Mintha egy széttört tükör cserepeit rakosgatnánk össze újabb és újabb alakzatokba, míg végül összeáll a kép. Végre egy magyar „időutazós” filmet láthatunk, ami kicsit savanyú – de a miénk, ez a Hurok.
Ádám (Száraz Dénes) illegális gyógyszerkészítményt csempész külföldre, és az utolsó szállítmányával el akar tűnni a ködben örökre, hogy a pénzzel valahol új életet kezdjen. Barátnője (Martinovics Dorina) viszont bejelenti, hogy terhes, és nem megy vele. Ezenközben megjelenik Dezső, Ádám brutális főnök-megbízója (Anger Zsolt) az újabb, dupla mennyiségű szállítmánnyal – és innentől kezdve felpörögnek az események.
A Hurok izgalmas szerkezetű thriller, melynek lineáris cselekményét a rendező felszabdalta, és az eseményeket újra és újra eljátszatja szereplőivel, de mindig más idősíkból, és másvalaki nézőpontjából közelít a történethez. Ebből a töredezett vonalvezetésű cselekménysorozatból építi fel aztán fokozatosan, időcsúsztatásokkal az egész történetet. A filmtörténet számtalan „időutazós” példával szolgál, ezek némelyike bonyolultabb időtechnikát alkalmaz, amitől érdekesebbek is lesznek, mint Madarász Isti filmje.
Az ismertebbek közül megemlíthetjük az Idétlen időkig riporterét, aki újra és újra ugyanazt a napot éli át, de minden új napjába beépülnek az előző nap tapasztalatai. A Lé meg a Lola pedig egy történet kimenetelének három verzióját adja különböző idősíkokban – míg az előző filmben a tapasztalatok révén szerzett bölcsesség, az utóbbiban az újrakezdés lehetősége építi tovább a filmet. Bár Madarász merít ezekből is, de filmje előképének sokkal inkább a 2005-ös Hurok és a két évvel későbbi Időbűnök tekinthetők, melynek hősei – ha rövid időre is –, de az újrajátszás esélyével vissza tudnak lépni az időben. Az időkerék forgatásával Madarász filmjében is adódnak ugyan olykor egészen meglepő variációk, de alapsodrását tekintve a történet nem sokat változik, újra és újra ismétlődik, más nézőpontból, más idősíkból, ami a film második felében kezd már kicsit unalmassá válni.
A Hurok alapkérdése, hogy vajon a sors irányít-e bennünket, avagy pedig urai vagyunk az életünknek, és szükség esetén akár új életet is kezdhetünk. És itt felmerül a kérdés, hogy vajon a filmben alkalmazott időtechnikának mi a funkciója Anna és Ádám pokoljárásában – a látványos jeleneteken túl bolyongásuk a hurokban mennyiben szolgálja a történet kibontását és végkimenetelét. Mert időnként bizony logikai bukfencek zavarják meg a nézőt, még ha nem is annyira értelemzavaróak, hogy követhetetlenné tennék az események menetét. Bár a film címe Hurok, a történet bizonyos értelemben kört idéz. A hurok zárványt vagy elakadást jelent, de keresztezőpontján túl adott esetben kétirányú menekülő útvonalat kínálhat fel. A körnek ezzel szemben nincs kivezetése, mert önmagába fordul vissza, időtlen és örök. Sokáig úgy tűnik, ha nagy áldozatok árán is, Ádám ki tud törni szorongatott helyzetéből, és minden rendbe jön. Ám a film egy jelenete, ciklikus időszemléletével Nietzsche örök visszatérésről szóló tanítását idézi fel:
„Ezt az életet, amelyet most élsz, és amelyet éltél, még egyszer és még számtalanszor újra kell élned; és nem lesz benne semmi új…”
Érdekes időkezelése mellett a film terei külön szót érdemelnek. Míg az időcsúszkán folyton ugrálunk, addig a terek mindvégig változatlanok maradnak: egy high-tech lakás, kórház, házaktól övezett posztindusztriális tér, utcák. Lecsupaszított, jelzésszerű helyszínek ezek, bárhol lehetnének a világon, nem kötődnek Magyarországhoz, s ez némiképp „megemeli” a történetet. Különösen az események egyik fő csomópontjául szolgáló posztindusztriális helyszín az, amely különös, depresszív atmoszférájával meghatározza a film látványvilágát. A főszereplő Száraz Dénes elég jól hozza a főhős személyiségének valamennyi árnyalatát: a felelősség elől menekülő élettársat, a menekülőre fogó bűntársat, s végül a szeretni képessé vált társat. Anna szerepében Martinovics Dorina semmi különös, kettejük mellett Anger Zsolt alakítása óriásinak mondható a gátlástalan főgonosz Dezső szerepében.
A film megváltástörténet is, s nem tudjuk, végül szorul-e Ádám körül a hurok, ám Annával megmenekítheti önmagát, avagy az örök körforgás körébe zárul be – de a története bármire fut is ki, biztatásképp Weöres Sándor soraival üzenjük neki: „Ha pokolra jutsz, legmélyére térj:/az már a menny, mert minden körbeér”.
