Kritika

Te csak szeress, én addig alszom – Örömóda

Mi történik két olyan ember találkozásakor, akik menekülnek bármiféle elköteleződéstől? Hát még, ha kiderül, hogy az egyikőjük álomkóros? Az Örömóda egy ilyen különös találkozásról szól.

A számtalan amerikai családi tévésorozat (köztük a Modern család) rendezőjeként ismertté vált Jason Winer most sem nyúlt mellé a témaválasztásában: az Örömódával újfent egy családi történetbe csöppenünk. Az események középpontjában Charlie (Martin Freeman), a brooklyni, harmincas éveiben járó könyvtáros áll, aki örökletes gyógyíthatatlan neurobiológiai betegségben szenved.

Felfokozott érzelmi hatásra ugyanis narkolepsziás roham tör rá, ilyenkor elveszíti az irányítást az izmai fölött, összecsuklik és álomba merül.

A húga esküvőjén látjuk őt először, mikor is boldogságában összeesik, egycsapásra tönkre téve ezzel a rég várt családi eseményt. És talán mondanunk sem kell, hogy a későbbiekben sem alakulnak túl jól a dolgai, mikor megismerkedik a csinos Francescával (Morena Baccarin), aki nagyon vonzza őt, de vonakodva meri csak bevállalni a kapcsolatot. Mert bár Charlie megtanulta kezelni a rá leselkedő veszélyes helyzeteket, de a lány elől titkolni próbálja különös betegségét.

Na, de rátalálhat-e a szerelem egy olyan férfira, aki a szó szoros értemében elalszik a boldogságtól? Francesca felbukkanásával Charlie súlyos döntés elé kerül: fejvesztetten meneküljön-e a lány elől, avagy adjon esélyt a szerelemre? Eddig sem volt neki könnyű, mivel – narkolepsziás rohamoktól tartva – egész életét a fájdalom és kín köré építette. Bár könyvtárosként tengernyi könyv vette körül, kizárólag szomorú regényeket olvasott, bánatos zenéket hallgatott és mélyen megrázó filmeket és színházi drámákat volt csak képes megnézni lelki egyensúlya megtartása érdekében. És akkor most itt ez a gyönyörű lány, aki fenekestől felforgatna mindent!

Ám a másik főhősünk, Francesca sem piskóta! Az ő családjában női ágon a mellrák örökletes, így veszítette el korán az édesanyját, most imádott nagynénje van a halálán, és ő is ettől a sorstól tart. S mivel a veszteségtől való menekülés ivódott be korán Francesca lelkébe, érzelmileg képtelen elköteleződni. „Nem tudok ellenállni az olyan férfiaknak, akikkel nincs közös jövőm.” – utal zűrös kapcsolataira, s menekülésképp sokat utazgat, hogy lélekben mindig valahonnan valahová tartson.

Az Örömóda akár érdekes film is lehetne, hiszen két instabil, érzelmeiket különböző okból felvállalni képtelen ember találkozásáról szól, s arról, hogy vajon ki tudnak-e törni addigi érzelmi lehorgonyozottságukból.

Létállapotukat tekintve Jason Winer vígjátékának szereplői a francia Agnès Varda Cléo 5-től 7-ig (1962) című filmjének hőseire emlékeztetnek. Varda története ugyan csak néhány órára enged bepillantást egy fiatal nő, Cléo életébe, aki talajt vesztetten, céltalanul bolyong Párizs utcáin az orvosi leleteit várva, melyekből kiderül, rákos-e. Eközben véletlenül megismerkedik egy katonával, akinek élete és a jövője az övéhez hasonlóan teljesen bizonytalan, mert két óra múlva indul a csapatával Algériába harcolni. Az ő további sorsukról végül semmit nem tudunk meg, de az alatt a pár óra alatt, amíg életük összefonódik, igazi vágyakat, félelmeket és kétségeket élnek át egymással.

Romantikus vígjátékként az Örömódától persze nem várnánk ilyen érzelmi mélységeket, még ha hőseik életérzése hasonló bizonytalanságról és talajvesztettségről tanúskodik is, de ennél a lapos és helyenként unalomba fúló filmnél azért többet érdemelnénk.

Jason Winer a vígjátékok egyik bevett eszközével, a helyzetkomikummal próbál operálni, jelen esetben egy párcserével, s az ezzel járó bonyodalmakkal. Ennek jegyében Charlie – hogy eltávolítsa magától – átpasszolja Francescát az öccsének (Jake Lacy), ő pedig egy számára ártalmatlannak tűnő lánnyal, Bethanyvel (Melissa Rauch) áll össze, így mennek négyesben víkendezni. Az új felállás motorja lehetne a lassan csordogáló történetnek, de a cselekmény íve még ezt a konfliktusokkal terhes váratlan fordulatot is alig képes kiaknázni.

A szereplők nehezen tudnak egymással mit kezdeni, és humortalan akcióik lassan eluralják a laposan csordogáló filmet.

Bár a történet szerint a karaktereknek nagy érzelmi változásokat kellene átélniük, a belső átalakulásuk elnagyolt, a helyzetet pedig időnként érdektelen párbeszédek rontják tovább. Pedig szerelmi dilemmája mellett a rendező még Charlie „felnövéstörténetét” is beleszövi a filmbe Cooperrel való heves vitáján keresztül, aki addig a bátyja életét vigyázta. Az események dinamikáján a két főszereplő elütő vérmérséklete lendít némiképp. Charlie kevésbé aktív, legtöbbször csak megtörténnek vele a dolgok, amolyan „tejbetök”, szemben az életteli, cserfes Francescával, s karakterük különbözősége színesíti a palettát.

Bár vígjátékok esetében az örökletes betegségek és a halál kísértő árnyéka ritkán központi téma, az Örömóda felcsendülésével kísért happy end most sem maradhat el. S ez így is van jól. Mert biztosan nem az Örömóda lesz a legnagyobb filmélményünk karantén idején, de legalább nem nyomasztó élményként fogunk visszagondolni rá.

A film az HBO GO-n elérhető.

Avatar

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A sorozatok lényege, hogy nincs meghatározott végük… Ezzel vitatkoznánk!

A 2010-es évektől folyamatosan nő a televíziós és streaming sorozatok száma, köztük pedig az előre meghatározott véggel rendelkező egyévados szériák, vagyis a minisorozatok is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Nem tudod mi a különbség antológia-, mini- és limitált széria között? Akkor ez a te videód!

A VLOGtekercs stábja ebben a hónapban a minisorozatok formai jegyeit és történelmét járja körbe. Számos ismert és kevésbé ismert sorozatpéldával azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy miért éri meg a nézőnek minisorozatot nézni és milyen előnyei származhatnak az alkotónak a minisorozat formátumból.

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor

Vágó: Énekes Gábor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya