Fókuszban Kritika

Hiteltelen, mégis igaz – Oscar, a gravitáció nélküli ember

Egy név nélküli, olasz kisváros szegénynegyedében egy fiúra nem hat a gravitáció. A mágikus realista Oscar, a gravitáció nélküli emberben (The Man Without Gravity)  ez a motívum a leginkább hihető, a körítés viszont életszerűtlen.

2017-ben Mundruczó Kornél játszott el a gondolattal: mi történik akkor, ha egy emberre nem hat a gravitáció? A Jupiter holdja repülni tudó főszereplőjét egyfajta megváltó szerepbe pozícionálta, egy spiritualitástól mentes világba illesztette az ártatlanul bűnhődő, tisztaszívű fiút. A vásznon túl a képregényekben is gyakran szerepelnek a repülés képességével rendelkező emberek. A szuperhősfilmek korában már nem is lepődünk meg, ha egy karakter elemelkedik a földtől. De mi történik akkor, ha az olasz hétköznapokban történik ilyen?

Marco Bonfanti első nagyjátékfilmjében Oscar (Elio Germano) már a születése pillanatában ellenáll a gravitációnak. A film főszereplőjét minden magyarázat nélkül egyszerűen taszítja a Föld. Édesanyja (Michela Cescon) a fiút apa nélkül kénytelen nevelni, segítője csak a nagymama. A kis Oscart angyalnak tartják és egyetlen pillanatra sem engedik ki a házból. Végül az egészen rossz gyerekszínész által játszott Oscar kiszabadul a lakásból az anyja által varrt mellénybe helyezett súlyokkal. Így ismerkedik meg első és egyetlen barátjával, Agatával. Egy hirtelen ötlettől vezérelve pedig a már felnőtt Oscar „nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” elvet követve jelentkezik egy európai méretű tehetségkutatóba.

A film hiányosságai pedig a cselekmény előrehaladtával egyre láthatóbbá válnak.

Az Oscar, a gravitáció nélküli ember a logikai hézagok és a hiteltelenség mozija.

Több olyan jelenet is van a filmben, ami egy egyetemi vizsgafilmre emlékeztet, ahol hiába van egy megkapó ötlet, sem a pénz, sem az idő nem áll az alkotók rendelkezésére. Az Oscar, a gravitáció nélküli ember esetében azonban a becsült 4 millió eurós költségvetés nem számít alacsonynak európai szinten, mégis kilóg a lóláb. Amikor Oscar a televíziókamerák és több millió tévénéző szeme láttára elkezd lebegni, másnap csak egyetlen bárénekes (!) manager-aspiráns keresi őt fel. Senki más nem gondolta, hogy érdemes lehet kihasználni Oscar képességét? Csak egyetlen ember volt, aki (a hasonló naivságú filmeknél általában hátsó szándékoktól vezérelve) irányítgatni akarja a fiatal „művész” karrierjét?

Ugyanez az átgondolatlanság mutatkozik meg Oscar fiatalkori jeleneteinél is. Amikor a rendőrbírók lakossági bejelentés miatt megjelennek Oscar családjánál, hogy a fiú vajon miért nem jár iskolába, az iskola öltözőjében a nevét látjuk a falra ragasztva. Ha egyszer beíratták, miért csak most derül ki egy rosszindulatú szomszéd miatt, hogy a gyerek nem volt soha iskolában?

Az ezekhez hasonló logikai döccenések nem jelentenék a film egyértelmű bukását, ha a fő téma, Oscar repülése kellő tartalmi alátámasztást kapna. Ám a zavaró hiteltelenség miatt már-már el is felejtünk gondolkodni, hogy miért is repül a „gravitáció nélküli ember.” Az ok egyszerű és lírai:

a repülés a szabadság, és az azzal kéz a kézben járó veszély jelképe lesz.

Először Oscar édesanyja nem képes elengedni a fia kezét. A film természetfeletti, mágikus realista vonása miatt pedig ez konkrétan értendő. A mindig nála lévő ellensúly, vagyis a rózsaszín hátizsák a mindennapok terhét jelenti, amit Oscar mikor nagyon ritkán levet, szabad lehet, mint a madár (egészen a plafonig). Ezt a könnyen megfejthető jelentést hordozza magában a mesterkéltnek ható váz.

A film utolsó húsz percét pedig mintha nem is ez a stáb készítette volna.

Hirtelen a valódiságot nyomokban sem tartalmazó jeleneteket felváltják valóban megérintő, sőt mi több eredeti helyzetek.

Oscar újra rátalál Agatára és érzelmeik beteljesülni látszanak. A szerelmeseknek folyton ölelkezni kell, hogy Oscar ne repüljön el. Ettől romantikusabb motívumot el sem képzelhetnénk ebben a koncepcióban.

Mindent összevetve vegyes érzéseim vannak az Oscar, a gravitáció nélküli ember kapcsán. Egy izgalmas mesés ötletből művi film kerekedett, ami a végén tud javítani, de addig egy hézagos élményben lesz részünk.

Nagy Tibor

Nagy Tibor

Nagy Tibor jelenleg az ELTE-n tanul Filmtudomány mesterszakon. Kedvenc műfajai a klasszikus hollywoodi gengszter- és westernfilm. Különös figyelmet fordít az izraeli filmekre és a vallási témákra.

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..