Fókuszban Kritika

Kincsvadászat a galaxis prérijén – Prospect

Az egymástól legtávolabb álló műfajok keresztezése sokszor ellentmondásosnak és bukásra ítéltnek tűnhet, a Prospect azonban újabb kiváló példa arra, hogy a sci-fit és a westernt is nagyszerűen lehet ötvözni.

A Prospect olyan film, amire jobb, ha minél kevesebb információval ül be a néző. Nemcsak azért, hogy ne lője le magának a történet összes fordulatát, hanem azért is, mert az író/rendezőpáros Zeek Earl és Christopher Caldwell első egészestés alkotása se teregeti ki azonnal a kártyáit. Általában az első jelenetek láttán azonnal beazonosítjuk, hogy mit nézünk: drámát, akciófilmet, vígjátékot, sci-fit. A film többi része pedig általában ezekhez a beazonosított mintákhoz és a hozzájuk kötődő elvárásokhoz simul. Legalábbis addig, amíg az alkotók úgy nem döntenek, hogy felrúgják ezt a képletet.

Vegyük a Prospect indítását: egy űrállomáson ébredünk a főszereplőkkel együtt. Cee (Sophia Thatcher) és apja, Damon (Jay Duplass) napi rutinját kísérhetjük figyelemmel, ahogy felkészülnek a küldetésre. Egy távoli bolygó holdjára érkeznek annak reményében, hogy egy idegen eredetű és ritka érc kibányászásának segítségével gyors pénzt szerezzenek a jobb élethez. A klasszikus sci-fi elemek megvannak: a képi világ, a távoli, mégis realisztikus jövő, az űr által erősen érzékeltetett elszigeteltség és a bolygó egzotikus, ugyanakkor halálos felszíne.

A csavar akkor jön, amikor apa és lánya összetalálkoznak egy rivális ércbányásszal, Ezrával (Pedro Pascal), aki korántsem barátságos. A feszült alkudozás végül rosszul sül el, és egy váratlan esemény után Cee az apjától elszakadva kénytelen összeállni az enyhén szólva megbízhatatlan idegennel a túlélés érdekében. Ketten együtt járják a bolygó fullasztó dzsungelét az idegen érc után kutatva, és nem tudva, mi végezhet velük: a lombok mögötti ismeretlen, újabb ellenséges kincsvadászok vagy ők egymással.

A futurisztikus környezet váza mögött idővel egy teljesen másik műfaj, a western ugyancsak ismert toposzai is megjelennek.

A vadnyugati aranyláz hangulata, ahol mindenki vért izzadva küzd a gyors meggazdagodásért, a haszonleső banditák, a nomád életmódot folytató „őslakosok” és a két egymást nem kedvelő főhős, akik kénytelenek együtt dolgozni. Még egy Sergio Leonét megidéző, feszült párbajjelenetet is kapunk, arról nem is szólva, hogy az olasz spagettiwesternekhez hasonlóan a Prospect világa is könyörtelen, idealizáltságtól és romantikától mentes.

Earl és Caldwell műfajötvözete leginkább azért működőképes, mert látványban és hangulatban a Prospect végig megmarad sci-finek, a fenti westernmotívumok inkább a narratívába simulnak bele. Mivel az alkotók saját rövidfilmjüket dolgozták át egészestés verzióba, annak a veszélye is fennállt, hogy az alapötlet nem elég egy másfél órás filmhez. Szerencsére a Prospect itt is gördülékenyen veszi az akadályt.

A feszültséget és a néző érdeklődését annak ellenére is abszolút fenntartja a film, hogy legtöbbször a furcsa páros dzsungelbeli menetelését és a kettejük (vagy mások) közötti párbeszédeket nézzük hosszú percekig. A Prospect nem tobzódik dübörgő adrenalinban vagy intenzív akciószekvenciákban, ugyanakkor minden veszélyes szituációnak, minden fenyegetésnek kellő súlya és következménye van, ami a film erőteljes, nyomasztó atmoszférájával társulva szintén emészthetőbbé teszi a komótos tempóval menetelő dramaturgiát.

A Prospect hangulatban és atmoszférában a legerősebb: látható, hogy nem hatalmas soundstage-ben, hanem valós helyszíneken forgatták a filmet.

A miliőt egyszerű, de kreatív eszközökkel teszik földönkívülivé. Az erősen hallucinogén, álomszerű fényviszonyok és színek, a szállingózó por (ami szkafanderbe kényszeríti hőseinket) egyfajta éteri, mégis idegen és nyugtalanító környezetet hoz létre, ami sok tekintetben hitelesebb, mint a nagy stúdiófilmek többmillióból és CGI-ből összebarkácsolt bolygófelületei. Egy pokoli édenkert, félúton a Sztalker és az Expedíció között.

Az okosan és tartalékkal használt vizuális effektekért már jár a piros pont, de számomra különösen szívdobogtató volt, hogy a Prospect mennyire ellentéte a mostani idők tükörsimára polírozott, már-már idegesítően tiszta jövőképének. A ’70-es, ’80-as évek sci-fijeit idézően leharcolt, poros, szinte tapinthatóan piszkos benne minden. Az űrhajók retro-futurisztikus kapcsolótáblái, a bepárásodó, elnyűtt űrruhák, a rozoga, beakadó fegyverek egy sokkal átérezhetőbb, hitesebb univerzumba helyezik a történéseket. Ráadásul a forgatókönyv még csak nem is rágja a szánkba az információkat, hanem sejteti, hogy a film ennek a világnak csak egy kis szeletébe, történetébe nyújt betekintést.

Az aprólékosan kidolgozott környezet és az erőteljes hangulat ellenére a Prospect alapvetően egy erősen karakterközpontú film, aminek gerincét Cee és Ezra folyamatosan változó kapcsolata adja. Gyakorlatilag végigjár egy teljes ívet, ahogy ez a két ember esküdt ellenségből, ha baráttá nem is, de egymást tisztelő és egymásért küzdő szövetségessé válik. A lélektani folyamat hitelesen megírt motivációk, párbeszédek és jó színészi játék nélkül nem is működne, és mindkét főszereplő kiváló alakítást tesz le az asztalra. Pedro Pascal szinte kisujjból kirázza a csibészes karizmájú antihőst, de Sophia Thatcher még nála is jobb koraérett kamaszlányként, aki sokszor talpraesettebbnek bizonyul felnőtt férfitársainál.

A Prospect nem definiálja újra a választott műfajait, nem szolgál hatalmas fordulatokkal vagy lehengerlő látvánnyal. Egy jól megtervezett, jól megrendezett hibrid, ami okosan mondja el történetét, minimalizmusából pedig képes előnyt kovácsolni. Egy rejtett gyöngyszem, amiben az űrwestern elemek által megvan az egzotikum, de mint minden jó sci-fi, alapvetően az emberről szól, és hogy egy másik világban mi tehet minket emberré.

Szabó Kristóf

Szabó Kristóf

Szabó Kristóf az ELTE bölcsészkarán végzett filmelmélet és filmtörténet szakirányon, jelenleg könyvtáros, 2016 óta tagja a Filmtekercsnek. Filmes ízlésvilága a kortárs hollywoodi blockbusterektől kezdve, az európai művészfilmeken át, egészen a Távol-Keletig terjed. Különösképpen az utóbbira, azon belül is a hongkongi és a dél-koreai filmre specializálódik.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..