fókuszban Kritika

Ikonikus figurák fantáziaestje – One Night in Miami

Az Oscar-díjas színésznő, Regina King rendezői debütálása tökéletes időzítéssel kéri számon az amerikai társadalmat. A One Night in Miami a kreatív koncepció és a biztonságos, visszafogott rendezés keresztmetszetében válhat a következő díjszezon éllovasává. Kritikánkkal Torontóból jelentkezünk.

A színdarabok filmre való adaptálása a köztudatban gyakran a musical műfajával fonódik össze, azonban Hollywood nem csak az énekes-táncos zsáner keretei között ért el hatalmas sikereket. Kevésbé ismert tény, hogy a filmtörténet megkerülhetetlen klasszikusa, a Casablanca is eredendően színpadra íródott. A One Night in Miami Kemp Powers amerikai drámaíró színdarabjaként hódította meg az Államokat, még 2013-ban. Akkor úgy ítélték, hogy a történelmet képzelettel vegyítő alkotás meghökkentően rímel saját korára. Egy szűk évtizeddel később pedig úgy látszik, hogy Powers darabja 2020-ban – a Black Lives Matter-mozgalom kellős közepén – még aktuálisabb, mint születésének idején. Regina King tehát kitűnő érzékkel választotta ki Powers művét első filmjének alapanyagjául.

Mindazonáltal volt már precedens hasonló konstellációkra. A 2016-ban készült Kerítések (Fences) egyrészt színdarab-adaptáció, másrészt szintén az amerikai fekete közösség nehézségeit tematizálta egy period drama formájában. Viszont ami markánsan disztingválja King filmjét számos potenciális elődjétől, hogy

a One Night in Miami nem a fehér elnyomást hangsúlyozza ki, hanem a fekete közösség vezető egyéniségeinek felelősségvállalását (és ennek szükségességét) helyezi a középpontba.

Annyi bizonyos, hogy a film máris történelmi mérföldkövet tudhat magáénak. Ugyanis King filmje a Torontói Nemzetközi Filmfesztivál versenyszekciójával párhuzamosan a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál programjában is szerepel, ahol első alkalommal látható fekete nő által jegyzett alkotás.

A történet 1964-be repít minket vissza, a polgárjogi mozgalmak fajsúlyos korába. Powers forgatókönyvében, ahogy színdarabjában is, négy legendás, valós személyiség elképzelt, fikcionalizált találkáját követhetjük nyomon. Malcolm X (Kingsley Ben-Adir), Cassius Clay (Eli Goree), Jim Brown (Aldis Hodge) és Sam Cooke (Leslie Odom Jr.) összegyűlnek egy este Miamiban, hogy Clay nyertes bokszmeccsét megünnepeljék. A betervezett szórakozás ellenben hamarosan irányt vált, ahogy a társaság tagjai egymásnak ugranak a kibukóan eltérő attitűdök és ideológiák mentén. Bár a nevek ismerősek lehetnek, a film kontextusba helyezéséért nem árt mélyebben elmerülni real-life hőseink életrajzában.

Malcolm X muzulmán pap, aki emberjogi aktivistaként lett világhírű, életét Spike Lee anno szintén megfilmesítette. Pályafutását az 1965-ben, ellene elkövetett tragikus merénylet zárta le. Cassius Clay, minden idők egyik legkiemelkedőbb ökölvívója, a hatvanas évek elejétől valóban szoros barátságot ápolt Malcolm X-szel, olyannyira, hogy hatására felvette az iszlám vallást és nevét Muhammad Alira változtatta. Jim Brown az NFL amerikaifutball-játékosaként vált híressé, hosszú éveken át kitartó rekordokat és egy színészi karriert hagyva az utókorra. A soul műfaj egyik alapító atyjának tartott Sam Cooke énekes-dalszerzőként futott be. Hozzá köthetőek az olyan elévületlen slágerek, mint a Wonderful Life és az olyan, politikai nyomatékkal rendelkező dalok, mint A Change is Gonna Come. 1964 decemberében egy fehér moteltulajdonos lőtte le, önvédelemre hivatkozva.

A One Night in Miami lehengerlő érdeme, hogy fikciós elemei gyönyörűen ráépülnek a valós történelmi háttérre. A „mi lett volna, ha” faktor itt nem elrugaszkodott, lehetetlenségektől roskadozó kotyvalék.

A film magabiztosan meggyőz minket arról, hogy ez akár így is történhetett volna.

Az 1964-es év mind a négy legenda életútjában fordulópontot jelentett, ezt erősíti az, ahogyan a film konkrét tényeket illeszt be, eredeti fotókat, dokumentumokat visszhangoz. Ezek a technikák nem csak a történelmi hitelességet teremtik meg, hanem a film dramaturgiáját szintén képesek egyengetni és kerekké tenni az – ebben a formában – meg nem történtet.

Regina King rendez

Révén, hogy színpadi adaptációról van szó, King debütálásának legnagyobb kihívása az, hogy a film médiumának legitimitását kiharcolja. Noha a játékidőt mozgalmas, filmszerű jelenetekkel keretezi,

a One Night in Miami kétharmada modoros kamaradrámává zsugorodik, ami le sem tudja tagadni, hogy más médiumból vették „kölcsön”.

Persze örökérvényű tétel, hogy a film, mivel nagyobb hatáskörrel rendelkezik a színháznál, olyanokhoz is eljuttatja ezt a történetet, akik máskülönben valószínűleg nem ismerhették volna meg. Ám ez az érv nem elég ahhoz, hogy elfedje a rendezés bátortalan benyomást keltő biztonsági játékát. King precíz, érezhetően tiszteli és szolgálja alapanyagát, de túlságosan ragaszkodik hozzá. Nem igazán mer kísérletezni, se kockáztatni és ennek veszélyes egyvelege gyanakvóvá teszi a nézőt. Azért készült a film, hogy fontos társadalmi szerepet töltsön be vagy inkább azért, hogy díjesőben pancsoljon?

A képi világ szintén biztonságos utat választ, Tami Reiker operatőr hagyományos szabályok alapján snitteli fel a jeleneteket, totálokból kiindulva és közeli plánokba érkezve. Stílusos kiegészítés gyanánt olykor sikerül integrálnia felülről fényképezett képeket, amelyek egy emlékezetes, visszatérő motívummá alakulnak át a film során. Összességében azonban a karaktercentrikus kameramozgások és beállítások uralják a történetet. King színészválasztásában kifejezetten megkapó, hogy ismeretlen(ebb) nevekkel dolgozik, ehhez mérten színészei meghálálják a beléjük fektetett bizalmat. Különösen Eli Goree Alija és Leslie Odom Jr. Cookja emelkedik ki a legendás négyesből.

Kétségtelen, hogy a One Night in Miami izgalmas út előtt áll. Lehet belőle Oscar-kedvenc vagy elfelejtett próbálkozás, de akár olyan film is, ami megmozgatja, cselekvésre sarkallja közönségét.

Avatar

Farkas Boglárka Angéla

Farkas Boglárka Angéla a kolozsvári Sapientia EMTE fotó-film-média szakán végzett 2019-ben. Jelenleg a Sapientia mesterszakán filmtudományt hallgat, valamint a Babeș-Bolyai Tudományegyetem alkalmazott médiatudományok mesterszakán tanul. Írásai a ’tekercsen kívül a Filmtetten is megjelennek. Szereti a szerzői és az indie filmeket, továbbá nagy rajongója a coming-of-age történeteknek és a látványon túlmutató sci-fiknek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya