Kritika

Akarsz-e hát farkast ölelni? – Parasztok

parasztok

Egy 19. századi eldugott kis lengyel faluban egy gyönyörű fiatal lányért epekednek a férfiak. De vajon ki szerzi meg magának? Ez a tömeghisztériává fajult versengés gyökerestől felforgatja a parasztok életét.

Wladyslaw Reymont 1924-ben Nobel-díjat nyert regényéből Hugh Welchman és lengyel származású felesége, egyben alkotótársa DK Welchman (Dorota Kobiela) olyan különleges olajfestmény-animációs filmet készített, hogy jövőre a Parasztok lesz Lengyelország Oscar-díj nevezettje a nemzetközi film kategóriában. Nem az első ilyen alkotása ez a rendezőpárosnak, 2017-ben hasonló technikával elkészítették a Loving Vincent című animációs életrajzi drámafilmet Vincent van Gogh életéről és halálának körülményeiről. Ez volt az első kísérleti, kézzel festett olajfestmény-animációs játékfilm a filmtörténetben.

Miként azt filmjük címe is jelzi, a Parasztok a Mazúri-tavak vidékén fekvő lengyel faluban, Lipcében játszódó történetével a 19. századi paraszti életet idézi meg az ott élők hétköznapjaival, gondolatvilágával, pogány elemeket is őrző ünnepeikkel. Lipce olyan zárt mikrovilág, melyben a korabeli lengyel paraszti társadalom egésze tükröződik. A film cselekménye az évszakok váltakozásához igazodva egyetlen évbe sűrűsödik össze, ősztől a következő év nyár végéig, a paraszti munkarend alapján. S ebbe a természet rendjét követő lipcei zárványvilágba – az uradalmi erdőt kivágók és a parasztok között kipattant véres konfliktust kivéve – a történelmi idő alig szüremkedik be, pedig ezen idő alatt is adódnak fontos események Lengyelország életében.

A forgatókönyvet is jegyző Welchman-alkotópáros témaválasztása ritkaságszámba megy, hiszen nem sok kifejezetten a paraszti világról szóló film készült, de szinte valamennyi mondanivalója kétféle irányt vesz: lázadni vagy beletörődni az embert próbáló paraszti sorsba. A lázadásnak számunkra talán legemlékezetesebb példája a Körhinta (1956) Törőcsik Mari kitűnő alakításával, míg a beletörődésnek A facipő fája (1978), a Bergamo környéki uradalmi majorban élő parasztemberek nehéz életéről, melyből mindennek ellenére is szelíd derű és igazi életszeretet árad.

A Welchman-házaspár Parasztok című filmje felkavaró és ütős. A lázadásról szól, nem a beletörődő elfogadásról, hanem sokkal inkább arról,

mit jelent egy életmódjába és a mély istenhit-összetartó család-szívós munka szentháromságának értékeibe belekövesedett világban szembe menni a társadalmi konvenciókkal.

Reymont regényében a történet főszereplője a 19. századi patriarchális értékvilágot képviselő módos paraszt, Maciej Boryna, a falu leggazdagabb embere. A film készítői azonban a regény női főszereplőjére, Jagnára helyezik át a hangsúlyt, a női nézőpontra való fókuszálással is utalva a világ változására, ezzel is átemelve korunkba a száz évvel ezelőtt született regényt. Ez a gyönyörű fiatal lány, Jagna (Kamila Urzedowska) aki minden férfiszívet megdobogtat a környezetében, nagy felzúdulást kelt a falujában, amikor – erőszakos özvegy anyjának engedve – az idős Borynához (Miroslaw Baka) megy feleségül, bár titokban a gazda nős fiába, Antekbe (Robert Gulaczyk) szerelmes.

„A szerelem jön és megy, de a föld örök” – szögezi le Jagna anyja, és ez ellen nincs apelláta abban a világban, ahol a magántulajdonú földbirtok a legnagyobb érték. Botrányos esküvőjükről azonban igencsak hamar körbejár a rosszindulatú pletyka a faluban, s a lány rosszakaróinak száma egyre másra csak nő, főként, hogy viharos szerelmi viszonya Antekkel később sem maradhat titokban.

A mintegy ezer oldalas Reymont-regény ugyan mélyreható leírásokkal szolgál a lengyel paraszti kultúráról is, a Welchman-alkotópárost azonban egyén és közösség viszonyában sokkal inkább az emberi kapcsolatok alakulása érdekli a faluban történő rémisztő események kapcsán kibontakozó társadalmi drámában. A szelíd és jóindulatú Jagna csendes lázadásával azt mutatják meg, milyen felfordulást okozhat egy zárt közösség életében a különállás, a közös értékekkel való szembehelyezkedés. A falusiak szörnyülködése, irigysége, rosszindulata és haragja szinte már boszorkányüldözésbe csap át, beindul a bűnbakképzés mechanizmusa, már a rossz termésért is Jagnát kiáltják ki felelősnek – és a brutális következmények szinte beláthatatlanok. Filmjük legnagyobb erénye, hogy részletgazdagon kidolgozott forgatókönyvvel Welchmanék képesek a falusiakban felgyülemlő fékezhetetlen indulatokat olyan bensőségesnek hitt családi kapcsolatokon keresztül is átélhetően kifejezni, mint az anya-lánya, férj-feleség és a szeretők egymáshoz való viszonyában. A Parasztokban a legmélyebb emberi érzések egész tárházát szabadítják rá a nézőre

az eszeveszett szerelemtől és féltékenységtől kezdve a gyűlöleten, kapzsiságon, áruláson és gyávaságon át egészen a gyilkos indulatokig.

Mindezt olyan kitűnő karakterekkel, mint Jagna szerepében Kamila Urzedowska, aki az anyjának mindenben engedelmeskedő lánytól a film végére eljut a gyónást megtagadó, kiűzetését emelt fővel vállaló nővé. A film másik figyelemreméltó női karaktere Hanga (Sonia Mietielica), Antek felesége, aki pedig engedelmes kezesbárányból öntudatos, a családja életét biztos kézzel irányító asszonnyá válik az átélt események hatására. Jagna és Hanga „felnövéstörténetükkel” egy önmagát túlélt, korhadt világ új világra nyitó hírvivőivé válnak.

A Parasztok legnagyobb nóvuma minden kétséget kizáróan a rendkívül eredeti vizuális megjelenítése, mely hatás létrehozásában nagy szerepet játszik a három operatőr (Radek Ladczuk, Kamil Polak és Szymon Kuriata) munkája. A 19. századi realista történet élő színészekkel felvett filmanyagára kézzel ráfestett olajfestmények mindvégig különös vibrálást kölcsönöznek a produkciónak, ami jól kifejezi a történetben rejlő indulatokat, különös tekintettel a lefojtott érzelmektől túlfűtött extatikus táncjelenetekre. A realista narratíva ötvözése e különleges festői technikával elemeli a filmet egy hagyományos kosztümös alkotástól, ettől válik egyszerre reálissá és stilizálttá. A Parasztok az utóbbi évek talán legszebb animációs alkotása; a két és fél órás film nem kínál könnyed befogadói élményt, de aki igazi különlegességre vágyik, annak kihagyhatatlan.

A Parasztok december 7-től látható a mozikban.

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com