Kritika

Patkányok a betondzsungel labirintusában – Inside Men

image-photo-top-korean-movies-2015-inside-men-2

Vajon milyen lehet egy film, ami ötvözete A siker édes illatának, a Tom Cruise féle A cégnek, és egy amorális figurákkal teli bűnthrillernek? Nem hiszem, hogy sok filmrajongó lenne, aki kirakott volna a fejében egy effajta kombinációt, de talán így a legkönnyebb az Inside Ment jellemezni. Viszont hogy magából a próbálkozásból egy jó film sült ki, már más kérdés.

Egy korábbi cikkem kapcsán már kifejtettem, és továbbra is csak megerősíteni tudom, hogy Dél-Korea filmrendezői jelenleg maximálisan kiélvezik azt a nézői bizalmat és stabil anyagi hátteret, ami az elmúlt évtizedben formálódott ki számukra. Alkimisták módjára keverik a legkülönbözőbb, egymással gyakran teljesen ellentétes hatást kiváltó elemeket, és emiatt sosem tudhatja az ember, hogy biztosan mire számíthat tőlük. A hazájában kirobbanó sikert arató Inside Men alapvetően a politikai thriller műfajában mozog, de a keleti látásmódhoz jóval nagyobb ambíciók társulnak, mint amire számítanánk.

Ez már kitűnik abból is, hogy a napjaink Koreájában játszódó filmnek nem is egy, hanem rögtön három főszereplője van. Lee Kang-hee (Baek Yoon-sik) veterán újságíró az ország egyik legbefolyásosabb lapjánál, kisujjában van minden kis trükk, amit az ember a szakmában elsajátíthat. Egy kis ferdítés itt, némi lefizetés és információszerzés ott, és máris kész a sztori, amivel emberi sorsokat repíthet a magasba, vagy rombolhat szét. Sajtóbeli befolyását most arra használja, hogy elnökjelöltet csináljon Jang Pil-ho szenátorból, akinek kampányát titokban Kang-hee újságának legnagyobb szponzora finanszírozza. Itt lép képbe második szereplőnk Ahn Song-goo (Lee Byung-hun), aki tulajdonképpen a szenátor jobbkezeként dolgozik, és annak ellenfeleit hol szép szóval, hol keményebb módszerekkel takarítja el.

inside_men_2015___5759eb920c11d-mp4Song-goo felfigyel a szponzor és a szenátor közötti pénzcserére, és úgy dönt, ő is kivág egy jókora szeletet ebből a tortából. Viszont e lépését feljebbvalói nem tolerálják, és igen brutálisan meg is büntetik érte. Az elárult Song-goo bosszúból személyes küldetésként tűzi ki maga elé, hogy tönkreteszi a párost, akiket befolyásuk és hírnevük szinte érinthetetlenné tesz. Terve akkor lép a megvalósíthatóság fázisába, amikor találkozik egy fiatal, ambiciózus ügyésszel Woo Jang-hoonnal (Jo Seung-woo), aki a politikai körök piszkos ügyeit kívánja felgöngyölíteni. Hatalomvágy, nyereségvágy és a bosszú feszül egymásnak egy cselszövésekkel teli hidegháborúban, ami bármelyik pillanatban berobbanhat.

A képregényes eredetű Inside Men nem kisebb célt tűz ki maga elé, minthogy a három főszereplőn keresztül rávilágítson a mélyen gyökeredző korrupcióra, ami a mai Dél-Korea csillogó felszíne alatt burjánzik. Már maguk a szereplők is szimbolikusan képviselik ezeket. A szenzációhajhász sajtó, ami a helyes összeghez igazítja morális kódját. A cinikus politika, ami olyan kisstílű figurák kezébe adja a hatalmat, akik csak visszaélnek vele. Az egyre okosabbá váló szervezett bűnözés, ami fehér gallért viselve lép frigyre a politikával, de nem felejti el megnyomorítani azokat, akik keresztbe tehetnek neki. Egy ilyen rendszerben pedig minden összefügg, mindenki mindenkinek ismerőse, cinkosa vagy kitartottja. A hazugsághálót fenn kell tartani, különben mindenki fejére ráomlana.

ntuctfjpg30ss2-pngoriginalWoo Min-ho a film írója és rendezője nem siet el semmit. Cselekménye kiterjedt, sok szereplőt mozgat, mer időt szánni mindhárom protagonista hátterére, motivációjára, hogy mi mozgatja őket és miért teszik azt, amit. Nem kell zseninek lenni, hogy kitalálja az ember: már a létező rendszer tette őket ilyenné. Elég csak az újságíró Lee Kang-hee-t példának venni. Próbálj meg egy valóban őszinte és hiteles munkaetikát képviselni egy ezzel teljesen ellentétes világban húsz-harminc éven át sikertelenül. Vagy beleőrülsz, vagy eltesznek láb alól, vagy te is beszállsz a játszmába. Az Inside Men világában nincsenek abszolút jók, csak rosszak és kevésbé rosszak, akik csalnak, manipulálnak, és ha kell, ölnek is céljaik érdekében. Az olyanok, mint Song-goo vagy Jang-hoon is csak azért szimpatikusabbak, mert nem hazudják magukat jobbnak, és úgy döntenek, inkább porig égetik az egész rendszert, ha már megváltoztatni nem tudják.

insidemen4Viszont a legtöbb kortárs dél-koreai zsánerfilmmel szemben a cselekményt nem véres fizikai összecsapások viszik előrébb, hanem a karakterek közötti intenzív szócsaták és machinációk, hogy ki mit tud a másikról, és hogyan használja ki pozícióját vagy tudásbeli előnyét. Háttéralkuk és cselek sorozata zajlik a szemünk előtt, szóval ne számítsunk látványos akciójelenetek sorozatára. Viszont akkor, amikor ténylegesen elszabadul az erőszak, az gyors, nyers, realisztikus és kegyelem nélküli. Érezzük a csont törését, a hús szakadását, és a látottak szinte nekünk fájnak.

Éppen ezért kár, hogy releváns mondanivalója, dinamikus képi világa és a hiteles színészi játék ellenére a film részsikernek mondható, és ennek okai leginkább a forgatókönyv és a rendezés aránytalanságában keresendőek. Igaz, hogy Woo Min-ho sok mindent kíván elmondani, de ehhez képest a film sokszor indokolatlanul lassú vagy olyan történetszálakkal/jelenetekkel van megtűzdelve, amelyek a cselekmény szempontjából teljesen indokolatlanok, ráadásul a tapasztalt filmrajongók könnyen kitalálhatják a cselekmény legjelentősebb fordulatait. Ha ezekhez még hozzá is adjuk az embert próbáló közel három órás játékidőt, nyugodt szívvel kijelenthető, hogy az alkotók brutálisan átestek a ló túloldalára.

insidemen03Kiegyensúlyozatlanságai és aránytalanságai már csak azért is frusztrálóak, mert a történet által felvetett morális témák, valamint az árnyalt karakterábrázolás van olyan erős, hogy egyben tartsa az Inside Ment. De egy átgondoltabb történetstruktúrával, feszesebb tempóval és intenzívebb dramaturgiával akár kiváló film is lehetett volna belőle. Így viszont inkább csak egy érdekes, de látványosan kihagyott ziccer, viszont még így is jó példa arra, hogy a Távol-Kelet legizgalmasabb filmiparában még a kevésbé sikerült alkotásokban is több bátorság rejlik, mint a hollywoodi tömegtermelés nagy részében.

(UI: A filmnek van egy mozikban játszott 130 perces változata is, az írás szerzője a rendezőinek számító háromórás változatot látta.)

Szabó Kristóf

Szabó Kristóf az ELTE bölcsészkarán végzett filmelmélet és filmtörténet szakirányon, jelenleg könyvtáros, 2016 óta tagja a Filmtekercsnek. Filmes ízlésvilága a kortárs hollywoodi blockbusterektől kezdve, az európai művészfilmeken át, egészen a Távol-Keletig terjed. Különösképpen az utóbbira, azon belül is a hongkongi és a dél-koreai filmre specializálódik.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com