Kritika

Rabló-pandúr játszma, századik menet – Gengszterzsaruk

Sem a cím, sem a plakát, sem az előzetes nem árul zsákbamacskát, és mégis a Gengszterzsaruk pontosan azon vérzik el, hogy többnek hiszi magát egy B kategóriás rendőrös-rablós akciófilmnél.    

Január közepe van, ami Amerikában mozgóképes holtszezonnak számít. Míg itthon ilyenkor van esélyünk elcsípni az Oscar-díjra esélyesek nagy részét, addig a tengerentúlon a stúdiók ekkor dobják piacra a rajtuk maradt, erősen buktaszagú és középszerű filmeket, hogy gyorsan kisajtoljanak belőlük egy-két dollárt. A Gengszterzsaruk az a fajta film, amit csak a jóindulat és a némileg nagyobb büdzsé mentett meg attól, hogy ne egyenesen a DVD piacra menjen. Egy elsőfilmes rendező próbálkozása, Gerard Butler valamint a nagy stukkerek, a macsó beszólások és jó sok lövöldözés főszereplésével. Tipikus klisés akciómozi, ami eredeti vagy meglepetést okozó nem nagyon lehet, de szórakoztató talán még igen. Hát itt még ez se nagyon jött össze.

Pedig nem is indul az egész rosszul. Los Angeles éjszakai városképeivel nyitunk, egy rövid felirat pedig arról tájékoztat, hogy ez egyben a bankrablások fővárosa is, ahol minden 48. percben kirabolnak egy bankot. A kamera ezt megerősítendő szépen ráközelít egy páncélautóra, ami csak pár percre áll meg a helyi fánkozónál, rögvest rajta üt egy csapat állig felfegyverkezett maszkos figura. A feszesen zajló rablás végül egy rossz mozdulat következtében golyózáporos vérfürdővé válik, a helyszínen hagyva a biztonsági őröket, több rendőrt és a rablók egyikét is.

A fosztogatók csapatát Ray Merrimen (Pablo Schreiber) egy egykori katona vezeti, aki már számos bankrablást hajtott végre az évek alatt. Társaival gyorsan túllép a veszteségeken és egy mindennél nagyobb melót tervelnek ki: a los angelesi Szövetség Jegybank lehasznált bankóinak meglovasítását, ami dupla nyereménynek számít. Hiszen nemcsak milliókról van szó, hanem olyan címletekről, amik már kikerültek a rendszerből, így senki sem fogja keresni. Céljukat viszont nemcsak a bank hipermodern biztonsági rendszere nehezíti meg, hanem a kopók is. Név szerint nem más, mint Nick O’Brien (Gerard Butler), los angelesi seriff, akinek unortodox bűnüldözési eszközei erősen megkérdőjelezhetőek és társai sem kevésbé konszolidált figurák, mint főnökük. Nick és társai a nyomozás beindulásakor puszta szerencséből elkapják Merrimen bandájának sofőrjét Donnie-t (O’Shea Jackson Jr.) és miután alaposan megdolgozzák a srácot, Donnie kénytelen beleegyezni, hogy nekik is szállítsa az infót a tervezett rablás részleteiről.

Az alapfelállást kipipálhatjuk, antihősök küzdelme antihősök ellen (rablóink ugyanis vannak olyan „becsületesek” hogy fegyvertelen civilre nem lőnek), a karakterek felszínesek és sablonosak, a párbeszédek csak úgy hemzsegnek az izzadtságszagú keménykedésektől. Ha ezeket elfogadtuk, akkor hátradőlhetünk és élvezhetünk egy kőbuta, de a maga módján kompetens heist filmet… vagyis csak élvezhetnénk, ha a Gengszterzsaruk egy tempós 90-100 percbe lenne csomagolva.

Csakhogy az első rendezését egyengető Christian Gudegastnak sikerült bődületesen túllőnie az ambícióival, azt gondolván, hogy ő most újraforgatja Michael Mann 1995-ös klasszikusát a Szemtől szembent, csak mai környezetbe téve.

Ő nem egy sima akciófilmet akart forgatni, hanem egy komplex bűndrámát, mély karakterrajzzal arról, hogy a bűnözés és bűnüldözés miként képes kiüresíteni az embert. Ami arról is szól, hogy milyen következményei vannak annak, ha valaki csak szabályok mentén éli az életét, vagy ha minden előírást felrúg és az ösztönei vezetik. Csakhogy Gerard Butler és Pablo Schreiber párosa nincs egy ligában De Niro és Pacino duójával, és Gudegastot egy lapon emlegetni Mann-nel pedig eléggé necces.

Bár Gudegastnak van némi stílusérzéke és annyi esze, hogy profi szakemberekkel dolgozzon (Terry Stacey operatőri munkája és Cliff Martinez zenéje sokkal jobb, mint amit a film érdemel), nem tudja a karaktereket úgy kibontani és árnyalni, hogy a későbbi eseményeknek valódi súlya legyen. Ami valahol nem meglepő, tekintve hogy forgatókönyvírói pályáját eddig olyan alkotások szegélyezték, mint a Túl mindenen vagy Támadás a Fehér Ház ellen 2 – London ostroma. A számos, sehová se tartó mellékszállal, a felesleges töltelék jelenettel és komolykodással csak azt éri el, hogy sikerül 140 percre szétnyújtani a játékidőt. Ebből törvényszerűen következik, hogy a felvezetés után a film cselekménye csigalassúsággal vonszolja magát egyik pontból a másikba.

Van itt összeomló családi élet, rivalizálás egy FBI-ügynökkel, Donnie összeköttetése helyi bandákkal, 50 Cent szívózik egy kicsit a lánya új pasijával… mindegyiknek nulla kihatása van a sztorira, az ember legszívesebben rákiabálna az egész bagázsra, hogy srácok menjetek már inkább rabolni. Szerencsére a film utolsó félórája, mely egyszerre sűrít össze egy elterelő akciót, a rablást és egy tömött autópályán zajló tűzpárbajt, jobbá teszi az összképet. Ezek valóban feszes és izgalmas pillanatok, és végre azt a minimumot hozza a film, amit elvárunk tőle.

Nem borzalmasan rossz film a Gengszterzsaruk, csak sokkal inkább semmilyen. Olyan film, aminek sok képkockáját már láttuk máshol és sokkal jobban.

Csordogál előre a maga száraz, kiszámítható medrében, Gerard Butler mindenkit lejátszik a széteső, mindennek nekimenő ősbunkó zsaruként, a film (összesen) két akciójelenete tényleg látványos, erőteljesen dörögnek azok a stukkerek. De majdnem két óra tömény, dögunalmas fárasztó pózolást és világfájdalmat végigülni azért a pár percért nem kifizetődő, és még csak említeni se nagyon akarom a befejezésre tartogatott csavart. Ami mintapéldánya annak, amikor a készítők nagyon okosnak hiszik magukat, de valójában csak minket néznek palimadárnak.

Szabó Kristóf

Szabó Kristóf az ELTE bölcsészkarán végzett filmelmélet és filmtörténet szakirányon, jelenleg könyvtáros, 2016 óta tagja a Filmtekercsnek. Filmes ízlésvilága a kortárs hollywoodi blockbusterektől kezdve, az európai művészfilmeken át, egészen a Távol-Keletig terjed. Különösképpen az utóbbira, azon belül is a hongkongi és a dél-koreai filmre specializálódik.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com