Kritika

Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb a magyar Kutyaszorítóban – Patthelyzet

Miként sülhet el egy olyan bankrablás, melyben mindegyik félnek megvan a maga féltve őrzött titka és kapcsolódási pontja a másikkal? A Patthelyzet című új magyar filmben semmi sem az, aminek elsőre látszik… legalábbis az alkotók úgy hitték, óriási meglepetéseket okoznak majd nézőik számára. Ha ez így van, akkor nagyobbat tévedtek egy pórul járt bankrablónál.

Szokásos hétköznap reggel virrad egy kisvárosi bankban, ahol az alkalmazottak egy különleges ügyfél fogadására készülnek. Nemsokára viszont fegyveres rabló zavarja meg a munkát, ám ebben a kiélezett helyzetben valami gyanúsan nem úgy történik, mint ahogyan azt gondolnánk. Az események sodrában a rabló, az ügyfél, az alkalmazottak és a bank főnöke összezárva próbálja megoldani a szokatlan helyzetet, miközben kiderül, hogy a szálak nagyon is összeérnek.

Eddig akár egy Oscar-díjat érő Tarantino-film forgatókönyvéről is szó lehetne, de sajnos Szűcs Dóra rendezése a kicsit sárgább és savanyúbb tipikusan magyar esete. Az alkotók jól láthatóan sokat merítettek a Kutyaszorítóbanból, illetve a Guy Ritchie-féle Blöffből, de nem érezték át az előbb felsorolt alkotások zsigeri erejét: a meglepetést és a kiszámíthatatlanságot. Ha felidézzük magunkban a Kutyaszorítóban jeleneteit, egy jól felépített, következetes ugyanakkor mégis váratlan helyzetekkel teli cselekmény bontakozik ki, és a néző úgy érzi, senkiben sem bízhat meg igazán.

A Patthelyzet esetében viszont az úgynevezett meglepetés faktor a szappanoperákra jellemző „mindenki ismer mindenkit” típusú feloldásban csúcsosodik ki, mely már az első percekben sejthető.

A dialógusok szájbarágóssága szintén inkább egy olcsó televíziós szappanopera stílusát idézi és a viszonylag ügyes operatőri munka ellenére is ez a produkció jobban való a kisképernyőre, mint a szélesvásznú mozitermekbe.

A legnagyobb gond viszont a Patthelyzet esetében, hogy képtelen magáról eldönteni, hogy milyen mértékben kíván drámai hangulatot teremteni. A lazaság, a popkulturális utalások (elsősorban a Die Hard-szériára) és beszólogatások nem tudják kiegyensúlyozni a film feszültnek szánt pillanatait, ezért az alkotás hangulata rendkívül hullámzó. Valószínűleg senki sem hiányolja a Kutyaszorítóban vége főcíme után a bakiparádés jeleneteket, hiszen egy ilyen drámaibb pillanatokat tartalmazó mozi esetében ez teljességgel agyoncsapja a film összhatását.

Az egyébként sem túl ütős Patthelyzetnél viszont a bakiparádé olyan, mintha egy jól feltépett sebbe még egy marék sót is szórnának.

Ugyancsak furcsán kezelik az alkotók a történet realizmusfaktorát. Mindenki emlékszik a Kutyaszorítóban Mr. Narancsára, aki gyomron lőve szenvedi végig az egész játékidőt, s bár a kellő pillanatban meghúzza a ravaszt, mégsem feledkezünk el fájdalmairól, melyet a földre folyt több liternyi véren kívül Tim Roth játéka hitelesít. A Patthelyzet egyik karakterét a cselekmény során térdlövés éri. Bár egy ideig vonaglik és fájlalja sérült tagját, 10 perc után már annyira megfeledkezik minderről, mintha csak a lábujja körme törött volna le (ehhez képest a térdlövés a terrorszervezetek, elsősorban az Ír Köztársasági Hadsereg kedvenc kínzási módszere, mely a maradandó sérülés mellett hosszantartó fájdalmat okoz elszenvedőjének). Ezzel egyébként semmi gond nem lenne abban az esetben, ha a Patthelyzet eldöntené, hogy dráma vagy vígjáték szeretne lenni inkább.

A színészek a kontár módon megírt karaktereik ellenére kitesznek magukért és látszik, hogy igyekeznek kiaknázni a magyar színjátszás színpadra építő hagyományait ebben a zártszituációs drámában. Kálloy Molnár Péter láthatóan élvezi a rafkós bankigazgató szerepét, ahogyan Szabó Máté is a szerencsétlenül járt bankrablóét. Szabó Erika meggyőző a titkárnő szerepben és A Viszkisből megismert Szalay Bence is hitelesebb biztonsági őrként, mint az ország legismertebb bűnözőjének szerepében. Ugyanakkor a trágyadombból nem lehet várat építeni és

a rosszul kidolgozott figurák erőltetett és papírízű dialógjai, vagy inkonzekvens cselekedetei sokszor mérnek fejlövést az amúgy meggyőző alakításokra.

Ez talán a gazdag ügyfelet alakító Kádár L. Gellért figurájára igaz leginkább, akit valószínűleg annyira kiismerhetetlennek szántak az alkotók, hogy a színész még saját karakterével sem barátkozhatott meg igazán.

A Patthelyzet alapötlete magában rejtené egy izgalmas és meglepetésekkel teli magyar bűnügyi film lehetőségét, de a megvalósítás kidolgozatlansága az alkotók szándéka és a nézők jóérzése ellen dolgozik. Szappanoperába illő fordulatokkal sajnos nem lehet minőségi mozifilmet gyártani. Ha Tarantino e filmet látná, talán még egy pillanatra azt is megbánná, hogy megrendezte a Kutyaszorítóbant. De reméljük azért ilyen ostobaságra nem vetemedne a Mester.

Avatar

Gueth Ádám

Gueth Ádám 2017-ben csatlakozott a Filmtekercshez. Mióta 5-6 évesen először látta a Jurassic Parkot, vonzza a filmek világa. A Károli Gáspár Református Egyetemen történelem szakon végzett. Jelenleg az ELTE BTK Szabadbölcsészetének filmtudomány szakirányos tanulója, főállásban dolgozik egy helyi lapnál, mellette pedig több filmes portál és blog állandó és vendégszerzője. Elsősorban a történelmi, a háborús és a sci-fiction műfaj érdekli, szívesen elemzi történelmi filmek valós hátterét és igazságtartalmát. Kedvenc rendezői között találhatjuk Steven Spielberget, Ridley Scottot, Quentin Tarantinot és Stanley Kubrickot.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya