Kritika

Coming of age történet Pixar-módra – Pirula panda

pirula panda

A Pixar legújabb dobása még többet nyújt, mint amennyit ígér. Amellett, hogy egy végtelenül szórakoztató és eredeti formába öntött coming of age történet, egy Amerikában élő kínai család generációról generációra öröklődő traumáját is bemutatja. Sok a mondanivaló, de a Pirula panda (Turning Red) mégis okosan megoldja, hogy minden üzenete célba érjen.

Domee Shi kanadai-kínai rendezőnő a 2015-ös Agymanók óta oszlopos tag a Pixarnál, rendezőként pedig a Baoval debütált a stúdió berkein belül 2018-ban, amivel azonnal be is zsebelte a legjobb animációs rövidfilmnek járó Oscart. Shi a Pirula pandában lényegében a Bao központi témáját bontotta ki és járta körül. A kirepülés a családi fészekből, a szülőktől – pontosabban az anyától – való elszakadás nehézsége, ezzel párhuzamosan pedig a tinédzser/fiatal felnőtt vágya az önállósodásra mind megjelennek Shi alkotásaiban. Ám az örökzöld témák mellett a Pirula panda legnagyobb erénye az eredetisége, sajátos stílusa és szellemessége. Kérdés viszont:

Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben!

tulajdonképpen kiknek készült?

Shi filmje ugyanis szimbolikus jelentések teljes tárházát sorakoztatja fel, a humora pedig bár eszményi, nem törekszik vele minél több korosztály, minél szélesebb közönség kiszolgálására, de különösen nem a gyerekek megszólítására. A kiindulópont szerint a pedáns és a szülei megbecsülését mindennél többre tartó Meilin egy napon vörös pandaként ébred, eredeti alakját pedig csak akkor nyeri vissza, ha lenyugszik. Ez a váratlan esemény előhozza a lány egy addig ismeretlen oldalát is: elkezd érdeklődni a fiúk iránt, rossz jegyeket hoz haza, szembeszegül szülei akaratával. Emellett az átalakulás a testi és hormonális változásoknak is egyértelmű metaforája. A film zseniális érzékkel, őszintén, mégis könnyfakasztó humorral mutatja be azt a kínt és zavarodottságot, amit egy tizenéves lány átél élete első menstruációja alkalmával. Ahogyan azt is – ez pedig már mindkét nemre értendő –, hogy

milyen érzés a gyerek -és felnőttkor határán szembesülni a testünk és személyiségünk változásaival.

A coming-of-age szál mellett központi szerepe van egy generációról generációra öröklődő családi traumának is, amely szintén a vörös pandává változásban mutatkozik meg. Kiderül ugyanis, hogy ezt az örökséget a család összes női tagja magában hordozza: életük valamely pontján átváltoznak. Meilin az első a családban, aki a kezdeti ösztönös megriadás után, amit a pandává változás kivált belőle, elkezd megtanulni együtt élni ezzel az énjével is, és az elfogadás által megszeretni azt – erre pedig soha nem volt még példa a családja történetében.

A Pirula panda cseppet sem didaktikus módon tárja elénk üzeneteit, olyan szimbólumokba csavarva, amelyek mögött a jelentést élmény kibogozni. Mégsem érződik egy pillanatra sem töménynek, köszönhetően a film elsőtől utolsó pillanatáig kitartó eredeti humorának és kidolgozott mellékszereplőinek. Ilyen Meilin három teljesen különböző jellemmel felruházott barátnője, a család kivétel nélkül erős női karakterei, a nagynénik, nagymamák és az anya, vagy a látszólag passzív, ugyanakkor a lányát a háttérből csendben segítő és támogató apa karaktere.

A Pixar a hatalmas sikert arató és az életközépi válság és önmegvalósítás kérdését meghökkentő egyediséggel bemutató Lelki ismeretek után

a Pirula pandában egy másik meghatározó életszakasz, a felnőtté válás első lépcsőfokait mutatja be úgy, ahogyan csak ez a stúdió képes rá –

és mégis kicsit kiszakadva a klasszikus pixaros sablonokból. Van részünk persze érzelmi hullámvasútban és megkönnyezésre bazírozó befejezéssel. De kapunk mellé egy jó adag „nosztalgikus” humort is: a film 2002-ben játszódik, ennek megfelelően pedig nem social mediát pörgető tinédzserek a főhőseink, hanem az aktuális kedvenc fiúbandáik zenéit még CD-kre kiíró és kézzel írott naplót vezető tizenévesek.

Ezen a ponton pedig visszautalnék arra, hogy a Pirula panda ugyan kétségkívül különleges darab, első pillantásra nem egyértelmű, hogy pontosan milyen célközönséget lőtt be magának. A mostani tizenegynéhány évesek nagy valószínűséggel nem azonosulnának a karakterekkel (éppen azért, mert egy másik időszak „tinédzsertípusát” és annak trendjeit mutatja be), az annál fiatalabbak számára pedig a jellemzően idősebbeknek kikacsintó humora miatt nem lesz a legélvezhetőbb Pixar-mozi. Ugyanakkor azok számára, akik utólag tekintenek vissza a tizenéves korukra annak minden szép, kínos és kusza oldalával együtt, vagy éppen aki egy nagyjából Meilin-korabeli kamasz szülőjeként nézi a filmet, egész biztos, hogy jónéhány jeleneten fog tudni szívből, hangosan felnevetni.

A Pirula panda magyar mozibemutatója: 2022. március 10.

Németh Míra

Németh Míra 2019-ben csatlakozott a Filmtekercs csapatához. Miután látta az Amélie csodálatos élete című filmet, 12 évesen döntött úgy, hogy filmekkel akar foglalkozni. Azóta „mindenevő”: szerzői filmeket, blockbustereket, dokumentumfilmeket egyaránt szívesen fogyaszt, különösen kedveli a sajátos rendezői szemléletet, az abszurd humort és a társadalomkritikát a filmekben.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!

Podcast

Hirdetés

Hirdetés