Kritika

Rabló-pandúr Texasban – Hell or High Water

Vannak „jó filmek”, és vannak azok, amiknek még napokkal később is hatása alatt vagyunk. Bár kétségtelenül profin összerakott alkotásról van szó, az idei díjszezon nagy esélyesének látszó Hell or High Water (A préri urai) az első kategóriába esik – itt a 8/10 inkább csalódás, mint dicséret.

Mi az, ami hiányzik? Az operatőri munka parádés, a zene fülbemászó, a forgatókönyv egyszerű, mégis van benne eredetiség – mindez a film megtekintése közben szépen összeáll, egy pillanatra sem unatkozunk, a duplafenekű történet pedig el is gondolkodtathatja a szociálisan érzékeny nézőket. David Mackenzie rendezéséből mégis hiányzik az a plusz, ami miatt a Hell or High Water maradandó élmény vagy hivatkozási alap lehetne a jövőben.

Ami különleges a Hell or High Waterben, az a műfaja: a hatvanas-hetvenes években gyakori, de ma alig használt rural gengszterfilmekre (Bonnie és Clyde, Tolvajok, mint mi) emlékeztet, azaz a gengszterfilm és a western keverékének tekinthető. A westernt idézi a környezet (a sziklás, sivatagos Texas), a gengszterfilmet pedig a cselekmény, amelyben – a heistfilmekhez hasonlóan – egy testvérpár kezd bankrablás-sorozatba. Szintén a rural gengszterfilmnek felel meg a „szabadságharcos” hangvétel – igaz, itt kissé bonyolítja a helyzetet, hogy a testvérpár tagjai közül a büntetlen előéletű, csendes Tobyval (Chris Pine) könnyebb azonosulni, mint a börtönt éppen elhagyó, fegyelmezetlen és erőszakos Tannerrel (Ben Foster). Ráadásul az őket üldöző rangerek (Jeff Bridges, Gil Birmingham) is kifejezetten szimpatikusak, erre a szokatlan helyzetre pedig még rá is játszik a film szép párhuzamok felállításával – így felváltva szurkolunk a rablóknak és a pandúroknak.

További különlegesség, hogy a történet napjainkban játszódik, ami felerősíti az ellenkező esetben csak áttételesen megjeleníthető társadalomkritikus elköteleződést. A film második, kevésbé feltűnő szintjén a kisemberek és a bankok/állam elkeseredett küzdelmének lehetünk szemtanúi (amit a rablásba „belekeveredő” pincérnő esete is megerősít). A fivérek háttértörténete (a pénzből a családi farmot szeretnék megvédeni) és igazságérzete (csak attól a banktól rabolnak, amelyik elveheti a földjüket az adósságuk miatt) révén a rablássorozat túlmutat önmagán, a saját korunkról, a lecsúszóban lévő, láthatatlan rétegek túlélési kísérleteiről mond ítéletet.

A Hell or High Water tele van ismerős toposzokkal, ami egyszerre kelthet otthonos érzést – valószínűleg ez a jól megcsináltság nyűgözte le a film rajongóit –, és mutathat rá a film hiányosságaira is. A már említett Bonnie és Clyde-párhuzam pozitívuma az árnyalt karakterek és a morális ellentmondásosság átemelése, a mély tragikumot vagy a hangnemkeveredést viszont hiába keressük. A stílus és a helyszín Cormac McCarthyt is eszünkbe juttathatja: a film átörökíti McCarthy szűkszavúságát és hétköznapi hőseit, a szerző történetei mögött húzódó biblikus távlatok, példázatosság vagy a teljes kiüresedettség viszont hiányzik – ezért érezhetjük maradandóbbnak és izgalmasabbnak például a Nem vénnek való vidéket.

A film a napokban három Golden Globe-jelölést is begyűjtött a legjobb dráma, a legjobb forgatókönyv és a legjobb mellékszereplő (Jeff Bridges) kategóriájában; ezek közül csak a mindig remek, de most különösen gazdag eszköztárral játszó Bridges díjazását tartanám igazán jogosnak. A forgatókönyv elismerése a legnehezebb kérdés: a Hell or High Watert ugyanaz a Taylor Sheridan írta, aki a tavalyi év egyik legnagyobb kedvencét, a Sicariót – ebből a filmből viszont hiányzik a Sicario ereje, amellyel nyomatékosíthatná az egyébként releváns mondanivalót, emlékezetesebbé tehetné a képsorokat. Bár egyes amerikai kritikusok az év legjobb filmjének kiáltották ki a Hell or High Watert, ez inkább csak az éves felhozatalt minősíti.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió.
Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja, a Papírfény rovat felelőse.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..