Kritika

Pablo szerint a világ – Picasso kalandjai

picassokalandjaiKrumplipüré-portré, szekreternek öltözött hírességek, formálható valóság, holtából feltámadt apa, szendvicsbe csomagolt, jéghideg kacsók és békegalamb-biznisz. Picasso valóban kalandos élete Tage Danielsson filmjében a XX. század rettentő és gyönyörű történetével fonódik össze, így a festő sorsa milliókét tükrözi. 

 A film

Az 1978-as Picasso kalandjai a mai napig a legjobb életrajzi filmek között van, ami egyrészt az életrajz egészen kreatív interpretációjának, másrészt a remek színészi játéknak köszönhető. Nem ragaszkodik hozzá, hogy a 20. század leghíresebb festőzsenijének élettörténetét pontról pontra lekövesse, sőt, csak bizonyos tényeket épít be a cselekménybe. Sokkal inkább hasonlít így Woody Allen Éjfélkor Párizsban című filmjére, mint például a Lautrecre. Mégis, mintha az egész sztorit áthatná Picasso látásmódja, amelyet olyan szerethető humorral adnak át a szereplők, hogy egyszerűen nem lehet fennakadni a rajzolt díszletek és eltúlzott figurák abszurditásán. Igaz, hogy a film Malagától kezdve Párizson át New Yorkig számos helyszínen játszódik, mégsem látunk semmit az adott városokból. Mindezeket ugyanis jelzésszerűen jelenítik meg, az iskolai előadásokra emlékeztető díszletekkel és feliratokkal. Mivel azonban nem veszi halálosan komolyan magát a film, ez egyáltalán nem zavaró.

Ahogy az is természetesnek tűnik, hogy tíz nyelv keveredik a dialógusokban. A svéd mellett spanyolul, franciául, németül, angolul, finnül, olaszul, norvégul, oroszul és latinul is megszólalnak a szereplők. Legtöbbször csupán néhány szó hangzik el az adott nyelven, aztán máris váltanak egy másikra. De visszatérő poén a filmben az is, hogy egy kultúrához tartozó kifejezést minden helyzetben felhasználnak. Ilyen a Sacre Coeur, ami bármely helyzetben bevethető. A legtöbbet idézett poén is egy nyelvi félreértésre épül. Az akkor még szegény Picasso megérkezik Párizsba, ahol kivesz egy koszlott szobát. Arról érdeklődik (spanyolul), hogy van-e víz. Minden igyekezetével azon van, hogy elmagyarázza, mire is gondol. Amikor már feladná, és kicsordul a szeméből a könny, a nő végre megérti. És közli, hogy víz az nincs…

picassokalandjai2

Gösta Ekman Picasso szerepében egyszerűen zseniális. Egyszer olyan, mint egy pantomimes, máskor burleszk bohóc, de az érzelmeket leginkább megmutató, visszafogottabb jelenetekben drámai filmszínészként is remek. Mellette Brigitta Andersson Ingrid Svensson-Guggenheimként, valamint Bernard Cribbins Gertrude Steinként és Wilfrid Brambell Alice B. Toklasként is egészen szenzációs. Régi színházi hagyománya van annak, hogy férfiak játszanak nőket (vagy néha fordítva), ám valahogy filmen ez a legtöbbször nem sül el jól. Vagy nem ad hozzá semmit, vagy csak összezavarja a nézőt. Itt viszont működik a dolog. Kicsit pimasz persze, de hihetetlenül szórakoztató a két szereplő játéka.

Aki érdeklődik a 20. század művészete iránt, aki kedveli a jó vígjátékokat, aki ki akar szakadni egy kicsit a hétköznapokból, mindenképpen nézze meg a filmet. Egyesek szerint nem szabad viccelni fájó történelmi eseményekkel, vagy az emberi természet sötét oldalával. Mások ellenben úgy tartják, hogy megfelelő idő elteltével a humor és a nevetés megkönnyebbülést hozhat. Így lehettek ezzel a film készítői is.

A lemez

A Picasso kalandjai digitálisan felújított változatban kerülhet most a rajongók polcaira!

Maksai Kinga

A filmhez az irodalmon, a színházon és a művészettörténeten keresztül vezetett az utam. Ami a diplomákat illeti, az ELTE-n végeztem magyar, illetve filmelmélet és filmtörténet szakon, jelenleg pedig az SZFE televíziós műsorkészítő szakán készülök befejezni a tanulmányaimat. Mindig is imádtam moziba járni, maradandó mozis élményeim közé tartozik az Apollo 13, a Titanic és az első 3D-s film, amit Disneylandben láttam. Sokakkal ellentétben nem vetem meg a tévét és a DVD-t sem. Azt mondják, hogy ha sokat tudsz valamiről, akkor már nem vagy képes úgy élvezni a dolgot. Én még mindig felhőtlenül szórakozok egy sitcomon, ami ugye két dolgot jelenthet: vagy nem igaz rám a fenti állítás, vagy... Nem tartom magam sorozatfüggőnek, de a csajos és vicces változatokat szívesen nézem. A bennem élő feminista entellektüelt elnyomva imádom a Szex és New Yorkot, a Modern Family és a Bored to Death című sorozatokat pedig az utóbbi idők legjobbjainak tartom. Egy éve vagyok a tagja a Filmtekercs csapatának, jelenleg a fesztivál rovatot vezetem.

Filmek: Nem csak műfajok, hanem rendezők és színészek alapján is válogatok, így jöhet minden, amiben van egy kis Woody Allen, Tarantino, Alejandro Gonzalez Iñárritu, Mike Nichols, Philip Seymour Hoffman, Javier Bardem vagy Meryl Streep. Barátkozom az animékkel és Bollywooddal, de mellettük hű maradok régi kapcsolataimhoz is. Nehéz kiemelni filmeket, mert ez folyton változik, de most éppen: Diploma előtt, Madárfészek, 21 gramm, Annie Hall, Elveszett jelentés, A nagy Lebowski, Halálbiztos, Tükör, Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén, Melankólia, Totoro, Ra One, Chungking Express.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com