Kritika

A félidei beszéd talán sosem lesz kész – Paddleton

Paddleton

Alex Lehmann indie brománca, a Paddleton jószándékú, hiteles, de nem kiemelkedő darab a halálos betegség elfogadásáról, az érzékeny színészi játék (Mark Duplass, Ray Romano) miatt mégis megérdemel egy esélyt.

In medias res csapunk a dolgok közepébe: Michael (Mark Duplass) az első jelenetben megtudja, hogy rákos, és valószínűleg csak néhány hónapja van hátra. A filmet mégsem a búskomorság uralja: országos cimborája, Andy (Ray Romano) már ebben a jelenetben megpróbálja meggyőzni az orvost, gondolja át, talán téved. Ez a fajta, kissé esetlen, egyszerre halálosan komoly és vicces hangulat lengi be a Paddleton című filmet. A haldokló tusája ütközik épen maradt barátja komikus megmentési kísérleteivel.

Komikus alatt azonban nem a Fifti-fiftiből ismert kissé szarkasztikus humort kell érteni.

A poénok a mély emberi kapcsolatból táplálkoznak, mert bár Michael passzív karaktere nem nagyon ad azonosulási lehetőséget, a férfi betegsége a páros barátságát egyre szorosabbra fűzi.

A Paddletonban fellelhetők a buddy movie-k műfaji elemei. A nagydumás Andy és a csendes, halált váró Michael szinte folyton ugratja egymást. A bromance-ra alapuló viszonyuk azonban a szokásossal ellentétben éppen az érzelmek kifejezésének enged teret.

Paddleton

A két főszereplő múltja szinte teljesen ismeretlen. Annyit tudunk, az egyiknek volt felesége, a másiknak van egy húga, egyébként mindketten egyedül élnek, egymás fölötti lakásban. Nem tudjuk, honnan jöttek, azt sem, mivel foglalkoznak. Úgy nagyjából szokásaikról sem tudunk semmit, leszámítva azt, amit együtt csinálnak: valamelyikük lakásában társasjátékoznak és közben Jackie Chan filmet néznek. Azt azonban kívülről fújják.

Mégsem érezni hiánynak a múlt nélküli karakterábrázolást. Mintha ettől tudnánk jobban kettejük viszonyára fókuszálni.

Ezért hat ránk oly erősen Andy képzeletbeli félidei lelkesítő beszéde, ami a Minden héten háború elhíresült jelenetét juttatja eszembe. Innen már nem lehet nyerni – kezdi el újra és újra a napnál is világosabb áthallással, amivel lemondóan annyit mond, nem akarom megvárni a végét, amikor már fáj.

Paddleton

Ezért is furcsa, hogy a három részre osztott film éppen az utolsó szakaszára veszíti el erejét, válik rettentő kiszámíthatóvá. Az első egyharmad a történet felépítése. A betegség megismerése, a barátság bemutatása és a döntés arról, el kell menni erre a távoli helyre.

A második rész – ami lényegében egy road movie betét – mutatja meg legérzékletesebben, milyen ellentétek mozognak a két férfiban.

Az egyik várja a halált, a másik nem akarja elengedni a társát. A harmadik, befejező rész már ismét otthon játszódik, nem tartalmaz újabb fordulatot, nem látunk sok újat a karakterekben sem. Egy hosszúra nyúlt lezárás, ami lassú és patetikus, mint az egész film témája, de valahogy egy másfél órás alkotáshoz indokolatlanul sok.

Pedig a Paddleton tartalmazza mindazt, ami egy ilyen keserédes dramedyt élvezhetővé, sőt szerethetővé tesz. A két férfi remek, egymáshoz is jól idomuló játéka (Mark Duplass egyben társforgatókönyvíró is) éppúgy sokat segít ezen, mint a megkapó képi beállítások vagy a kedves áthallások. Erre a filmre azonban – hiába próbálom – nem lehet komoly jelzőket aggatni. Az őszinte voltával emlékezetes Paddletont leginkább az emberléptékű jelzővel lehet megdicsérni.

Avatar

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. [email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya