Kritika

Poros, izzadt, véres körkép – Volt egyszer egy Vadnyugat

volt_egyszer_egy_vadnyugat_3Újabb filmtörténeti alapmű került vissza a mozivászonra.

A Volt egyszer egy Vadnyugat azon kevés film közé tartozik, ami egyszerre közönségkedvenc és a filmtörténészek is fontos mérföldkőnek tartják. Azaz máig lenyűgöző, jó értelemben vett szórakoztató alkotás, mely ugyanakkor egy irányzat/trend – az italowestern – egyik mesterdarabja. Sergio Leone már a Dollár-trilógiában ezt a különös, egyszerre realisztikus, egyszerre teátrális új western-elképzelést valósította meg, a Volt egyszer egy Vadnyugat viszont a korábbi három filmnél komolyabb, összetettebb, fajsúlyosabb darab – egyszeri történet helyett teljes panorámát kíván festeni a vadnyugatról, ezért a több történetszál, ezért a monumentális játékidő.

volt_egyszer_egy_vadnyugat_5A filmnek több főszereplője van (az egyik maga a Vadnyugat – de erről később); így a film története is attól függ, melyik karakter útját követjük végig. A legismertebb, legemlékezetesebb természetesen a névtelen harmonikás (Charles Bronson) históriája, mely egy bosszúhadjárat beteljesítése – tehát egy alapmítosz, váratlan koordináták közé helyezve. Az ő szemszögéből a cél Frank (Henry Fonda) megölése, ezáltal Frank történetszála a kegyetlen zsarnok megkerülhetetlen bukása. Útja során Harmonika mások útját is keresztezi. Közülük az egyik Jill (Claudia Cardinale) – az övé egy rendhagyó női sors, amit akarata ellenére kénytelen élni New Orleans-ból a kietlen vadnyugatra csöppenve; az ő szempontjából a tét nem kevesebb, mint hogy mit tud kezdeni a nem kívánt, váratlanul jött függetlenséggel és magánnyal – érdekes lenne egy feminista értelmezést végigvezetni a filmen.

volt_egyszer_egy_vadnyugatCheyenne-é (Jason Robards) egy átlagos banditaéletút – némi csavarral, hiszen szimpatikus, a maga módján tisztességes figuráról van szó. Morton (Gabriele Ferzetti) esete pedig a „rossz jóember” karaktertípusának egy speciális változata: a férfi egyszerre él egy idea és a saját teste rabságában. Morton mániákusan vezeti a vasutat nyugat felé, Frank segítségével átgázolva mindenen és mindenkin – haláluk után viszont a vasút és az általa jelképezett civilizáció már nem tűnik gonosznak és pusztítónak, felszabadul Morton és Frank taszító szelleme alól. A sínek elérik a Vadnyugatot, így az örökre múlt időbe kerül – innen a cím.

volt_egyszer_egy_vadnyugat_4Míg Morton inkább szánalmas figura, Frank testesíti meg végtelenül kegyetlen, minden emberi vonástól mentes gonosztevőt. Ehhez képest érdekesek a film pozitív figurái, Harmonika vagy Cheyenne – „jó rosszemberek”, azaz hiába gyilkosok, tele vannak emberi gesztusokkal, ez elsősorban Jill-lel szemben mutatkozik meg. A film egyik legkedvesebb jelenete, mikor nekiállnak felépíteni az állomást – a tett (mint oly sok minden a westernekben) szimbolikus jelentőségű, hiszen a civilizáció megteremtésén fáradoznak ők, akik törvényen kívüliként nem lehetnek annak részei. Talán nem rontjuk el a film élvezetét, ha eláruljuk: a tervük sikerül. Így igaz, hogy a film tele van véres és kegyetlen jelenetekkel, de ne felejtsük el, hogy a végkicsengés száz százalékig optimista. A Vadnyugat, ez a toposz-főszereplő addigi formájában megszűnik, de egy élhetőbb, vonzóbb hely lesz belőle: Jill lakhelye.

volt_egyszer_egy_vadnyugat_2A Volt egyszer egy Vadnyugatban természetesen a stílus legalább annyira meghatározó, mint a fent vázolt sokirányú történet. A patikamérlegen adagolt zörejek (és a csend) ugyanúgy felelős az atmoszféráért, mint a zene, mely gyakran eluralkodik a képek felett. Morricone nélkül valószínűleg semmit nem érne az egész – a wagneri vezérmotívumokhoz hasonló, személyekhez köthető dallamok együtt léteznek a szereplőkkel, a végső leszámolás ereje, Jill jellemrajza vagy Cheyenne kópésága nagy részben a hozzájuk kötődő zenében rejlik. Ez a zenehasználat éppúgy operajelleget kölcsönöz a filmnek, mint a természetellenesen lassú és megkomponált jelenetek teatralitása – melyek egyébként az addigi westernhagyományhoz képest spontán, realisztikus jelenetekkel váltakoznak. Kicsit talán megmosolyogtató ez a mesterkéltség, szélsőségesség – de eközben hihetetlenül menő is, az összes meggyötört, válogatott arc nagyközelijével, trükkös operatőri megoldással, szűkszavú párbeszéddel együtt. Egyértelmű, hogy ennek az epikus filmnek a szélesvászon a lételeme – kihagyhatatlan a lehetőség, hogy ismét moziban látható.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja, a Papírfény rovat felelőse.
[email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya