Kritika

Özpetek nem áll meg – Öveket becsatolni!

oveket becsatolniFerzan Özpetek mestere az érzelmek csúcsra járatásának, filmjeit aligha ússzuk meg meghatódottság, adott esetben néhány könnycsepp nélkül. Így van ez az Öveket becsatolni! esetében is, ahol szerelem, fájdalom, szolidaritás, betegség és végzet fogalmai alkotnak egymást átfedő rétegeket, és erősödnek fel az elmaradhatatlan katarzisig. 

Elena (Kasia Smutniak) és Antonio (Francesco Arca) egy romantikus esős napon pillantják meg először egymást, melynek eredménye, hogy Elena elméjében egy rasszista, bunkó tahóként elevenedik meg a férfi, akárhányszor csak szóba kerül. Bár a szemfüles néző rögtön kiszúrhatja szemük igazát: első látásra egymásba szerettek.

Ferzan Özpetek legújabb filmjében ismét kedvelt témája, az emberi kapcsolatok bemutatása kerül elő, minden területen és kombinációban feltérképezi, és a mélyére ás az emberek között jelenlévő viszonyoknak. Így láthatjuk, hogyan alakul át a kezdeti elutasítás szerelemmé Elena és Antonio esetében; megkönnyebbülve nevethetünk együtt Elenával, amikor barátnője Silvia (Carolina Crescentini) és barátja Giorgio (Francesco Scianna) viszonyára derül fény; egyre jobban megérthetjük Antonio személyiségét, miközben a férfi Elena jó barátjával, Fabióval (Filippo Scicchitano) várja, hogy Elena megküzdjön élete legnagyobb démonjával.

A mellékszereplők fokozatos megismertetésének, illetve a szálak egyre szorosabbra fűzésének köszönhetően az ismerősség érzésével telítődünk. A problémákat, amivel a szereplők szembesülnek, magunkénak érezzük, ha ez nem lenne elég, Özpetek a katarzis érdekében az elbeszélés körkörössé tételével, a nosztalgikus emlékezéssel siet a segítségünkre.

A filmrendező melodramatikus filmjei az emberek közötti viszonyrendszer szinte összes megjelenési formáját körüljárják. A Törökfürdő Francescója és Martája – Elenához és Antonióhoz hasonlóan – válságba kerülnek, a kezdeti fiatalos, szenvedélyekkel teli laza együttlétek az évek múlásával elfásulnak, amelyen csak egy kizökkentő esemény, Keletre utazás vagy súlyos betegség segíthet. A homoszexualitás megjelenése szintén felrázó erővel bír filmjeiben, a Törökfürdőben Francesco ráébredése identitására, a Tudatlan tündérekben a főhősnő megismerkedése egy homoszexuális közösséggel, a Szerelem, pasta, tengerben a fiatalabb fiú homoszexualitásának felvállalása. Az Öveket becsatolni! Fabiója vonzódik a saját neméhez, ami több szempontból is fontos elemévé válik az elbeszélésnek: tudomást szerzünk Elena öccsével folytatott viszonyáról, illetve az eleinte rasszista, homofób Antonio szimpátiánkat többek között a Fabióval kialakuló barátsága révén nyeri el.

A nemi identitás motívuma mellett hasonlóan fontos szerep jut az emlékeknek. A szemközti ablak című filmjében a múlt emlékeihez a szomorúság érzése társul, a Szent szív Irenéje kénytelen átgondolni életét barátai öngyilkossága után, A Szaturnusz gyűrűjében a problémakeresést állítja az emlékezés középpontjába. Az Öveket becsatolni! újra felidézi a szenvedélyes megismerkedés és egymásra találás érzelmi tetőpontjait, ezáltal a néző számára visszavonhatatlanul igazolva az évek alatt egymástól eltávolodott pár igaz szerelmét. Ahogyan Elena látja régi önmagát, úgy tekintünk rá mi is, melankólikusan, ugyanakkor jókedvvel, ráébredve az élet igaz értékeire.

Özpetek nem áll meg, sikert sikerre halmoz, az Öveket becsatolni! 11 kategóriában volt jelölt az olasz Filmakadémia év legjobb itáliai filmjei díjaiért és vezette az olasz mozi toplistát is. Sikere nem véletlen, nézőbarát filmjeit sokan szeretik, amelynek egyik oka, hogy rendkívül jó érzékkel vált a melankolikus, szomorú, pörgős és vicces jelenetek között. Előbbieket késleltetve és a befogadóképességünk határáig fokozva, utóbbiakat szintén kivárva, ugyanakkor felszabadultsággal párosítva, amelynek eredményeképpen a végleteket többszörösen megjárva, szinte kimerülünk a film fináléjáig. Az Öveket becsatolni! esetében a kész érzelmi hullámvasút után különösen jólesik a befejezés, így a moziból kifele jövet sem engedjük el Antonio és Elena történetét, a szereplőkhöz hasonlatosan önreflexív módon tekinthetünk saját magunkra, viszonyainkra, egész életünkre.

Avatar

Szin Karolina

Szin Karolina az ELTE filmtudomány szakán végzett, majd grafikai- és product design tanulmányokat folytatott, többek között MOME-n. Jelenleg a filmgyártásban dolgozik. Szereti a szép grafikájú filmeket, animációkat (Tomm Moore, Sylvain Chomet, Gabrielle Vincent munkái), a magával ragadókat (Iñárritu, Jamin Winans), a kortárs magyart, illetve az ehhez részben viszonyítási pontként szolgáló rendszerváltó alkotásokat. szin.karolina@gmail.com

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés