Kritika

Ó, kapitányom! – Phillips kapitány

2009 tavaszán a Maersk Alabamát, egy amerikai teherhajót Afrika partjain kalózok támadtak meg. Miután a rakományban nem találtak elég pénzt, menekülés közben túszul ejtették Richard Phillips kapitányt (Tom Hanks), hogy váltságdíjat követeljenek érte. Az eseményeket Paul Greengrass örökítette meg a nagy vásznon, a tőle megszokott színvonalon –  de talán túlságosan is megszokott rutinnal.

A kapitány és az ő hajója között különleges a viszony – ha mástól nem is, Jack Sparrow-tól megtanulhattuk ezt az örökbecsű igazságot. Ezt a szentséget törik meg Paul Greengrass új filmjében, ahol afrikai kalózok veszik át Phillips kapitánytól a rá bízott teherhajót, s vele együtt a vezérük, Musze (Barkhad Abdi) a kapitányi címet is. A két kapitány összjátéka, ellentéte adja a legerősebb jeleneteket, hisz bennük két világ csap össze: az amerikai és az afrikai. Míg előbbi furfanggal, addig utóbbi erőszakkal próbálja irányítani az egyre kilátástalanabb helyzetet; fogadni egyikre se mernék.

Alapvetően túszdrámáról van szó tehát, annak minden sablonjával, főleg a film második felében. Ennél sokkal érdekesebb az első óra, amikor hiába tudjuk, hogy igen, komolyan kéne venni a figyelmeztetéseket és nem, nem ártana nagyobb ívben megkerülni a legősibb kontinenst, mégis folyamatosan uralkodik el a bizonytalanság. Pedig Greengrass nem sokat időzik a legénység bemutatásán, egyedül a kapitány, Richard Phillips kap valamennyi háttérsztorit. Mellette még a szomáliai kalózok vezetőjét, Muszét ismerhetjük meg jobban. Az O betűs szoborral kapcsolatban a filmből Abdit szokták kiemelni, nem véletlenül: igazán félelmet keltő jelenség. Hiába hajtogatja, hogy ha mindenki az ő parancsai szerint cselekszik, akkor minden rendben lesz – valahogy az ilyet nehéz elhinni egy lőfegyverrel hadonászó, láthatóan kétségbeesett fickónak. Mellette Tom Hanks hozza azt, amit Tom Hankstől elvárhatunk: kiváló alakítást nyújt, de igazán kiemelkedőt, emberit „csak” az utolsó jelenetekben alkot. Akkor viszont nagyon.

captain_phillips_paul greengrass_tom hanksValahogy így lehetne leírni az egész mozit: több mint korrekt, megéri látni, de a befejezést leszámítva hiányoznak belőle a jó értelemben vett megdöbbentő, magával ragadó pillanatok. Az igazán jó dráma az, ami napokkal vagy akár hetekkel a megtekintés után is velem van, elgondolkodtat vagy csak egyszerűen kiráz tőle a hideg, ha eszembe jut. A Phillips kapitány minden kiválósága ellenére nem ilyen: ugyan tele van feszültséggel, 135 perce végig leköti a figyelmet, de az igazi katarzis elmarad.

Barkhad Abdi nevével nagy eséllyel találkozunk a díjátadókon, azt viszont kétlem, hogy a díjazottak között is felbukkanna a Phillips kapitány. Inkább ujjgyakorlatnak mondanám mind Greengrass, mind Hanks részéről, egy biztos pontnak – ami végül is sosem árt az ember karrierjének.

Polgári Lilla

Jelenleg elsős kommédiás mesterszakos hallgatóként az ELTE padjait koptatom. Két szenvedélyem van: a filmek és az írás, így e kettő kombinációjából indultam el az újságírói, de különösképpen a kritikusi pálya felé. Nem lehet elég korán kezdeni: családi beszámolók szerint 4 évesen a Schindler listáját néztem újra és újra, akkor még szerény (ám mai napig őrzött) VHS-gyűjteményünk egyikén. Ma már a sorozatok is jelentős szerepet töltenek be (izé, sok időt vesznek el); sok esetben vészesen függő lettem.

Filmek: vegyesen. Igyekszem bepótolni a klasszikusokat, bár ahogy haladok, kezdek rájönni, hogy arra egy élet is kevés. Legközelebb talán Tim Burton „korai” filmjei (a Nagy hallal bezárólag) állnak, valamint mindenféle kifordított mese (A herceg menyasszonya, Csillagpor, Leharcolt oroszlánok). A 3D-t nem szívelem, viszont általa a nagy vásznon tekinthetek meg filmeket, amik anno kimaradtak (Toy Story 1-2., Titanic, idén Jurassic Park). Mert minden moziban az igazi.

1 Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés