Kritika

Öl, butít, nyomorba dönt – Túl a csillogáson

behindthecandelabra1A fiatal biszexuális fiú, Scott (Matt Damon) egy szép napon találkozik a híres showmannel, Liberace-szel (Michael Douglas), amiből aztán egy több éven át tartó, kurta-furcsa viszony keveredik. Steven Soderbergh ezzel a nem mindennapi szerelmi történettel akar búcsút inteni a nagy vászonnak egy időre. Soha rosszabb istenhozzádot!

A film igaz történetet dolgoz fel: „Lee” Liberace ismert zongorista volt az Egyesült Államokban, aki nem annyira zenei tudásával, mint inkább szórakoztató személyiségével varázsolta el rajongóit. Homoszexualitását titkolta; több alibi barátnője volt, miközben férfiakkal élt együtt. Ezek egyike volt Scott Thorson, aki Liberace-szel töltött éveit később papírra vetette; emlékiratait pedig Steven Soderbergh adaptálta a nagy vászonra.

A kapcsolat felbomlását bemutató második óra ugyanolyan szórakoztató, de egyben felkavaró is. Főleg az a mozzanat, amikor Scott-nak az arcát is át kell alakítania, hogy jobban hasonlítson Liberace-ra – természetesen a zenész óhaja szerint. Az addig kényelmes és csillogó életvitel egyre nehezebbé alakul, s hiába a szenvedélyes szerelem, valami végzetesen megromlik a két férfi között. De hát így van ez a show business-ben: a külsőségek mindenek felett. Az, ha belül már rohadt a piros alma, nem számít.

Michael Douglas mint Liberace

Ugyanakkor fáj az ember szíve, hiszen Soderbergh állítólagos utolsó filmjét az Egyesült Államokban csupán az HBO-n láthatta a nagyérdemű. A nagy vásznon a téma érzékenysége miatt nem merték bemutatni – ami a Túl a barátságon után nem igazán érthető. Ennek megfelelően díjátadókon nem találkozhatunk vele, „csak” az Emmy-ket fog besöpörni, azt viszont feltehetően ipari mennyiségben.

Soderbergh meg csak pihenje ki magát, hogy aztán újult erővel álljon elő hasonló alkotásokkal – az se baj, ha lassabb tempóban.

Polgári Lilla

Jelenleg elsős kommédiás mesterszakos hallgatóként az ELTE padjait koptatom. Két szenvedélyem van: a filmek és az írás, így e kettő kombinációjából indultam el az újságírói, de különösképpen a kritikusi pálya felé. Nem lehet elég korán kezdeni: családi beszámolók szerint 4 évesen a Schindler listáját néztem újra és újra, akkor még szerény (ám mai napig őrzött) VHS-gyűjteményünk egyikén. Ma már a sorozatok is jelentős szerepet töltenek be (izé, sok időt vesznek el); sok esetben vészesen függő lettem.

Filmek: vegyesen. Igyekszem bepótolni a klasszikusokat, bár ahogy haladok, kezdek rájönni, hogy arra egy élet is kevés. Legközelebb talán Tim Burton „korai” filmjei (a Nagy hallal bezárólag) állnak, valamint mindenféle kifordított mese (A herceg menyasszonya, Csillagpor, Leharcolt oroszlánok). A 3D-t nem szívelem, viszont általa a nagy vásznon tekinthetek meg filmeket, amik anno kimaradtak (Toy Story 1-2., Titanic, idén Jurassic Park). Mert minden moziban az igazi.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com