Kritika

A Reddit népének háborúja – Pénzeső

f

A Pénzeső (Dumb Money) egy Redditről indult mémháború valós eseményeit dolgozza fel, melyben Robin Hood esélyt ad a köznépnek a gazdagodásra, de mihelyst az ő pénze is kockán forog, inkább átveri őket.

A Pénzeső az „eat the rich”-típusú elitellenes filmek sorához csatlakozik. Az életrajzi dramedy – helyenként dokumentumfilm – rendezője Craig Gillespie, aki már korábban is számos igaz történet alapján készült film (Én, Tonya; Viharlovagok; Az egy milliárd dolláros kéz) és sorozat (Mike, Pam és Tommy) direktora volt. Legújabb filmjében ráadásul jó pár olyan színészt is szerepeltet, akikkel korábban már dolgozott együtt (Nick Offerman, Sebastian Stan, Seth Rogen).

A Pénzesőben a pénzügyi elemzőként dolgozó Keith Gill (Paul Dano) a koronavírus-járvány idején elkezd otthonról streamelni Roaring Kitty néven, és befektet egy csődhöz közel álló, videójátékokat forgalmazó cégbe, a GameStopba. Hamarosan sokan követni kezdik a példáját, akik közül betekintést nyerünk egy latinamerikai ápolónő (America Ferrera), egyetemista leszbikus lányok (Talia Ryder és Myha’la Herrold), illetve még egy GameStop boltban dolgozó férfi (Anthony Ramos) életébe is. A pénzszerzés mellett hamar kirajzolódik egy másik közös motiváció is, mégpedig, hogy borsot törjenek a Wall Street gazdagjainak az orra alá. Ezt pedig úgy tudják elérni, hogy a GameStop részvényértékek növekedésével egy nagy befektetés-kezelő cég, a Melvin Capital milliárdokat bukik, mivel korábban shortolta a GameStop részvényeket, tehát a cég bedőlésére fogadott.

A Melvin Capital vezetőjét, Gabe Plotkint (Seth Rogen) segíti Steve Cohen (Vincent D’Onfrio) és hitelezőjének, a Citadelnek a feje, Ken Griffin (Nick Offerman) is. Feltűnnek még a Robinhood nevű cég vezetői is, akik biztosítják azt az applikációt, melyen a közemberek is egyszerűen tőzsdézhetnek.

Habár első blikkre úgy tűnhet, de a Pénzeső nem megy bele a tőzsdézés rejtelmeibe olyan mélyen, mint mondjuk A nagy dobás.

A GameStop-ügyet zanzásítva mutatják be és teszik közérthetővé, a tőzsdézésnek azonban csupán egy kis szeletére kapunk magyarázatot. Utóbbi cameók révén, egy-egy figyelemfelkeltő sztárral törekedett a Wall Street működési elvének feltárására. Míg A nagy dobásban a brókerek szakítanak nagyot az átlagemberek kárán is – még akkor is, ha nem ők okozzák a folyamatot –, addig a Pénzesőben az átlagemberek diadalmaskodnak, igaz, nem sokáig. Előbbiben a brókerek a shortolással nyernek, utóbbiban veszítenek, a Pénzeső ilyen tekintetben tehát A nagy dobás ellenfilmje.

A film hangulatán és stílusán olykor markánsan érződnek a Social Network – A közösségi háló hatásai is, ami nem véletlen, hiszen a dolog pikantériája, hogy azok a Winklevoss testvérek vállaltak részt a forgatókönyv írásában és a produceri feladatokban, akiket Armie Hammer formált meg az említett filmben. Nem mellesleg Ben Mezrich a társírója mindkét alkotásnak. Mindkét film mesterien helyez hangsúlyt a kulcsfontosságú momentumokra és teszi még izgalmasabbá azokat baljós aláfestő zenére jól ritmizált montázsokkal. Mindez köszönhető annak a Kirk Baxternek, aki a Zuckerberg-film mellett ennek is a vágója.

A Gamestop-ügyről számos dokumentumfilm készült már (GameStop: Rise of the Players, GameStop: The Wall Street Hijack) sőt a Netflix még egy háromrészes dokumentumsorozatban (GameStop kontra Wall Street) is feldolgozta. Így adódhat a kérdés, hogy szükség volt-e fikciós formában is feldolgozni a témát, ha az előbb említett filmek sokkal több információt közölnek az esetről? Az egyértelmű, hogy a Pénzeső nem tud újat mondani ezzel az üggyel kapcsolatban, ellenben

a kortárs internetes közegről és mellékesen a karanténidőszakról esszenciális alkotás született.

Az igazságtalan monopolkapitalista rendszer kritikáját számtalan mű feldolgozta már ugyanezen az elit-középosztály tengelyen (Mr. Robot, Sötét vizeken), az internetes közösség azonban most demonstrálta először igazán jelentősen az erejét, ami történelmi pillanat és mindenképp filmért kiáltott.

A Reddit platformja biztosítja, hogy az emberek nevük és arcuk vállalása nélkül, megfoghatatlan módon közösségekbe verődve indíthassanak el mozgalmakat. Habár a Robinhoodnak sikerült megállítani a forradalmat azáltal, hogy letiltotta a részvényvétel lehetőségét, de azzal minden bizonnyal magának is ártott, ugyanis rengeteg ember elpártolt tőlük és azóta nagyot zuhant a cég értéke is. Az Internet népe nem felejt és nem is tűnik el, nem lehet őket megfenyegetni, börtönbe zárni, ellehetetleníteni, a felhasználók száma pedig folyamatosan növekszik. Ma már a propagandával sem lehet olyan könnyen manipulálni az embereket, mint azelőtt, hiszen az Internet végtelen sűrűjében mindenre lehet találni magyarázatot.

A Pénzeső prominens módon reflektál a fiatal generáció közösségi médiahasználati szokásaira is.

Rengeteg TikTok bevágás van a filmben, melyben táncokat, az ügyről szóló rövid videókat vagy mémeket látni pörgős vágással. Gyakran csendülnek fel kortárs trash trap zenék is az ilyen montázsok alatt. Ez a film érti a fiatalokat, nem ítélkezik felettük, és realista módon mutatja be az aktuális trendeket. A Pénzesőnek éppen ezért nincsen egységes stílusa, a fikció mellett masszívan alkalmaz dokumentarista stílust a mashup-ok révén, illetve rengeteg híradós bevágással is operál.

A filmben szokatlanul kevés a klasszikus értelemben vett, legalább két karakter beszélgetését rögzítő jelenet, de amik vannak, azok is rövidek és többnyire epizód típusúak. Ez viszont hitelesíti az alkotást, tekintve, hogy a karantén idején az emberek valóban alig léptek interakcióba egymással, illetve részben emiatt is ez az egész eset többnyire a virtuális térben zajlott le. Emiatt a karakterfejlődések és az egymás közötti konfliktusok nagyon hiányoznak a filmből, a színészek viszont parádés alakítást nyújtanak. Paul Dano és Pete Davidson saját és közös jeleneteik is a film vaskos pontjai. Előbbi remekül hozza a magánéletében bizonytalan, ám az online világban karakán streamert, míg utóbbi gegjei a legjobb pillanatokban rázzák fel a filmet a túlzott komolyságából. Valószínűleg a Pénzeső nem is működne igazán szimpla melodrámaként.

Dumb Money - Paul Dano

A film azonban nem tudta elkerülni azt a hibát, hogy egyes karakterei érdektelenné váljanak azok kidolgozatlansága miatt. Hiába hozza a kötelezőt Vincent D’Onofrio, Nick Offerman és Seth Rogen is, karaktereik megragadnak az emblémaszerű, kevély gazdag üzletember ábrázolásnál. Meg sem említve a többieket:

a leszbikus pár személyisége például abból áll, hogy ők melegek, az ápolónőé pedig abból, hogy ő bevándorló, akit egy gazdasági világválság esetén a propaganda előszeretettel hibáztat.

A film előkészületei és megjelenése között alig két év telt el, a forgatókönyv hiányosságai pedig abszolút tetten érhetők emiatt. A briliáns vágás és a profi színészek azonban megmentik a filmet.

A Pénzeső üzenete olyan reményt kínál, mely szerint a gazdagok uralma már korántsem annyira stabil, és az Internet népe kontrollálhatatlan, egy kedvező tényező esetén pedig bármikor kitörhet egy újabb mémháború, ami magával ránthat egy nagyobb vállalatot. Az alkotók azonban elhallgatták azon tényeket, hogy az egész forradalom úgy jöhetett csak létre, hogy Ryan Cohen bevásárolta magát a GameStopba, illetve hogy nem Keith Gill volt az egyetlen, aki lavinát indított el és aki látta előre azt, hogy érdemes lesz befektetni. Szintén negatívum, hogy a 2008-as válsághoz hasonlóan a gazdag cégvezérek itt is tisztességtelen módon jártak el és mégsem történt érdemi felelősségre vonás. A Winklevoss fivérek – akik maguk is dollármilliárdosok, csak ők kriptovalutában utaznak – ferdítései miatt a filmjük hitelessége csorbát szenved.

A Pénzeső magasztos emléket állít az amerikai középosztály azon tagjainak, akik egy kis időre felvették a harcot a Wall Street milliárdosai ellen és okoztak pár kellemetlenséget nekik. A film az Internetes közösségek erejét méltatja és igazságos tőzsdézési feltételekért kiált. Optimista befejezése azonban nem tükrözi a valós kilátásokat a jövőre nézve. Így értékét nagyban meghatározza majd, hogy tud-e példaként, útmutatásként és tanulságként szolgálni az emberek számára akkor, amikor újra felveszik a versenyt egy nagyobb ügyben a Wall Street farkasaival szemben.

Antalovics Dániel

Antalovics Dániel az EKKE mozgóképkultúra és média szakán tanulta a filmkészítés fortélyait. A lélektelen filmeket megveti. Kedvencei a szürreális, a disztópikus és a társadalmi problémákat feszegető filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!