Fókuszban Kritika

Emlékezzünk a halott csecsemőkre – One Child Nation

Wang Nanfu dokumentumfilmje személyes és egyben történelmi emlék Kína nyolcvanas éveiről, vagyis arról az időszakról, amikor az egy gyermek politikát bevezették. Wang filmjében azzal szembesülhetünk, hogy a statisztika mennyire kegyetlenül fájdalmas az emberi sorsok szintjén.

A One Child Nation két kínai rendezője Jialing Zhang és Wang Nanfu. Kettejük közül Wang Nanfu-t ismerhetjük meg a filmben, ő vállalja a saját élettörténete bemutatását. Wang Kínában született, de második diplomáját már Amerikában szerezte meg. A film forgatásába akkor kezdett bele, amikor megszületett első gyermeke, és anyaként megpróbálta megérteni szüleit, szülei generációját és az egy gyermek politikát.

Hogy miért kellett szégyellnie, hogy volt egy öccse, miért nincs közös fényképe a nagyapjával és mi történt volna az öccsével, ha ő is lánynak születik?

A benne kavargó és feldolgozatlan kérdések miatt Nanfu Kínába utazik, hogy beszélgessen az idősebb rokonaival és bárkivel, aki akkoriban volt anya, vagy valamilyen formában érintett volt az egy gyermek politika kérdésében. Csakhogy a kérdései nemcsak fájdalmas emlékeket elevenítenek fel, hanem újabb és újabb kérdéseket is felvetnek.

Az egy gyermek politika tulajdonképpen sosem jelentett kizárólag egy gyereket. Amikor 1979-ben bevezették a törvényt, már akkor is voltak kivételek. Városokban többnyire valóban egy gyerek volt engedélyezett, de vidéken sokszor kettő, vagy ha az első gyermek testi- vagy szellemi fogyatékos vagy lány volt (!), akkor is lehetett még egy gyermek vállalását kérvényezni, a kisebbségekre pedig egyáltalán nem vonatkozott a szabály. Emiatt születésszabályozásként lenne helyes utalni rá, de ahogy a film címében is látjuk, valójában egy gyermek politikaként terjedt el.

Az egy gyermek politika a kínai kormány megoldási kísérlete volt az akkori gazdasági válságra, amit hivatalosan törvényekkel, rábeszéléssel (propagandával) próbáltak kivitelezni, a valóságban azonban a helyi végrehajtó erők nők tömegét vonszolták kényszerabortuszra, sterilizálásra, vagy döntötték be a házaikat engedetlenség esetén. Egy példa erre a kettősségre a One Child Nation egyik interjúalanya, egy egyedül maradt kislány, akinek az ikertestvérét elvették a családtól –

holott a törvény elvileg ikrekre nem vonatkozott.

A felső rendelkezés és a személyes felelősség kérdése sokat tárgyalt téma. Talán az egyik legszebb példa a magyar filmművészetből a Hideg napok című Kovács András-film, ahol három szemszögből ismerjük meg ugyanazt az eseményt, és láthatjuk, hogy ki miként reagált az emberirtás parancsára.

Nangfu dokumentumfilmje a témából adódóan megrázó, de szerencsére egyben informatív is. Elsőként egy személyes példát tár fel, ám később a személyes történet kapcsán rengeteg más esetről is hallunk, s a múltidézés lassan nyomozássá alakul.

A rendező egyre szélesebb és szélesebb kört jár be a saját személyes kérdése körül, míg egy nemzet életérzését, veszteségét érthetjük meg.

Nanfu a szűk családtagokon kívül távolabbi rokonokat is meginterjúvol, megkeresi azt a személyt, aki a falujában felelős volt a törvény betartásáért, a doktornőt, aki a sterilizálásokat és abortuszokat hajtotta végre, a népességszabályozásért felelős egyik vezetőt, egy festő- és fotóművészt, majd azt a férfit, aki börtönbüntetést kapott az utcán hagyott gyerekek árvaházba szállításáért. Végül hosszan beszámol annak a külföldi családnak nyomozásáról, akik három kínai lánygyermeket fogadtak örökbe.

Ennek a kitartó utazgatásnak, kérdezgetésnek köszönhetően egyre több nézőpontot megismerhetünk. Van, aki elfogadó, van, aki elemző, van, aki dühös, de legtöbben pusztán feldolgozhatatlan fájdalmat hordoznak. Az előkerülő dokumentumok pedig sokkolóak: a megkötözve abortuszra cipelt nők, a nejlonszatyrokban szemétbe dobott lánycsecsemők fotói kegyetlen kontrasztban állnak a propaganda virágzást ígérő, mosolygó egygyermekes családjaival.

Az egy gyermek politikával ugyanis a legnagyobb probléma az volt, hogy egy lánygyermek nem számított teljes értékűnek, hiszen egy lány nem tudja biztosítani a család nevének fennmaradását.

Így aztán a lánygyermekektől sokan így vagy úgy megszabadultak.

A Nobel-díjas Mo Yan Békák című regényében így foglalja össze a jelenséget:

„ – Érthetetlen, hogy amikor az asszonyok lyányt szülnek, a férfiaknak lekonyul a szája, amikor meg tehénborjú születik, vigyorognak, mint a tejbetök! – morgolódott nénikém.
– A tehénborjú, ha felnő, bocikat szül! – mondta apám.
– És az emberek? Ha a lyányból asszony lesz, az tán nem szül sok kis porontyot?
– Az más – felelte apám.”

Valóban más. Olyannyira más, hogy Kína mára a nemi arányok eltolódásának problémájával kénytelen szembenézni: a férfiak jelentős százaléka feleség nélkül marad. De nem ez az egyetlen probléma. A társadalom elöregedése, az idősek eltartása, az úgynevezett „négy-kettő-egy” jelenség (vagyis hogy egy gyermek felelős két szülőjéért és négy nagyszülőjéért) is komoly gondokat okoz. Nem meglepő, hogy a kínai kormány ma már két gyermek születését propagálja.

A film egyetlen hibájaként az aránytalanságot rónám fel. Az a film előnyére válik, hogy Nanfu kimozdul a személyes környezetéből és egyre szélesebb körben kezd anyagot gyűjteni a témáról. Viszont a külföldi család nyomozása aránytalanul hosszú, és kevésbé foglalkozik a film fő kérdésével. Talán egy másik filmet lehetne szentelni az eladott, külföldön felnőtt kínai gyermeknek. Ám ez az aránytalansági probléma eltörpül a téma ereje mellett. Ráadásul egy olyan dokumentumfilmről beszélünk, ami feszes ritmusú, minden pillanatában feszült izgalmat hordoz. Nem véletlen, hogy a Rotten Tomatoes oldalán jelenleg 98%-ra értékelt a film.

One Child Nation a történet végén visszatér oda, ahonnan indult, vagyis Nanfu szülőfalujába. A film záró képsora az újraírt propaganda képeit mutatja, illetve egy gondolat oszt meg az emlékek megőrzéséről. Hiszen ha nincs ez a film, akkor honnan tudhatjuk, mi történt Kínában? Honnan tudhatunk a meg nem született, a csecsemőként megölt gyermekekről? A szülők kimondatlan és feldolgozatlan fájdalmáról – ezekről ki tud és ki emlékezik meg majd?

Avatar

Keleti Léda

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..