Kritika

A hálószövés csapdájában – Pókember: Idegenben

Pókember az Idegenben alcímű filmben nem csupán egy újabb szupergonosszal száll harcba, hanem a médiavalósággal, a fake newszal és önnön hiszékenységével is. Itt az ideje felnőni!

Barátságos, közkedvelt, mindenki felismeri. Pókember egy ikonikus hős, de a Marvel-univerzum történetében még csupán kezdő szuperfickó, aki a nagyok árnyékában próbál megfelelni a kihívásoknak, miközben saját problémáival küzd. Azért a leginkább alkalmas azonosulásra, mert egész személye arra a kérdésre épül: mi lenne, ha egy hétköznapi ember (jelen esetben egy tinédzser srác) rendelkezne különleges képességekkel, mihez kezdene vele? A népet szolgálná, saját céljaira fordítaná, vagy hátralépne a felelősségtől és élné tovább az életét?

Stan Lee és Steve Ditko karaktere az egyik legnépszerűbb szuperhős, akit valaha láthattunk. Filmadaptációi pedig nem érnek véget egyhamar, sőt a Marvel Studios és a Sony közösen birtokolt főszereplőjének új filmje, a Pókember: Idegenben inkább arra biztosíték, hogy még sokat láthatjuk Peter Parker megpróbáltatásait. Jon Watts rendező és a Hazatérés komplett stábja visszatért a folytatásra – a részek közt pedig csak két évet vártak, bár ez nem látszik a végső produktumon.

Összecsapott munkáról szó sincs, ugyanis az Idegenben egy alaposan végiggondolt második felvonás,

mely megtartja a népszerű és éltetett, működő elemeket; a korábbi hibákon pedig változtatni igyekszik.

Mikor a Sony és a Marvel közösen elkészítették a Hazatérést, a cím többet jelentett önmagánál. A magyarok képtelenek voltak átadni, hogy a Homecoming angolul szalagavatót is jelentett (utalva a tinielemekre), ők inkább az érzelemtelibb jelentését választották a szónak. Pókember a Marvelnél van, és ezt volt hivatott átadni Jon Watts filmje, ami újraindította a karaktert: tinivígjátékként és könnyed kalandfilmként egyaránt megállta a helyét.

Az Idegenben cím szintén több szinten árulkodik arról, miről szól a következő rész.

Pókember (Tom Holland) nem csupán vakációra megy Európába osztálytársaival, hanem teljesen új terepre téved emberi szinten is. A pizsamás kölyök, akit Tony Stark felkarolt most már önálló útra kell, hogy lépjen. Nick Fury (Samuel L. Jackson) és a S.H.I.E.L.D. ügynöksége rögtön a világ összes nyűgét a nyakára dobná, miközben Peter a saját magánélet próbálná inkább sínre tenni. A világnak azonban szüksége van rá, mert a négy őselemből összeálló óriásszörnyek támadják meg az öreg kontinenst.

Az örök dilemma újból tetten érhető, és jobban érzékeltették, mint eddig valaha. Peter még gyerek, szeretne hozzáillő dolgokkal foglalkozni, de a kötelességtudata és a szükség mindig az ellenkezőt kívánja tőle. Túl hamar kell felnőnie, és be kell látnia, hogy fiatal még ehhez a szuperhős melóhoz. Ebből kifolyólag több fronton hoz rossz döntéseket, amiket helyre kell hoznia – de hát erről szól a felnövés, nem?

A Marvel és a Sony közös Pókember-sorozata egy kiváló coming-of-age szuperhősfilm,

és ez a második résznél működik a leginkább. Peter Parker még abszolút nincs készen, karaktere folyamatosan változik, és az alkotók ezt nagyon is értik és jól érzékeltetik. Az Idegenben ettől fogva nem válik tucatfolytatássá, hanem organikus fejlődését látjuk a karakternek, aki szépen halad előre a felnőtté válás útján. Szomszéd fiúból pedig nem az új Vasember – ahogy azzal sokan riogatják –, hanem Pókember válik. Kicsit naivabb, kicsit szeleburdibb, de sokkal altruistább, emberi léptékű hős kerekedik Peterből.

Ehhez a változáshoz pedig az kell, hogy a sok-sok megpróbáltatás során még inkább önazonossá váljon, és azt csinálja, amit helyesnek tart, nem azt, amit elvárnak tőle. A tapasztalatok csiszolásának pedig jó eszköze Mysterio (Jake Gyllenhaal), a multidimenzionális szuperlény, aki magasan Pókember felé magasodik, ha akcióról van szó. Gyllenhaal igazán felszabadultan hozza ezt az elsőre röhejesnek tűnő figurát – egy üveggömbfejű varázsló köpenyben –, de az Idegenben remekül ülteti át korunkba, és jelenléte szülhet pár kérdést korunk médiaközpontúságával kapcsolatban, ahol könnyen elmosódnak a határok a tálalt igazság és a valódi realitás közt.

A Sony tehát ha a Marvellel konzultál, érti, hogyan kell Pókembert a vászonra ültetni. Erre bizonyíték az Idegenben is, mely könnyen lehet, hogy a hálószövő eddigi legjobb kalandja – Sam Raimi óta legalábbis biztosan. Természetesen számíthatunk faltól-falig viccelődésre, szerethető karakterekre, de ezúttal az akciók és a látvány terén is kitettek magukért az alkotók: különösen Mysterio képességeinek vászonra ültetésénél. Ekkora észveszejtő triptől még Doctor Strange is szögre akasztaná a köpenyét.

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel 2017-ben csatlakozott a Filmtekercs szerkesztőségéhez, 2018 és 2022 között szerkesztőként segítette a lap mindennapi működését. Bár celluloid-mindenevő, kedvencei a morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok, az igényes blockbusterek, emellett szenvedélyes katasztrófaturista is, így nincs olyan egy-kétpontos film, amely ne keltené fel az érdeklődését.