Kritika

Posztapokaliptikus nulla – A kolónia

A kolónia

A kolóniaPosztapokaliptikus nagy nulla sok hóval. Tátongó ürességét még a hózápor sem tudja elfedni. Minek az olyan film, ami már az alkotóit sem érdekelte?

A film

Aszongya: „Az éghajlat szélsőséges viszonyai miatt 2045-re a Föld még életben lévő lakossága elszigetelt földalatti kolóniákban él. A telepek elsődleges feladata a betegségek visszaszorítása és kellő mennyiségű élelmiszer termelése a populáció számára. A Hetes számú kolónia vezetője, Briggs (Laurence Fishburne) pár katonával az oldalán a távoli Ötös számú kolóniába indul, miután vészjelzést kaptak a testvértelepről.”

Ígéretesnek hangzik! És irgalmatlan csalódás. Nemrég írtam egy kitűnő kis spanyol horrorról: a Sötét óra hangulatos, ötletes, egyenes és meghökkentő volt, minden, ami ez a darab szemét nem. A kolónia 16 millió dollárt, egy Laurence Fishburne-t meg egy Bill Paxtont is kapott, mégsem ér pár spanyol függetlenfilmes nyomába.

Mivel utálom A kolóniát, örömmel kötök bele apróságokba is. (Ne féljetek, lesz még komolyabb kifogásom is.) Például nedves jégkorszak szüntelen hóeséssel? Bocs, de a jégkorszakok extrém szárazak, mert az a csomó nedvesség bele van fagyva… igen, a jégbe. A jég ugyanis abból van. Aztán ott a csodálatosan fagyásmentes híd, a maga acélszerkezetével. A nagy hatósugarú rádióadó, ami nem ér el pár kilométerre. A manuálisan vezérelhető műhold, ami azt pásztáz a földön, amit épp akarsz. A lokális felmelegedés. A hülyeség.

De ez csak kötözködés. A Sötét órának nagyobb bakikat is elnéztem. Az ugyanis film volt: izgalom, együttérzés, kedvelhető karakterek, suspension of disbelief. (Ideje volna a magyar filmes szaknyelvnek átvennie ezt pompás kifejezést: „sutba dobni a hitetlenséget”?) Ez a Kolónia meg egy filmnek álcázott másfél órás szerencsétlenkedés. Egy árva ember sem szerepel benne, csak kartonból láncfűrésszel kivágott színészalakok. Nincs kiért-miért izgulni. Nincs mitől félni sem, mert a kartonból kivágott kannibálok pont annyira ijesztőek, amennyire annak hangoznak.

A kolónia

A látványvilág unalmas fehér kívül és unalmas szürke belül. A sztori csak úgy unalmas, színek nélkül. Minden posztapokaliptikus film tanítani kíván valamit az emberi természetről, de ebből a hulladékból még a kartonpapír-figurák természete se derül ki: semmi sincs a háttérben, talán csak a forgatókönyvírók arcán megülő érdektelenség. Kanada – mert kanadaiaké az érdem – még a South Parkban is jobb benyomást tesz.

Az egész film afféle gyönge koppintási kísérletnek érződik. Nagyszabású hollywoodi túlélőhorrorok lemásolásának kisollóval meg zsírkrétával. Pedig az alacsony költségvetés nem minden: éppen a kiscsoportos drámák kínálják a legszebb lehetőséget arra, hogy az ember írással, sztorival, jellemekkel kompenzálja – csudát: tegye irrelevánssá – a látványtechnika hiányait. De ezt a filmet alighanem senki se akarta igazán, csak úgy lett. Nem kellett volna erőltetni.

A lemez

Angol és magyar DD 5.1, magyar felirat, egy indokolatlan 18-as karika (alighanem a legjobb marketingeszköz), nulla extra. Az 1.990 forintos ár épp egy nagyságrendnyi túlzás.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés