Kritika

Hiányoznak a régi filmek, de nem ennyire – Ördög a részletekben

Ördög a részletekben (the-little-things)

Annyira idejét múlt az Ördög a részletekben (The Little Things), hogy még akár szeretni is lehetne – ha nem lenne tele rengeteg hibával és következetlenséggel. Még az Oscar-díjas színészek, azaz Denzel Washington, Rami Malek és Jared Leto se tudják megmenteni a filmet a legfájdalmasabb negatívumtól: az unalomtól. 

Napjainkban mindent ural a nosztalgia, legyen szó közösségi médiáról, zenéről vagy filmművészetről. A „régen minden jobb volt”-érzet olyan, mint egy könnyűdrog: rövid távon örömet tud okozni, de hosszú távon rendkívül kártékony. A múlton való állandó csüggés miatt elmaradnak az újszerűséget felvillantó, innovációt és frissességet magukkal hozó alkotások. A filmiparban a Disney pozíciójának folyamatos erősödése révén hatalmas teret nyert a nosztalgiára való építkezés. Az egeres stúdió ugyanis rendre ezt kínálja, gyakran pofátlan újracsomagolással (lásd élőszereplős feldolgozások), máskor rejtett eszközökkel, pl. a dramaturgiai ív tökéletes lekoppintásával (Az ébredő Erő).

Ez a trend állhatott annak hátterében, hogy az Ördög a részletekben elkészülhetett. John Lee Hancock rendező már 1993-ban megírta a forgatókönyvet, házalt vele Spielbergnél, Clint Eastwoodnál vagy épp Warren Beatty-nél, de senkit nem talált, aki leforgatta volna. Végül maga vállalta a rendezői pozíciót, és mivel alapvetően befutott direktorról beszélünk – elsősorban A szív bajnokainak köszönhetően –, ezért sikerült nagy nevű színészeket leszerződtetnie a projekthez. Így került be a képbe Denzel Washington, Rami Malek és Jared Leto.

Mindannyian Oscar-díjasok, így joggal várhattunk volna valami eredetit tőlük, de ezzel (is) adós marad az Ördög a részletekben.

A középpontban Washington figurája áll. Joe ‘Deke’ Deacon egy kaliforniai kisváros detektívje, aki Los Angelesbe megy, amikor megtudja, hogy egy korábbi eseteihez nagyon hasonló gyilkosság-sorozat történik a metropoliszban. A nagyobb sajtónyilvánosságot kapó nyomozást egy fiatal titán, Jim Baxter (Rami Malek) vezeti. A gyilkos áldozatai jellemzően 20 év körüli nők. A nyomok egy kattant szerelőhöz vezetnek, de Deke-nek és Jimnek nem sikerül fogást találni Albert Sparmán (Jared Leto).

Ördög a részletekben (the-little-things)

A helyszín (Los Angeles), a korszak (’90-es évek) és a közeg (rendőrség) egyaránt ismerős lehet a nézőnek: a filmvásznon milliószor ábrázolt miliőt láthat. A múlt század végén kezdett el kilépni Hollywood a szűk környezetéről, és nyitott először más amerikai városok, majd Amerikán kívüli helyszínek felé (Fogságban, Hóember). A CSI sorozat egyik nagy innovációja volt, hogy a sorozat helyszínéül nem a szokásos városokat pécézték ki (mint Los Angeles vagy Chicago), a történetet olyan városokba helyezték, amelynek árnyoldaláról addig keveset tudhatott a néző (CSI: Las Vegas, CSI: Miami). Emiatt egyébként pont a sorozat leáldozását szimbolizálta, hogy később mégis visszatértek a jól ismert New Yorkba (CSI: New York) és Los Angelesbe (NCIS: Los Angeles). Az, hogy az Ördög a részletekben visszatér tágabb értelemben Hollywoodba, adhatott volna valami csavart vagy többletjelentést, de sajnos ez teljesen elmaradt. Maradnak tehát a szokásos sallangok.

A filmben voltaképpen egy szemernyi ötlet sincs.

Agyonhasznált panelekből építkezik az egész: idősebb-fiatalabb nyomozó, megszállottságba torkolló munkamánia, elcsépelt végkövetkeztetés (nem is különbözik annyira a bűnöző és a bűnüldöző). Fokozza ezt az érzetet Denzel Washington személye: a valóban sokarcú színészt legtöbbször zsaruként láthattuk, jól eső biztonságot hozhat, de izgalmat nem, hogy most ismét nyomozót alakít. Pont ilyen hatást vált ki a zene is. Thomas Newman zeneszerző rendkívül tehetséges alkotó, mégsem tudott újszerű vagy izgalmas dallamokat komponálni a filmhez (pedig például a Sicariónál pont az egyedi zene volt az egyik legmenőbb újítás). Washington és Newman még így jobb, mint a többiek, mert legalább nem hibáznak.

Ördög a részletekben (the-little-things)

Furcsa módon például borzasztó a vágás a filmben: a békés családi reggeli jelenetben másodpercenként vált valakire a kamera, így pedig a kontraszt éle tompul, ami a főszereplő detektív munkája és magánélete között húzódik. Rami Malek tehetségéről sosem voltam igazán meggyőződve, noha azt én is aláírom, hogy remekül tud utánozni valakit, akiről kb. százmillió videó maradt fenn (Bohém rapszódia). Sajnos az Ördög a részletekben igazolja a kétségeimet. Jim Baxterről nagyon nehezen tudtam volna elképzelni, hogy tényleg annyira hatalmas ifjú tehetség, hogy megkapjon egy ilyen nagy ügyet. A sok különböző probléma – ismerős történet, közepes vagy gyenge alakítások, sablonos vagy egyenesen rossz látványvilág – eredője pedig egyetlen szóban foglalható össze: az unalomban.

Az Ördög a részletekben bosszantóan lassú és eseménytelen,

fordulatok és akciójelenetek szinte egyáltalán nincsenek benne, a gyilkosságok és a nyomozás se nem sokkoló, se nem feszült.

A játékidő végén a film konkrétan megidézi a Hetediket (némi jóindulattal nevezzük ezt főhajtásnak). Azonban minden idők egyik legjobb pszichothrillerének belengetése csak még jobban kidomborítja az Ördög a részletekben negatívumait, hiszen közelébe se ér David Fincher rendezésének. Fincher alapvetően egy iparos rendező kevés markáns szerzői vonással (éppen egy-két hónapja szedtük össze a legjobb filmjeit). Azonban John Lee Hancockkal szemben bámulatosan tehetséges. Tudja például, hogy nem jó író, ezért szinte mindig könyvekből dolgozik, amelyeket utána fegyelmezett rendezéssel tud megvalósítani. A Hetedikben több olyan filmes eszközt is bevetett, ami manapság alapnak számít a szakmában: ilyen például a játék a színekkel vagy a züllött város önálló szereplővé emelése.

A képi elemek mellett számos dramaturgiai fogást átvett tőle a kisképernyő, amely a millenniumi években részben épp a krimisorozatokkal vált kimagaslóan népszerűvé (a tévé aranykorának hajnaláról beszélünk). Ehhez képest az Ördög a részletekben mintha elfeledkezett volna ezekről a sikersorozatokról, mint a Nyomtalanul, a Gyilkos elmék vagy épp a már említett CSI: A helyszínelők. Nem túlzás kijelenteni, hogy az említettek körében több olyan rész is készült, amely fényévekkel jobb, mint John Lee Hancock új krimije. Pont ez a legnagyobb baj az Ördög a részletekbennel:

arra épít, hogy hiányoznak nekünk ezek a jó kis kilencvenes évekbeli sorozatgyilkosos krimik, de nem ennyire.

Az ilyen, ún. középműfajú darabok kimúlásának megakadályozásához nem az kell, hogy elkészítsék századszor is ugyanazt. Innovációra lenne szükség, és erre is van példa David Finchernél: a Zodiákus vagy a Holtodiglan igenis képes volt új megközelítéssel életet lehelni a zsánerbe.

Avatar

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés