Kritika

Miértek nélkül csak ösztönlény lehetsz – Ösztön

Hollandia tavalyi, szexuális bűnelkövetéssel foglalkozó Oscar-nevezettje több szempontból is zavarba ejti nézőjét: témája, hangulata és színészeinek alakítása remek, de a határozott direktori kéz az Ösztön esetében erősen hiányzik.

A szexuális bűnelkövetők, valamint áldozataik pszichéjével, mentális megpróbáltatásaikkal foglalkozó mozgóképeknek mindig nagyon óvatosan kell az alapanyagukhoz nyúlniuk, legyen szó akár igaz események feldolgozásáról, akár fiktív történetekről. Előbbieknél a problémát gyakran az okozza, hogy a nagyobb hatás érdekében eltérnek a valóságtól, s ezzel esetenként megsértik az áldozatok érzéseit vagy akár jogait. Utóbbiaknál pedig azért sülhet el fordítva a jótékonynak induló kísérlet, mert nem ágyaznak meg kellőképpen a karakterek cselekedeteinek, nem megfelelő ponton helyezik el a hangsúlyokat,

így jobb esetben értelmetlen cselekményszálakat, rosszabb esetben egyenesen áldozathibáztatást kapunk a szemeink elé.

Valami hasonló történt a holland Ösztön című erotikus pszichothrillerrel is. Az elsőfilmes Halina Reijn (aki hazájában az egyik legnépszerűbb színésznő évek óta) egy különös szerelmi történetet vitt vászonra egy sikeres, határozott pszichológus, Nicoline (a Trónok harcával világszerte ismertté vált Carice van Houten) és új páciense, a reintegrációs folyamat végén járó, szexuális erőszaktevő, Idris (Marwan Kenzari, az Aladdin filmben Jafart alakító színész) között.

A nő annak ellenére (vagy épp azért?) kezd vonzódni a férfihoz, hogy tudja róla, különös kegyetlenséggel követett el nemi erőszakot több alkalommal is. Nem egy esetben úgy, hogy heteken át próbálta elcsábítani a lányokat, s csak mikor már felszedte őket, akkor követte el a támadásokat. A kölcsönös vonzalom Idris társadalomba való visszakerülését és Nicoline karrierjét egyaránt veszélyezteti.

Egy ilyen alapsztori remek lehetőséget adna rá, hogy megmutassa, miként működik egy szélsőségesen manipulatív, bántalmazó ember agya,

milyen magatartásformák azok, amikkel elaltatja áldozata figyelmét, hogyan csalja érzelmi és fizikai csapdába őket. De a másik oldal feltárására is kiválóan alkalmas lehetne: hogyan jut el egy erős, magabiztos, ráadásul ezeket a folyamatokat – szakmájának köszönhetően – kimondottan jól ismerő nő az áldozati szerepbe. Mindehhez azonban az kéne, hogy a karakterek nagyobb mélységeket kapjanak, mint amennyit a fent leírtak alapján társítanánk hozzájuk.

Csakhogy már a két főszereplő alapállapotát sem ismerjük meg kellő mértékben. Azt hogy, Idris mit követett el a múltban, hogy milyen fejlődésen ment keresztül a terápia során, valamint hogy hol tart most, lényegében a kartonjából felolvasva, tények közlése által ismerjük meg. De nagyjából ugyanilyen szárazsággal kapunk képet Nicoline kiinduló helyzetéről is, azzal a különbséggel, hogy a látottak a róla kapott információkat már nem is támasztják alá.

Kiemelkedő szakmai hozzáértéséről a kollégáitól hallunk, de bizonyítékot már nem látunk rá a kezelések során. Amiben biztosak lehetünk vele kapcsolatban, hogy maga is számos pszichés gonddal küzd, ám miérteket ezt illetően sem adnak az alkotók. Anyjával való bizarr kapcsolata csak néha-néha jelenik meg vészjóslóan, azonban mindenféle ok, s pláne okozat nélkül, csak a levegőben lógva látjuk ezeket a furcsaságokat.

Miután már eleve egy alig körülhatárolt helyzetből indulunk, nem olyan nagyon meglepő, hogy a film során végbemenő „fejlődések,” változások is tele vannak kérdőjelekkel. A legnagyobb kérdőjelet viszont mégis a történet utolsó harmada tartogatja, mely bár végtelenül kiszámítható, mégsem tűnik semmilyen módon sem érthetőnek a racionális kereteink között.

Így az Ösztön végül inkább csak egy kaotikus, wannabe pszichothriller, amin egyértelműen kitapintható az elsőfilmes rendezések „így jöttemsége.”

Halina Reijn feltehetően erősen kötődik a témához, a személyes hangvétel többször is tetten érthető, de épp emiatt nem sikerült neki a szakmaiságot a szívügye fölé helyezni. Szerencséjére színésznőként már elért akkora sikereket Hollandiában, hogy profi stábot tudjon maga köré gyűjteni, így a színészek (főként Carice van Houten), az operatőr (Jasper Wolf) és a zeneszerző (Ella van der Woude) munkájának köszönhetően az Ösztön egy szép, hangulatos, és helyenként kimondottan magával ragadó alkotás lett. Ami ugyanakkor a semmiből a semmibe tart, ezért konkrét üzenet híján marad neki a kérdésfelvetés – de ezt is inkább csak a hiányosságaival tudja megtenni.

Avatar

Nardai Dorina

Wehli-Nardai Dorina a ZSKF szabad bölcsészet, majd az ELTE BTK filmtudomány szakán diplomázott. 2011 óta a Filmtekercs szerkesztőségének tagja. Specializációja a gender témák, a dráma, a krimi, a thriller, valamint a spanyol, francia, német és távol-keleti film. nardaidorina@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya