Kritika

Pokolba traktorral – Fejvadászok

Fejvadászok (Hodejegerne)

Kínálja magát az összehasonlítás A tetovált lánnyal. Jelentem, Jo Nesbø jobb író, mint Stieg Larsson; ebben nincs újdonság, mert akik a skandimánia előtt is olvastak északi krimit, teli torokból kiabálni kezdték, amikor Larssonból sztár lett. A Fejvadászok pedig bizonyos értelemben jobb film, mint a svéd trilógia. Műfajibb: thrillerebb, lazább, még humora is van. Sötét egy humor, mondjuk, mert a Fejvadászok nem az élet napos oldaláról szól.

Roger Brown (Aksel Hennie) hivatalosan fejvadász, valójában műkincstolvaj. Mindkét foglalkozását ugyanazzal a gátlástalansággal űzi: az irodában beképzelt és ravasz, éjszakai portyáit pedig nappali élete szerencsétlen ügyfeleihez szervezi. Az ember mégis megbocsát neki, azonnal, amikor meglátja a motivációt: a langaléta skandináv istennő feleséget (Synnøve Macody Lund), akinek a világ összes pénze sem elég.

A tetovált lánynak egy egész pszichiátriai kórtörténet kellett, hogy felépüljön a személyisége, Roger bőven megindokolja a dolgait az égig érő lábakkal. Ez jelzi is a lényegi különbséget: a Fejvadászokból hiányzik az a komolyság, ami mélységet adott a másik filmnek, viszont többet várhatunk tőle játék és irónia terén.

Baj akkor támad, amikor egy ex-kommandós vállalatvezért (Nikolaj Coster-Waldau) kellene kirabolni, egy valódi Rubensért, nem másért. Innentől, mint a jó thrillerben, darabjaira esnek Roger megszokott módszerei, és a vadászból lassan zsákmány lesz. A film pedig egy sajátos hullámívet ír le: középtájt leereszkedik a legsötétebb morbid humor mélységeibe, míg a végére személyes megváltódás-történetté emelkedik, lent hagyva a gödörben az abszurd és ezzel együtt az önirónia árnyalatait is.

Márpedig amikor a Fejvadászok morbid, akkor igazán az. Nem jópofáskodja el. Vehetitek figyelmeztetésnek. Szegény Roger Brown a poklot is megjárja traktoron, mire áldott jó szerencséjének köszönhetően felébred egy szép, tiszta kórházban. És aztán zuhanórepülés még egy adag pokolba. Nem lehet nem imádni a film főszereplőjéhez méltó gátlástalanságát. Ez az a stílusréteg, ami pluszt ad a különben átlagos thrillertörténethez: a bátorság, hogy nem félti sem a szereplőit, sem a nézőit, sem a korhatár-besorolást. Amerikai thriller sose engedné meg magának, amit a Fejvadászok, és ez abból a szempontból szerencse, hogy most alkalmunk nyílik meglepődni.

Persze az a gyakori hiba, hogy a játékosnak induló sztori a végére túl komolyan veszi magát, itt sem áll jól a filmnek, de azért tönkre sem teszi; a hullámív teteje is vállalható. Nesbø eredeti könyve állítólag végig tartja ugyanazt a hangvételt (update: nem, könyvkritika a ‘tekercsen), a hiba tehát az adaptációban van, ennyi azonban az összes rossz, amit el lehet mondani róla.

A színészek elsőrangúan alakítanak. Nikolaj Coster-Waldau eddig is lokális sztárnak számított, a főszereplő Aksel Hennie Rogerje azonban elviszi a filmet: a készülő amerikai adaptációban (ne mondd, hogy meglepődtél) muszáj, hogy Steve Buscemi játssza, és akkor fel sem fog tűnni a váltás. Említést érdemelnek még az egészen kiváló fényképezés.

A Fejvadászok annak ajánlható, aki kíváncsi, hogy egy adag bátorsággal mennyivel többet ki lehet hozni egy thrillerből, mint amennyire az átlag képes, és persze annak, aki érdeklődik a sötét, innen nézve jellegzetesnek tűnő norvég humor iránt. A film nem definiálja újra a maga műfaját, mint a sokkal híresebb A tetovált lány, de éppen ezért könnyebben élvezhető: lazább és bőkezűbben jutalmaz, és éppen eléggé európai ahhoz, hogy a hazai mozikban különleges legyen.

 

 

 

Értékelés: 7/10.

 

Fejvadászok (Hodejegerne)

színes, feliratos, norvég thriller, 100 perc, 2011

rendező: Morten Tyldum
író: Jo Nesbø
forgatókönyvíró: Lars Gudmestad, Ulf Ryberg
operatőr: John Andreas Andersen
producer: Marianne Gray, Asle Vatn
vágó: Vidar Flataukan

szereplők:
Aksel Hennie (Roger Brown)
Nikolaj Coster-Waldau (Clas Greve)
Julie R. Ølgaard (Lotte)
Synnøve Macody Lund (Diana Brown)
Kyrre Haugen Sydness (Jeremias Lander)
Baard Owe (Sindre Aa)
Joachim Rafaelsen (Brugd)
Nils Jørgen Kaalstad (Stig)

IMDb

Avatar

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A sorozatok lényege, hogy nincs meghatározott végük… Ezzel vitatkoznánk!

A 2010-es évektől folyamatosan nő a televíziós és streaming sorozatok száma, köztük pedig az előre meghatározott véggel rendelkező egyévados szériák, vagyis a minisorozatok is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Nem tudod mi a különbség antológia-, mini- és limitált széria között? Akkor ez a te videód!

A VLOGtekercs stábja ebben a hónapban a minisorozatok formai jegyeit és történelmét járja körbe. Számos ismert és kevésbé ismert sorozatpéldával azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy miért éri meg a nézőnek minisorozatot nézni és milyen előnyei származhatnak az alkotónak a minisorozat formátumból.

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor

Vágó: Énekes Gábor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya