Kritika

„A nyitott társadalom csak egy mítosz” – Az állampolgár

Az állampolgár főszereplője, Dr. Cake-Baly Marcelo)

Az állampolgárt minél több embernek látnia kell, hogy megértse, mit jelent a saját hazájából elmenekülve, egy idegen országban migránsként élni.

A migránskérdés a magyar társadalom egyik központi témájává vált, ebbe a közegbe robban be az Az állampolgár, Vranik Roland harmadik filmje. Első játékfilmje, a Fekete kefe (2005) a Filmszemle fődíját vitte el. Az a történet is különös egyéni sorsokról szólt, ironikusan, de mély empátiával ábrázolva számtalan, ott felsorakoztatott hősét. Vranik Adás (2009) című filmjében pedig egy olyan világot képzelt el, ahol eltűnt a kép a képernyőkről, és az emberek új alternatívák után kezdenek kutatni a megbénult városok infrastruktúrájának újjáélesztésére.

Harmadik filmje, Az állampolgár két migráns és egy magyar nő különös és szívszorító háromszög-története.

Az előző filmjeihez hasonlóan formabontó ez is, de igazi hatását mégsem ezzel éri el, hanem a hőseiből áradó bonyolult érzelmek ábrázolásával.

A film kezdetén egy fekete, afrikai férfi (Dr. Cake-Baly Marcelo) premier plánban a Szózatot szavalja: „…a nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely…” – vele szemben rezzenéstelen arccal ül a háromtagú vizsgabizottság, melynek szenvtelen, rideg vezetője – immáron sokadszorra – most sem engedi át a Bissau-Guinea-i vérengzések elől Magyarországon menedéket talált Wilsont a magyar állampolgársági vizsgán.

Az állampolgár

Erős kezdés ez, ami nagyon szíven üti a nézőt. A lassan kibontakozó történetből aztán jobban is megismerjük az ötvenes éveiben járó afrikai menekült Wilsont, aki szeret Magyarországon élni, évek óta biztonsági őrként dolgozik egy élelmiszerboltban, és legfőbb célja, hogy megszerezze a magyar állampolgárságot. Egy magyar-történelem szakos tanárnővel a közös tanulás során egymásba szeretnek: magyar viszonylatban már ez a szerelmi kapcsolat is rendhagyónak számít, ám egy éjjel Wilsonhoz vetődik egy fiatal iráni lány, Shimir (Arghavan Shekari), akit a férfi kénytelen-kelletlen befogad; ebben a felállásban élik közös életüket hármasban.

A film konfliktusforrása, hogy Shimir úgy menekülhet csak meg a kitoloncolástól és az otthoni halálra kövezéstől, ha egy magyar állampolgárságú férfi feleségül veszi őt. Három emberi sorsot bemutató filmjével a rendező azt vizsgálja, mi jelenthet erősebb köteléket: Wilson és Mari egymás iránt érzett szerelme vagy a férfi iráni sorstársnője iránt tanúsított szolidaritásérzése.

Vranik Roland filmjében kétféle migráns magatartás körvonalazódik.

Wilson, integrálódva a magyar életviszonyokba, empátiával alkalmazkodik a környezetéhez és segítőkészen viszonyul a körülötte élőkhöz. Az iráni lány viszont, aki a bicskei táborból megszökve bujkál Budapesten, kezdetektől egyfajta magától értetődő „otthonossággal” lakja be a férfi lakását; egy hazájában halálos veszélyeknek kitett lánytól különösnek látszik az önző viselkedés egy olyan segítőkész, befogadó közegben, amelyhez ő nem akar alkalmazkodni, de elvárja, hogy mások alkalmazkodjanak hozzá.

Vranik Roland szívszorító átélhetőséggel mutatja be egyfelől a magyar közigazgatási bürokrácia embertelen útvesztőit, melynek emblematikus mondatát egy ügyintéző mondja ki: „Sajnos az nem úgy megy, hogy az ember az egyik pillanatról a másikra magyar lesz. Főleg nem egy afrikai.” A rendező másfelől kitűnő ritmusérzékkel és mély empátiával mutatja be a három ember közötti bonyolult emberi viszonylat alakulását. A feszültség adagolásával a film csúcsjelenetének számító „megoldás” pedig megrázó erejű.

Interjúnkban Vranik Roland elmondja, kezdetben milyen nehéz volt a két amatőr színésszel elkezdeni a forgatást.

Azonban a filmjét nézve ebből szinte semmi nem érzékelhető.

A két amatőr színész, Dr. Cake-Baly Marcelo és Arghavan Shekari – önmaguk migráns tapasztalatát is beépítve a filmbe – kitűnően formálják meg az általuk alakított karaktereket, nemkülönben a tanárnőt játszó Máhr Ágnes.

„Míg egyénileg mi magyarok kedvesek és segítőkészek vagyunk, az állam nem tud együttműködni az idegenekkel, a bürokrácia hatalmas és kiismerhetetlen. Nincs hagyománya, hogy mit kéne kezdenünk egy menekülttel, vajon hogyan integráljuk a társadalomba, hiszen eddig soha nem csináltunk ilyet” – mondja egy interjúban Vranik Roland. Az Állampolgár című megrázó erejű filmjével a rendező sokat segít nekünk, hogy tanuljuk ezt a nehéz folyamatot.

 

Argejó Éva

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

Add Comment

Click here to post a comment

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya