Kritika

A vetélkedő hősei – Quiz Lady

quiz lady-sandra oh-awkwafina

Jessica Yu vígjátéka, a Quiz Lady meglágyítja a nézőszíveket és süvítve megy át a Bechdel-teszten, de néha elveszti a fókuszt.

A rendezőnő nevét a sorozatrajongók már jól ismerhetik: többek között olyan híres alkotásokból rendezett epizódokat, mint a Tizenhárom okom volt, A Grace klinika vagy a Citadel; most egy személyes hangvételű, de társadalomkritikától sem idegenkedő komédiával rukkolt elő. Anne (Awkwafina) gyermekkora óta minden nap megnézi a Nincs megállás című vetélkedőt, ami egyetlen mentsvára problémás családi életében. Szenvedélyének köszönhetően kívülről megtanulja az összes műveltségi kérdést. Képessége kapóra jön, mikor anyja megszökik az idősotthonból, és Anne-re hárul kiegyenlíteni gyanús szerencsejáték-tartozásait. Már csak az van hátra, hogy a szorongó, minden figyelmet gyűlölő nő elinduljon a pénzjutalomért kedvenc kvízműsorában ország-világ előtt. Szerencsére tőle gyökeresen ellentétes nővére, Jenny (Sandra Oh) elég kitartó ezügyben, és együtt indulnak el a főnyereményért és ezzel együtt túszul ejtett kutyájuk, Linguini úr visszaszerzéséért.

Minden hozzávaló adott egy pörgős komfort-vígjátékhoz. Két szélsőségesen különböző testvér, egy aranyos kutya, cél és motiváció abszurd kapcsolata (kvízműsorban szerepléssel visszaszerezni az aranyos kutyát), és egy főhős, aki köszöni, egyáltalán nem akar főhős lenni. A cselekmény fő mozgatórugója a testvér-dinamika, a kontrasztos személyiségek fokozatos összebékülése, és hogy hogyan egészítik ki egymást. Szerencsére a jellemábrázolás kifejezett erőssége a filmnek, ami ezt a vállalást jól támogatja. Anne nagyon okos, de szociálisan kínos, szorongó, legszívesebben láthatatlanná válna; Jenny azonban hangoskodik, törtet, feltűnően viselkedik és káoszt okoz helyette is, szégyenérzet nélkül, mindent a cél érdekében.

quiz lady-sandra oh

Ez a felállás hamar túlzóvá, így idegesítővé válhat,

a kiváló szereposztásnak köszönhetően a Quiz Lady-t nem fenyegeti ilyen veszély.

Awkwafina nagyszerű a háborítatlan életéhez makacsul ragaszkodó, introvertált harmincas nő szerepében. Tökéletesen eljátssza a bizonytalanságot, a láthatatlanná válni akarást, az egyhelyben toporgás enyhe frusztrációját is, akárcsak A búcsú című, hasonlóan családi kapcsolatokra épülő filmben. Sandra Oh is zseniális a túlpörgött, kaotikus, szégyenérzet nélküli, örök fiatal nővérként, amit különösen üdítő látni sok komoly, drámai karakter megformálása után (pl. Megszállottak viadala). Már az első találkozásukkor világosan érthetővé válik dinamikájuk. Jenny borzasztóan fárasztja Anne-t, akinek már sokadszor kell felelősséget vállalnia nővére helyett is, ugyanakkor mélyen és kimondatlanul mégis szeretik egymást. A komplex testvéri kapcsolat mindvégig humoros helyzetekben, de realisztikusan fejlődik a teljes újra egymásra találásig.

A mellékszereplők is emlékezetesek: Terry (Will Ferrell), a show kedves, nagypapás házigazdája, a Benjamin Franklint alakító modoros recepciós, a zsémbes, paranoiás szomszéd néni, a tenyérbemászó kvíz-vetélytárs. Ugyan kicsit klisés, ahogyan az utóbbi egyben rasszista és szexista is, és részben ezek miatt elbukik a végén, de tényleg fantasztikusan és hitelesen irritálóra alkották meg, így bukása kielégítően előhívja kárörömünket.

A Quiz Lady humora így egyrészt a jellemkomikumnak köszönhető, másrészt a sokszor szubtilis abszurditásnak vagy tartalom és forma ütközésének.

A film legviccesebb pillanatai között van, amikor egy érzelmes, sebezhető szituációban idéz fel Anne egy gyermekkori emléket, amelyben nem mert a rokonoknál vécézni, ezért egy gödörbe csinált az udvaron. Azonban a Quiz Lady nem áll meg a nevettetésnél, előhívja érzelmeink teljes skáláját. Mikor Anne játékban van, komolyan izgulunk érte, majd ténylegesen nagyon megható a tetőpont. A mutogatós feladatot a nővérek úgy nyerik meg, hogy Anne közös emlékekre és belsős poénokra utal mozdulataival, amelyeket Jenny kitalál, mindenki más pedig persze vakarja a fejét – kivéve a nézőt, hiszen ezek közül jó párat előtte a film során is felidéznek. Mikor Anne a gödörbe szarós incidenst mutogatja el, és a hős szóra utalva Jennyre mutat – aki, mint korábban kiderült, a rokonok előtt magára vállalta a dolgot –, azt sem tudjuk, a nevetéstől vagy a meghatottságtól hullik a könnyünk.

Ami talán furcsa módon jót tesz a filmnek, az a romantikus szálak teljes hiánya. Általában nehéz egy két női főhőssel is bíró vígjátékot anélkül elképzelni, hogy legalább az egyiküknek ne legyen valamilyen szerelmi ügye (ami általában a másik nővel konfliktust is okoz), de szerencsére a rendezőnek jó volt a fantáziája. Egyrészt ténylegesen a nővérekre és kapcsolatuk fejlődésére koncentrálhatunk, másrészt nem aprózzák tovább a sztorit oda nem illő mellékszálak. És legfőképpen, harmadrészt hiánypótló egy olyan narratíva, amelyben a szorongó női karakter megváltása nem az, hogy végre bepasizik. Ehelyett

Anne katarzisa abban áll, hogy különleges képességét félelme ellenére nem rejtegeti többé.

Mindezt a szeretteiért teszi, de végül ő maga is kiteljesedik benne, és egy teljesen új, boldog szakaszt nyit az életében.

quiz lady-awkwafina

A filmnek könnyedsége és pozitivitása ellenére egyértelműen van társadalomkritikai éle. Többször utal a rasszizmus problémájára, ami minden bizonnyal Jessica Yu személyes élményeiben is gyökerezik kínai származású amerikai rendezőnőként. Természetesen ezt nem didaktikus nyomasztással teszi, hanem humorba csomagolva: például Ron azzal gyanúsítja a nővéreket, hogy „valami ősi kínai telepátia” miatt nyerték meg az activity-t. Vagy mikor kijönnek a cikkek arról, hogy „miért rasszista a quiz ladyt utálni, és miért még rasszistább szeretni”. Itt nyilván a média eltúlzó, kiforgató vagy hazug tevékenységére is reflektál, ami Anne életében különösen felforgató, hiszen ki nem állhatja a figyelmet. Kollégái szívesen lennének a helyében, meg is kezdik a tartalomgyártást arról, hogy a kvízcsajjal dolgoznak, persze a beleegyezése nélkül. A jelenet végső soron vicces, és rövid ahhoz, hogy mély nyomot hagyjon, de rettentő fontos dolgot fogalmaz meg: az akaratlan hírnév megsemmisítő hatását, és hogy ez az azonnali megosztás korában mennyivel könnyebben kicsúszik a kontroll alól.

Mindezeket a pozitív vonásokat sajnálatos módon maga a film szerkezete gyengíti. A cselekmény a műfajhoz híven élénken pörög, csak néha valahogy nem eléggé, máskor pedig túlságosan is. Egyes, egyébként nem túl lényeges jeleneteken sokáig elidőz, másokon pedig túl gyorsan átsiklik, amelyek igenis magyarázatot igényelnének. Épp ezzel függ össze másik hibája: folyamatosan feldob cselekvényszálakat, amelyekkel végül nem kezd semmit. Például mi a szerepe annak, hogy anyjuk meghalás helyett csak megszökött, ha úgysem látjuk egyszer sem, és nem is térnek vissza a problémára? Ki a furcsa szomszéd néni és milyen a kapcsolatuk? Hogyhogy nem lett semmi következménye, hogy Anne egy csomó drogot megevett?

A vígjáték-formának velejárója a könnyed hangvétel, ám a néző úgy érezheti, semminek sincs igazi súlya.

A másfél órás játékidőnek elégnek kéne lennie az egyébként jó, egyedi alapötletet kibontani. Azonban olyan, mintha elbizonytalanodtak volna, mit kezdjenek ezzel az idővel, ezért poénokkal, elkapkodott mellékszálakkal töltötték ki. Aránytalanul sok teret kaptak kevésbé fontosnak érződő jelenetek és mellékszál-kezdemények, amelyek ráadásul túl gyorsan következtek egymás után. A tetőpont, maga a kvíz, legnagyobbrészt jól működött, de szinte elrepült, pedig óriási volt a feszültség-potenciál. Furcsa volt továbbá az evidenciája annak, hogy Anne minden kérdésre tudja a választ. Győzelme csupán azon múlt, hogy ki is mondja-e őket, ami a karakter kontextusában érthető, mégis hiányzott a szellemi erőfeszítés feszültsége.

A stáblista előtt még kapunk egy zenés montázst a szereplőkről és sorsukról a film vége után. Ez egy jópofa gesztus, de kicsit szükségtelen, nem sokat ad hozzá az eddigiekhez. Habár öniróniaként is értelmezhető; a nyugdíjasotthonból telefonáló alkalmazott, akit egyetlen egyszer látunk, megdöbbentő „sorsot” kap („Erről a nőről kiderül, hogy gyilkos!”), ami annyira indokolatlan, hogy már tényleg vicces lesz. Talán épp ezzel üzeni a film, hogy ne vegyük túl komolyan, ne bocsátkozzunk narratológiai elemzésbe, csak nevessünk, sírjunk, élvezzük az utazást.

A Quiz Lady elérhető a Disney+ kínálatában.

Lajó Odil

Lajó Odil az ELTE filmtudomány mesterszakos hallgatója. Különösen érdekli a spanyol és a kelet-európai kortárs film, a realista és feminista filmelméletek, a coming-of-age történetek, a mumblecore és a videojátékok.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!