Kritika

Óriás kaland – Jurassic World

Megnyitott a park: feléledtek a dinoszauruszok! Az új, nagyobb, látványosabb Jurassic-film méltó az elődeihez.

Az idei folytatások közül kiemelkedik a Jurassic World: ha nem jönne egy Star Wars, a legfontosabb lenne. A negyedik Jurassic-filmben Hammond álma teljesült: a park megnyitott, ámuló turisták ezrei csodálják a dinoszauruszokat. A hübrisz és a véletlen azonban ismét közbeszól.

Az átlagos amerikai mozinéző évente négy vetítésre fizet be. Az összes franchise-darab, a Bosszúállók 2, a Terminátor: Genezis, a Jurassic World, de még a karácsonyi Star Wars is ezért a négy vetítésért versenyez. A piac szaturálódik, mindenfelől megamozik hirdetései zúdulnak az annyira-nem-lelkes-átlagmozinézőre; hogyan válasszon az ember a Mad Max, a Hangya, a Mission:Impossible, a Fantasztikus Négyes közül? A döntést a bejáratott márkanév és a premiert megelőző közhangulat befolyásolja igazán.

A márkanév a Jurassic World ereje. Spielberg 1993-ban lenyűgözte a világot egy addig sosem látott kalanddal. Valóban „sosem látott”: a Jurassic Park a CGI-forradalom kirobbantója, minden mai óriásfilm eredője volt, előtte senki sem képzelte el ezt a fajta digitális élethűséget – olyan volt, mint tizenöt évvel később az Avatar. És valóban „lenyűgözte”: azóta ég a dinoszaurusz-láz, az a film tette a populáris kultúra részévé a 65 millió éve kihalt lényeket, a tudomány és az evolúció elfogadására tett hatása pedig felmérhetetlen. Még a két, általában gyöngébbnek tartott folytatás sem tántorította el a közönséget a rajongástól (meg kell mondjam: magam a második részt, Az elveszett világot kedvelem a legjobban).

A premiert megelőző közhangulat azonban korántsem ilyen kedvező. Hiába Spielberg az egyik producer, ha Colin Trevorrow a rendező (kicsoda? – pontosan), és hiába ugrálnak óriási dinoszauruszok az előzetesben, ha minden más nyári blockbusterben is hasonlóan izgalmas cuccok ugrálnak (vagy legalább Tom Cruise). Valószínűnek tartom, hogy az igazi rajongók félve ülnek be a moziba.

Nem kell pedig félniük. A Jurassic World méltó folytatás.

jurassic_world_4A Jurassic World adottnak veszi, hogy tudjuk, mire számíthatunk – dinoszauruszokra és látványosságra, hej! –, úgyhogy nem vesződik hangulatkeltéssel, hanem az arcunkba tolja a szégyentelen hatásvadászatot. Megvan az első filmből az a jelenet, amikor Alan Grant és Ellie Sattler először pillantja meg a brontoszauruszt? A Jurassic World teljes első fele ilyen. És a film, nagyon okosan, egy dinórajongó kisgyerek szemszögéből mutogatja végig a parkot, így aztán a néző azonosulhat az őszinte, gyermeki ámulattal. Nagyon ügyes rendezés éri el, hogy a nézőben összekeveredjék a fiktív és a valóságos nézőpont, és ahogyan a gyerkőc álmélkodik a park egyre csodásabb látványosságain, úgy álmélkodik a közönség a filmén. Még a fanyalgó kamasztesó is ezt a célt szolgálja – húzod az orrod a látványosságoktól? Hát téged semmi sem nyűgözhet le? Igazán el tudtam volna nézegetni a parkot egy teljes filmnyi ideig.

No persze: mindig így kezdődik. Aztán jön a futás, meg a sikoltozás.

jurassic_world_6A Jurassic World második fele óriás kaland. Akkora, amekkora az edzett felnőtt nézőt is elkápráztatja. (A fiatal nézőnek pedig olyasféle meghatározó élményt kínálhat, mint az elődök; engem annak idején Az elveszett világ szerelmesített bele a moziba, a mostani film 12 év fölött már látogatható.) „A futás meg a sikoltozás” rész a Jurassic-sorozat legjobb hagyományai szerint változatos, féktelen és kreatív, no és mindkettő nagyobb, egyre nagyobb: a „futásból” autós-motorbiciklis-helikopteres üldözések kerekednek, néhol egy csapatban a dinoszauruszokkal, a „sikoltozást” pedig vagy húszezer vendég gyakorolja bőszen.

De apropó Ian Malcolm: itt kezdődnek ám a film gyöngeségei.

jurassic_world_2Húsz éve Sam Neill, Laura Dern, Richard Attenborough és legfőképpen Jeff Goldblum olyan szerencsés csillagképet alkotott, ami nemigen jelenik meg újra. A Michael Crichton irodalmi karakteréből első osztályúan megfilmesített rocksztár-viselkedésű káoszmatematikus (meg az ő fantasztikus egysorosai) behozhatatlan előnyt jelentenek az első két rész számára; bármilyen ügyesek is a tündér Bryce Dallas Howard rezdülései (ki az ördög mondja, hogy ő nem tud játszani?), és bármilyen amerikaiasan őszinte is Chris Pratt merev állkapcsa, most nincs mögöttük az az írói teljesítmény, ami Goldblum karakterét oly szörnyen, provokatívan élvezetessé tette.

És nagyon hiányzik a spielbergi melegség. Amikor a Jurassic Worldben kiderül, hogy a két gyerek szülei válnak, annak semmiféle következménye nincs – egyáltalán semmit sem kezd a film a kérdéssel, sem pedig a többi jellemformáló háttérinformációval. Ez is, akár a vizualitás, mind hatásvadászat – de a rossz fajta: az érzelmi. Az olcsó.

jurassic_world_3De azért – a film legalább tisztelettel bánik az elődeivel. Az egyetlen érzelmileg valóban megmozgató perc az, amikor a gyerekek betévednek a régi park romjai közé. Régi díszletek, régi emlékek – egy gyerekkéz megsimogatja a raptort a függönyön… Húsz éve volt. Ez már új világ új filmje.

A Jurassic World olyasvalami folytatás, amilyen az Aliens volt: egy halhatatlan előd nyomában járva alaposan kibővíti – felrobbantja – a skálát; kis csoport helyett tömeggel dolgozik, két-három szörny helyett falkákkal, aztán megcseréli a szerepeket – izgalmas a raptorok újrakonstruálása –, és egy pillanatig sem szégyelli mindezt. Lehet, hogy a sok izgalom 2015-ben elvész a hasonlóan óriás filmek áradatában, de a maga sorozatán belül, a maga rajongói számára a Jurassic World legalább méltónak bizonyul az előző részekhez.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya