Produktív klisé – Sinister

Az igazat megvallva hálás közönsége vagyok az audiovizuális művészet „lényegretörő“ műfajainak. A horror naturalizmusa és brutalitása könnyen magával ragad, és a bemutatott fiktív borzalom könnyűszerrel ébreszti fel bennem a félelem és rettegés valós érzetét. A filmkép ravasz objektivitása, a szemünk elől elzárt információk és az elénk tárt förtelmes titkok hamis realitásukkal hatolnak a zsigereinkbe. A Sinister a horrorfilmek tengerében alighanem tökéletesen el fog tűnni, egy pattogatottkukorica-dobálós, sikítozós esti mozivetítést azért még éppenhogy megér.

Ellison (Ethan Hawk) életútja tökéletes példája az amerikai álom földi pokollá válásának. Fiatalon ír egy nagysikerű krimiregényt, ám a gyorsan halványodó hírnév és a makacs írói válság csakhamar megszállottá teszi őt. Olyannyira, hogy egy következő bestseller érdekében még attól sem riad vissza, hogy újra egy gyilkosság színhelyére költözzön. A dolog attól lesz igazán morbid, hogy a családját sem rest magával cipelni, így a naiv feleség, Tracy (Juliet Rylance) és a két ránézésre látens pszichopata gyerkőc akaratlanul is az események kellős közepébe csöppen. A bonyodalmat néhány egyszerű mozdulat indítja el. Ellison talál öt poros 8mm-es filmszalagot, és befűzi azokat egy vetítőgépbe.

A beszédes címekkel ellátott filmtekercsekről csakhamar kiderül, hogy a túlvilágról küldték őket, megtekintésük pedig egészen pontosan oda is vezet majd vissza. A „Lown work“ „Sleepy Time“, „Pool party“, „BBQ“, „Family Hanging“ egy-egy önálló kisfilmmel is felérne, de az archivált iszonyat pillanatok alatt válik hőseink szörnyűséges valóságává. A film felvonultatja a horror megannyi jól ismert aspektusát. A rituális gyilkosságot összekapcsolja a gyermeki ártatlanság mőgé rejtőző démoni erőkkel, a naturális erőszakot pedig a megbomló elme hallucinációval. A vélt és valós látványt összemosva egyetlen célt szolgál: meg akarja rémiszteni a befogadót.

A kiszámítható történet és a jól ismert műfaji klisék ellenére izgatottan néztem végig a filmet és ebben alighanem a kameramunkának és a hangutómunkának van a legnagyobb szerepe. Az állandó, tulajdonképpen hétköznapi helyszín a változatos beállításoknak köszönhetően egy labirintus aggasztó kiúttalanságát sugallja. Az érzékletes hanghatásokkal karöltve – például a vetítőkép karakteres kattogása – pedig dermesztő hangulatot teremtenek. A film formailag sem nyújt forradalmit, de néhány jól időzített pillanatban azért valami egészen biztosan megfagy bennünk…

Értékelés: 5/10

Sinister
színes, amerikai horror-thriller, 110 perc, 2012

rendező: Scott Derrickson
forgatókönyvíró: C. Robert Cargill, Scott Derrickson
zeneszerző: Christopher Young
operatőr: Chris Norr
producer: Jason Blum, Brian Kavanaugh-Jones
vágó: Frédéric Thoraval

szereplők:
Ethan Hawk (Ellison)
Vincent D’Onofrio (Jonas professzor)
Fred Dalton Thompson (seriff)
Michale Hall D’Addario (Trevor)
Clare Foley (Ashley)
Juliet Rylance (Tracy)
Victoria Leigh (Stephanie)
Rachel Konstantin (Mrs. Stevenson)

IMDb