Fókuszban Kritika

„Ha kinyitotta a száját, minden könnyebb lett” – Pavarotti

Pavarotti latin-amerikai turnéja során Enrico Caruso nyomát követve vetette be magát a brazil őserdő mélyébe, hogy aztán a fényre kilépve, a mester szellemi örököseként ő váljon az operavilág új királyává. A Ron Howard rendezésében készült, Pavarotti című portréfilm az operacsillag fordulatokban bővelkedő életútját mutatja be.

A hang, a titkok, a legenda az Oscar-díjas Ron Howard (Egy csodálatos elme, A tenger szívében, Hajsza a győzelemért) ezzel a három szóval írta le Pavarottiról készült alkotását. Howardnak nem ez az első zenei portréfilmje, A The Beatles: Nyolc nap egy héten – A turné-évek című dokumentumfilmjének sikere szinte predesztinálta, hogy egy újabb zenei ikont vonultasson fel a nagyközönség előtt. De míg a négy gombafejűt egy koncertkörútjukon végigkísérve mutatta be, addig a Pavarottiról készült dokumentumfilm hagyományos, kronológiai szálra felfűzött, amolyan „bölcsőtől a koporsóig” szerkezetű alkotás. Luciano Pavarotti sikeres volt, vagy csak híres? Erre a kérdésre keres választ a rendező, akit leginkább az érdekelt, miként vált Caruso méltó utódjává Pavarotti, ezen közben milyen hatások érték mozgalmas élete során, s mindez, hogy alakította a személyiségét.

Filmje középpontjában „a tömegek tenorjaként” ismertté vált operaénekes zenei karrierje áll, de emellett Pavarotti emberi karaktere is szépen kirajzolódik.

A dokumentumfilm egészen a kezdetektől indít, mikor is Luciano az apja hatására kórusokban kezdett el énekelni, de közben kénytelen volt még tanárként is dolgozni. Hat kemény év után, 1961-ben debütált Puccini Bohémélet című operájában, Rodolfo szerepében. Nemzetközi karrierjének kezdetét pedig két évre rá, egy 1963-as váratlan beugrás jelentette: a londoni Covent Gardenben éppen egyik példaképét, Giuseppe Di Stefanót kellett helyettesítenie. Ez a sikertől övezett indulás tette lehetővé számára, hogy zenei küldetését beteljesítse. A rendező kuriózumnak számító korai családi fotókkal és amatőr filmfelvételekkel hozza közelebb a nézőhöz a még pályája elején álló fiatal, ám igen ambiciózus művészt. Interjút hallhatunk családja tagjaival, első feleségével, Aduával és a három lányával, művészkollégáival és zenei szakértőkkel.

Ha kinyitotta a száját, minden könnyebb lett” – mondta róla pályatársa, Plácido Domingo, s operaénekesi karrierje elején tehetsége mellett valóban a jókedv és a bizalom segítette Pavarottit, hogy rajongók millióinak szívét meghódítsa.

S kellett is a jókedv nagyon, mert az alakításaiban mélyen átélt karakterek élete legtöbbször a gyűlölet, a gyilkolás és a halál körül bonyolódott.

Megyek meghalni” – mondta egyszer a New-York-i Metropolitanben való fellépése előtt. S olyannyira így volt ez, hogy egy alkalommal a függöny legördülését követően a nézőtéren ülő kislánya ijedtében felsikoltott: „Papa!”

Dokumentumfilmjének külön érdeme, hogy Ron Howard az értően összeválogatott operabetétekkel igazolt színpadi csillogás mellett a kulisszák mögötti rivalizálással, gyűlölködéssel és betartásokkal terhelt világba is elkalauzolja a nézőt. Az operaénekes két impresszáriójának rivalizálása okán ebből a nézőpontból is nyomon követhetjük Pavarotti világhírűvé válásának folyamatát, melyet közülük jórészt az elsőnek, a fellépéseit vasmarokkal irányító Herbert Breslinnek köszönhetett. A szakma által rettegett Breslin évtizedeket áldozott az időközben magát világhírű sztárrá növesztő művészre. Így többek között neki köszönhető az operaelőadások mellett a szólóestek kitalálása és szervezése is, ami új műfaj volt Pavarotti számára, elvégre a díszletek és pazar jelmezek nélkül, „ott csak a hang van.

Így hát nem csoda, hogy a magyar származású Rudas Tibor impresszárió energikus színrelépésétől Breslin szájíze megkeseredett,

és a segítségével világhírűvé avanzsált tenorról írott könyvében később kiteregette ügyfele féltve őrzött titkait a nőkről, karrierről, pénzről és arról, „hogy miképpen lett ebből a nagyon kellemes, egyszerű, szeretetre méltó fickóból mindenre elszánt, agresszív és tulajdonképpen boldogtalan szupersztár.” Akik olvasták Breslin könyvét, azoknak némiképp árnyaltabbá válhatott a nagyközönség számára kialakított Pavarotti-kép, de mindenki más számára továbbra is csak a szeretetre méltó sztár maradt.

Pavarotti és Nikoletta Mantovani (Fotó: CBS Films)

A film kitűnően mutatja be azt a paradigmaváltást, amit a modernebb világfelfogást képviselő Rudas Tibor hozott az operaénekes karrierjébe. Az addigi operaházi és szólóesti előadások mellé ő már sportcsarnokokba is szervezett az énekes számára koncerteket, és később

Rudas volt a szellemi atyja és menedzsere a “három tenor” José Carreras, Plácido Domingo és Luciano Pavarotti – fellépésének is egy világméretű koncertsorozaton.

Az arénák irányába történő váltás egyébiránt már Pavarotti második feleségével, Nikoletta Mantovanival való ismeretségekor történt, s erről az özvegy egy interjúban  nemrégiben így nyilatkozott: „Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy volt némi szerepem abban, hogy Luciano életben tartotta a Pavarotti & Friends kezdeményezést, amit egy évvel azelőtt indított el, hogy megismerkedtünk. A megújulás, a más irányba való nyitás szelét hoztam az életébe azzal együtt, hogy szerves része volt a személyiségének a gyermeki rácsodálkozás mindenféle újdonságra”. Az énekes ezidőtájt való utazásairól és a fellépéseiről készült archív anyagok zöme a Nikoletta Mantovani által néhány éve alapított Pavarotti Alapítvány archívumából származnak.

A dokumentumfilm Pavarotti operaénekesi karrierjének bemutatásával mindvégig tárgyilagosságra törekszik, ám a művész mélyebb életválságai a rendezőt sem hagyták érintetlenül. Nőkhöz kötődött valamennyi válságos időszaka, de mind közül leggyötrőbb legidősebb lánya súlyos betegsége volt, ami miatt Pavarotti impresszáriója legnagyobb bosszúságára egy időre teljesen kiszállt a zenei életből, hogy Lorenzával lehessen. Titkos, nagy szerelmével való végleges szakítása is megviselte Pavarottit,

titkárnője hat éven át volt egyszemélyben tanítványa, bizalmasa, szeretője és barátja.

De a Nikoletta Mantovani iránt fellobbant kései szerelmét, és évekig titkolt kapcsolatukat is hangos médiabotrány övezte. A rendező előítéletek nélkül, mély empátiával tudósít a művész válságos életeseményeiről, anélkül, hogy állást foglalna bármely irányban is. Filmjében éppúgy megszólaltatja az elhagyott feleséget és három lányukat, mint Nikoletta Mantovanit, aki a 34 évvel idősebb szerelmével való kapcsolatáról elmondja: „Sosem éreztem bűntudatot.

A művész sikereit és a magánéletének sorsszálait egybesodró dokumentumfilm utolsó jeleneteiben Pavarotti életének képei peregnek visszafelé az időben. De hogy igazán megértsük, miként vált gyermekkora szegényes környezetéből elindulva világhírű művésszé és világpolgárrá, ahhoz meg kell nézni a róla szóló filmet.

Argejó Éva

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..