Fókuszban Kritika

Anglia múltja a jelennek üzen – Peterloo

Nagy-Britannia politikai légkörét már 200 évvel ezelőtt is komoly változások és feszültségek fűtötték. Mike Leigh új filmje, a Peterloo a hírhedt manchesteri vérengzésnek és az áldozatoknak állít emléket. Teszi mindezt egy olyan korban, amikor az Egyesült Királyság újfent rendkívüli problémák előtt áll. 

A napóleoni háborúk kivéreztették az öreg kontinenst és a Brit-szigeteket egyaránt. Az évek alatt több százezren vesztek el Európa különböző csataterein, a túlélők közül pedig sokan testileg és lelkileg megnyomorodva tértek vissza otthonaikba. Mindeközben a kibontakozó ipari forradalom átrajzolta a társadalmi szerkezetet, a háború nyomán pedig a szociális különbségek is egyre szélsőségesebbé váltak.

Az éhínség és nyomor közepette radikális ellenállási mozgalmak szerveződtek. 1819-ben Manchester városában Szent Péter mezején tartottak tiltakozást Henry Hunt vezetésével. Az esemény viszont a brit hadsereg beavatkozása miatt vérfürdőbe torkollott, melynek több mint egy tucat halálos áldozata és több száz sebesültje lett. A tragédia a peterlooi csata néven híresült el, mely egyben utalás is az 1815-ben lezajlott waterlooi összecsapásra is Napóelon és a Szent Szövetség országai között.

A neves brit filmrendező,

Mike Leigh közismerten baloldali alkotó,

aki nemrégiben az új brit miniszterelnököt, Boris Johnsont és a Brexitet is hevesen támadta. Leigh a brit politikával teljesen összeegyeztethetetlennek nevezte az Egyesült Királyság kiszakadását az Európai Unióból és határozottabb fellépést sürgetett a Munkáspárt részéről. A tavaly a Velencei Filmfesztiválon, majd idén az Amazon jóvoltából elérhetővé vált Peterloo annak a tendenciának a része, amely a brit, illetve angolszász filmipart is markánsan átjárja a Brexit óta. Ezek leginkább olyan filmeket takarnak, melyek a britek saját múltjukhoz illetve az európai értékekhez és kultúrához való viszonyulását fejezik ki, valamint reflektálnak a briteket megosztó politikai kérdésekre. Ebbe a vonalba illeszthető be az Outlaw King, A legsötétebb óra, A két királynő, de bizonyos szempontból még Nolan Dunkirkje is.

A Peterloo az előbb felvonultatott filmekhez hasonlóan szintén egy múltbéli történelmi eseményt vagy személyt állít a központba, hogy ezen keresztül mutasson be napjainkban is aktuális problémákat, mint a modernitás kizsákmányoló természete, valamint a tömegek történelemformáló ereje.

A Peterloo ráadásul rendkívüli érettséggel teszi mindezt.

Számos filmalkotással ellentétben nem próbál meg mai modern eszméket visszavetíteni a korabeli időszakba (mint amilyen a liberalizmus vagy a feminizmus), hanem hagyja, hogy a kortól független társadalmi kérdések beszéljenek önmagukért. Némi osztályharcos szemlélet ugyan felfedezhető Leigh rendezésében, de ez inkább dramaturgiai egyszerűsítéseknek tudható be, mint tudatos történelmi ferdítésnek.

 

A díszletek és jelmezek teljes mértékben autentikusak és tökéletesen visszaröpítik a nézőt a napóleoni háborúk utáni, kivérzett Brit Birodalom mindennapjaiba. A színészek beszédükkel és gesztusaikkal szintén a korszak légkörét árasztják magukból, ugyanakkor a nem anyanyelvi nézőnek embertpróbáló feladat követni rendkívül ízes, de igencsak választékos beszédüket.

A film további erénye, hogy igencsak érzékletesen és

szokatlan megközelítésből mutatja be a háborúból hazatért, egyszerű katona szenvedéseit.

A XX. század előtt játszódó filmek általában megfeledkeznek arról, hogy a poszt-traumatikus stressz, vagy az idegsokk már a korábbi konfliktusok katonáit is gyötörte, melyeket éppen a múlt század tanulságai nyomán kezdtek a kutatók felülvizsgálni. A film elején megismerkedünk egy fiatal trombitással, aki légnyomást szenved a waterlooi csatában. Ábrázolása teljesen azonos azokkal az archív felvételekkel, ahogyan a későbbi korok háborúiban lelkileg megnyomorodott harcosokat láthatjuk.

A Peterloo viszont nem tud túllépni egy fontos problémán, ami számos kosztümös alkotást jellemez. Nem képes magával ragadóan, izgalmasan megközelíteni a témáját, hanem megragad a sokszor tankönyv ízű értelmezésnél. A Peterloo ilyen szempontból leginkább Steven Spielberg Lincoln című filmjére hasonlít, mely leginkább unalmas beltéri jelenetekbe fulladva próbálta megidézni a polgárháborús Egyesült Államok légkörét. Leigh rendezése szintén megreked a beszédeknél, tárgyalásoknál, felvonulásoknál és nem képes valódi filmes eszközökkel továbbgondolni a történelem lapjairól ismert sorokat. Ezt a film operatőri munkája is visszaidézi, amely túlságosan is statikus és kimódolt. Leigh koncepciója valószínűleg az volt, hogy a korszak festőinek (így például az általa már korábban bemutatott Turnernek) munkásságát idézze fel. A színvilág és a kompozíciók csakugyan szemet gyönyörködtetőek, de az ábrázolás lehetett volna kissé formabontóbb is, főleg a mészárlás képeinél.

A Peterloo több pozitívum ellenére is egy lassú folyású, nehezen emészthető darab marad a nagyközönség számára. Leginkább a korszak szerelmeseinek nyújthat csemegét, akiket már a hiteles látványvilág önmagában is megragadhat. Az Amazonhoz hasonló streaming szolgáltatások ráadásul ideális terepnek számítanak arra, hogy a rétegfilmek kedvelőihez is eljuttassák az ilyen jellegű alkotásokat (a piacilag sokszor igencsak kellemetlen moziforgalmazás helyett). Napjaink kiszolgáltatott munkásait viszont nem Leigh proletárjai fogják fölszabadítani.

Gueth Ádám

Gueth Ádám

Gueth Ádám a Filmtekercs gyakornoki programjában vesz részt. Ha te is jelentkeznél, kattints ide!

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..