Kritika

Országomat egy sárkányért – A hercegnő és a sárkány

A Netflix legújabb fantasy-je klasszikus mesei motívumokat vesz alapul, hogy aztán kiforgassa azokat. A hercegnőt maga a herceg sodorja bajba (nemhogy ő mentse meg), az egyetlen épkézláb megmentőnek a „gonosz mostoha” archetípus tekinthető, a tűzokádó sárkány pedig talán inkább áldozat, mintsem szörnyeteg. De előrukkol-e bármi igazán újítóval vagy maradandóval A hercegnő és a sárkány (Damse)?

A felütés gyerekkorunk megsárgult papírlapú mesekönyveinek jól ismert történeteit idézi: adott a zord északi térség elszegényedett urának idősebb lánya, Elodie (Millie Bobby Brown), akinek népére egy nap rámosolyog a szerencse. Az aranyban dúskáló Aurea királyság vérfagyasztóan rideg királynője (Robin Wright) kiválasztja a talpraesett és dolgos lányt, cserébe annyi pénzt ajánlva Elodie népének, hogy soha többé ne kelljen a lakóinak szűkölködnie.

Csakhogy kiderül, Aurea népét többszáz éve egy sárkány tartja rettegésben, akivel a királyság egy korábbi uralkodója kötött paktumot

a nép védelme érdekében: minden nemzedék feláldozza három lánygyermekét a sárkánynak. Azonban az uralkodó családok évszázadokon át kijátsszák a rendszert, és a sajátjaik helyett mindig a herceg aktuális aráját vetik a fenevad elé, háromszor eljátszva a frigyet három különböző leánnyal, akiknek természetesen fogalmuk sincs az egyezségről.

Millie Bobby Brown a film legalább felében egymaga szerepel, nem is kérdés, hogy A hercegnő és a sárkány nézhetősége nagyban múlik az ő alakításán. Kifejezetten előnyére válik a lázadó és igazságra kiéhezett Tiziként (Stranger Things) szerzett több évadnyi tapasztalata, valamint Elona Holmes-os talpraesettsége és ravasz észjárása. A hercegnő és a sárkányban e két karaktert gyúrta össze egy kis Lara Croft-os beütéssel. Jellemfejlődés szempontjából kifejezetten jót tett, hogy nem egy eleve házasságellenes rebellis lányként indult Elodie karaktere, épp ellenkezőleg: a kezdetekben ő is a lehetőséget látta az érdekházasságban. Egészen addig, míg meg nem fejtette a királyi család évszázadokra visszanyúló, hazugságon alapuló legendáját, amely megannyi ártatlan lány életébe került. Elodie ezután már nem a menekülésre és a sárkány meggyilkolására törekszik, hanem arra, hogy kiderüljön az évszázadok óta őrzött igazság.

Ezen a ponton vált át a klasszikus herceg megmenti a hercegnőt-típusú gyerekmesének induló történet bosszúhadjárattá.

Az az elgondolás, hogy az ellenséges szörny elpusztítása helyett annak megszelídítése lehet célravezetőbb, az animációs filmek körében lett divat az elmúlt néhány évben – erre épült például az Így neveld a sárkányodat és A tengeri fenevad is. A hercegnő és a sárkány azonban ezeknél a példáknál legalább egy generációval idősebb korosztályt, azon belül és inkább a lányokat szólítja meg (akárcsak a hasonló témában és műfajban mozgó hulus A hercegnő). Számukra sikerült Elodie képében egy szerethető, jószívű, ugyanakkor önmagáért és az igazságért ésszel és erővel is kiálló főhőst választani, még akkor is, ha reálisnak természetesen nehezen nevezhetnénk. Értem ezalatt az olyan elemeket, mint például a törékeny Elodie harca egy izomkolosszus tűzokádó sárkánnyal, vagy a tűzben, sárban zajló harc és menekülés után pont haute couture-re rongyolódó menyasszonyi ruha, illetve a zuhanás közben az utolsó pillanatban elkapott kiálló sziklaszirt.

A hercegnő és a sárkány bővelkedik az erős (még ha nem is minden esetben pozitív) női karakterekben, míg a férfiak gyöngék és gyávák,

ideértve a parancsra cselekvő herceget (Nick Robinson) és Elodie apját, aki jelentős summáért eladta a lányát annak tudatában, hogy a frigy után rögvest feláldozzák majd a sárkánynak. Ezzel szemben az erős nők táborát erősítendő kapunk egy Elodie-t, valamint a mostohaanyák legtöbbször nem túl hálás szerepét „megreformáló” Lady Bayford-ot (Angela Bassett), egy anyatigrisként évszázados bosszút álló sárkányt (akihez Sohre Ágdáslu elképesztően karakteres hangjánál senki nem lehetett volna jobb szinkron), és egy már csak a pillantásával ölni képes, keménykezű királynőt (Robin Wright). Remek, ha az új generációk önmagukért kiállni képes, erős nőket látva nőnek fel, azonban nem feltétlenül jó, ha ennek az a módja, hogy átesve a ló túloldalára, az összes férfit teszetosza féregként állítsa be.

A hercegnő és a sárkány kellemes fantasy szép látványvilággal (amelyhez Portugália szolgáltatta a tájait) és Millie Bobby Brown teljesen korrekt harcos amazon-játékával. Ennél többet viszont nem nyújt: egy klasszikus történet modern tálalására törekedett, csakhogy egyetlen mozzanatában sem tudott valami igazán eredetit felmutatni.

A hercegnő és a sárkány a Netflix kínálatából érhető el.

Németh Míra

Németh Míra 2019-ben csatlakozott a Filmtekercs csapatához. Miután látta az Amélie csodálatos élete című filmet, 12 évesen döntött úgy, hogy filmekkel akar foglalkozni. Azóta „mindenevő”: szerzői filmeket, blockbustereket, dokumentumfilmeket egyaránt szívesen fogyaszt, különösen kedveli a sajátos rendezői szemléletet, az abszurd humort és a társadalomkritikát a filmekben.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com