Kritika

Privát mese – Sweeney Todd – A Fleet Street démoni borbélya

Sweeney Todd
Nem tudom, ki hogy van vele, de nálam Tim Burton elég sok mindent megengedhet magának. Lenyomta a torkomon a feltehetően saját szórakoztatására alkotott kis mesevilágát, és innen kezdve már majdnem mindenre kapható vagyok. A Sweeney Todd azonban kissé megfeküdte a gyomromat…

Gondolom, igazi filmrajongóknak nem kell bemutatnom a rendező urat, de a kezdők kedvéért mégiscsak mondjuk el, miről beszélünk: bizarr szereplők valahol félúton két világ között. Hogy ott aztán mit csinálnak, az már majdnem mindegy – a hangsúly a mesevilágon van, amit Burton látványosabbnál látványosabb módon tár elénk. Hát ha egy dolgot, azt biztosan nem vitathatjuk el tőle, hogy a hangulatteremtés igazi nagymestere. Tulajdonképpen akár stílusgyakorlatnak is felfoghatjuk életművét, hiszen az egy darab Facéroktól eltekintve minden munkáját tekinthetjük ugyanazon téma egy-egy újabb eszközzel való megközelítésének.

A Sweeney Todd most egyrészt a musical, másrészt a horror világába meríti a burtoniánus mesét. Eddig egyetlen Burton film nem volt ennyire sokkolóan véres és naturális, már-már vetekszik Tykwer Parfümjével. Bár a vér színpadias vöröse kétségkívül tompítja  a látványt, az élénk képzelőerővel bírókat ez sem tartja vissza a viszolygástól. Nem is lenne igazán ezzel semmi gond, ha érteném, mi végre folyik a vér literszámra. Persze vágom én a történetet, Sweeney Todd (Johnny Depp) bosszút akar állni a gonosz bírón (Alan Rickman), aki csúnyán tönkretette családi boldogságát. Depp, mint mindig, most is remek, inkább a forgatókönyv gyengeségének, a karakter kidolgozatlanságának tudom be, hogy mégsem tud valódi együttérzést kicsiholni a nézőből, aki emiatt értetlenül nézi kaszabolását. Ettől a – valljuk be – nem mellékes apróságtól eltekintve azonban rendben van a film. Stephan Sondheim – aki zeneszerzőnek sokkal jobb, mint forgatókönyvírónak – igazi színházhangulatot varázsol a vászonra musicaldallamaival – aki nem híve a műfajnak, most sem lesz, a rajongók azonban zabálni fogják minden hangjegyét. A színészek egész jól megoldották a zenei feladatokat, Alan Rickman sosem lesz egy Pavarotti, na de nem is ezért szeretjük – Helena Bonham Carter azonban máris gyúrhat a következõ musicalre – a rendezők bolondok, ha nem keresik meg egy újabb zenés szereppel. A film igazi meglepetése volt Sacha „Ali G” Baron „Borat” Cohen feltűnése a vásznon – itt végre egy valóban vicces oldalát mutatta a korábban számomra rémisztő pillanatokat szerző színész. A film legnagyobb, mindent elsöprő favoritja mégis Dariusz Wolski operatőr, aki gyönyörű képekkel és színekkel dolgozik – a film legemlékezetesebb pillanatait neki köszönhetjük.

Sweeney Todd – A Fleet Street démoni borbélya (Sweeney Todd: The Demon Barber of Fleet Street)
színes feliratos amerikai-angol musical, 116 perc, 2007

rendező: Tim Burton
forgatókönyvíró: John Logan, Stephen Sondheim, Hugh Wheeler
zeneszerző: Stephen Sondheim
operatőr: Dariusz Wolski
producer: John Logan, Laurie MacDonald, Walter F. Parkes, Richard D. Zanuck
vágó: Chris Lebenzon

szereplők:
Johnny Depp (Sweeney Todd)
Helena Bonham Carter (Mrs. Lovett)
Alan Rickman (Turpin bíró)
Timothy Spall (Beadle Bamford)
Sacha Baron Cohen (Signor Adolfo Pirelli)
Jamie Campbell Bower (Anthony Hope)
Jayne Wisener (Johanna)

IMDb-átlag: 8,1
www.sweeneytoddmovie.com

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!