzelmek ábrázolásával.

A film kezdetén egy fekete, afrikai férfi (Dr. Cake-Baly Marcelo) premier plánban a Szózatot szavalja: „…a nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely…” – vele szemben rezzenéstelen arccal ül a háromtagú vizsgabizottság, melynek szenvtelen, rideg vezetője – immáron sokadszorra – most sem engedi át a Bissau-Guinea-i vérengzések elől Magyarországon menedéket talált Wilsont a magyar állampolgársági vizsgán.

Az állampolgár

Erős kezdés ez, ami nagyon szíven üti a nézőt. A lassan kibontakozó történetből aztán jobban is megismerjük az ötvenes éveiben járó afrikai menekült Wilsont, aki szeret Magyarországon élni, évek óta biztonsági őrként dolgozik egy élelmiszerboltban, és legfőbb célja, hogy megszerezze a magyar állampolgárságot. Egy magyar-történelem szakos tanárnővel a közös tanulás során egymásba szeretnek: magyar viszonylatban már ez a szerelmi kapcsolat is rendhagyónak számít, ám egy éjjel Wilsonhoz vetődik egy fiatal iráni lány, Shimir (Arghavan Shekari), akit a férfi kénytelen-kelletlen befogad; ebben a felállásban élik közös életüket hármasban.

A film konfliktusforrása, hogy Shimir úgy menekülhet csak meg a kitoloncolástól és az otthoni halálra kövezéstől, ha egy magyar állampolgárságú férfi feleségül veszi őt. Három emberi sorsot bemutató filmjével a rendező azt vizsgálja, mi jelenthet erősebb köteléket: Wilson és Mari egymás iránt érzett szerelme vagy a férfi iráni sorstársnője iránt tanúsított szolidaritásérzése.

Vranik Roland filmjében kétféle migráns magatartás körvonalazódik.

Wilson, integrálódva a magyar életviszonyokba, empátiával alkalmazkodik a környezetéhez és segítőkészen viszonyul a körülötte élőkhöz. Az iráni lány viszont, aki a bicskei táborból megszökve bujkál Budapesten, kezdetektől egyfajta magától értetődő „otthonossággal” lakja be a férfi lakását; egy hazájában halálos veszélyeknek kitett lánytól különösnek látszik az önző viselkedés egy olyan segítőkész, befogadó közegben, amelyhez ő nem akar alkalmazkodni, de elvárja, hogy mások alkalmazkodjanak hozzá.

Vranik Roland szívszorító átélhetőséggel mutatja be egyfelől a magyar közigazgatási bürokrácia embertelen útvesztőit, melynek emblematikus mondatát egy ügyintéző mondja ki: „Sajnos az nem úgy megy, hogy az ember az egyik pillanatról a másikra magyar lesz. Főleg nem egy afrikai.” A rendező másfelől kitűnő ritmusérzékkel és mély empátiával mutatja be a három ember közötti bonyolult emberi viszonylat alakulását. A feszültség adagolásával a film csúcsjelenetének számító „megoldás” pedig megrázó erejű.

Interjúnkban Vranik Roland elmondja, kezdetben milyen nehéz volt a két amatőr színésszel elkezdeni a forgatást.

Azonban a filmjét nézve ebből szinte semmi nem érzékelhető.

A két amatőr színész, Dr. Cake-Baly Marcelo és Arghavan Shekari – önmaguk migráns tapasztalatát is beépítve a filmbe – kitűnően formálják meg az általuk alakított karaktereket, nemkülönben a tanárnőt játszó Máhr Ágnes.

„Míg egyénileg mi magyarok kedvesek és segítőkészek vagyunk, az állam nem tud együttműködni az idegenekkel, a bürokrácia hatalmas és kiismerhetetlen. Nincs hagyománya, hogy mit kéne kezdenünk egy menekülttel, vajon hogyan integráljuk a társadalomba, hiszen eddig soha nem csináltunk ilyet” – mondja egy interjúban Vranik Roland. Az Állampolgár című megrázó erejű filmjével a rendező sokat segít nekünk, hogy tanuljuk ezt a nehéz folyamatot.

 

Argejó Éva

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..