Közeledik a Valentin-nap és vele együtt egy immár elmaradhatatlan amerikai romantikus dráma. Idén a Fogadom a szerelmesek mozija – eléggé behatárolt a célközönség, viszont ahhoz sokan vannak, hogy az év eleji pangásban is sikerre vigyék Michael Sucsy nagyjátékfilmes debütálását.
Az amnézia olyan téma, amit Hollywood előszeretettel vesz elő újra és újra (ugye, Jason Bourne?). A romantikus filmek terén a legemlékezetesebben talán Az 50 első randiban: ott ugye Adam Sandlernek minden egyes nap meg kellett hódítania Drew Barrymore-t, akinek memóriája éjszakánként törlődött.
Hasonló az alapszituáció itt is: egy autóbalesetben (ami amúgy felhívás a biztonsági öv használatára, mivel hősnőnk óvatlanul kikapcsolja) Paige elveszíti emlékeit az elmúlt öt évről. Ebbe beletartozik a jogi egyetem lecserélése a képzőművészetire, az elköltözés a szülői házból és – az esküvő.
A film meglepően biztatóan indult. Az első félórában a romantikázáshoz egészséges humor is társult, kezdve a megismerkedés, az esküvő, valamint a boldog házas évek felidézésével. Persze a giccs-betegség késve ugyan, de eléri a történetet, a befejezés azonban meglepően visszafogottra sikerült, mindenféle reptéri üldözés, nagyközönség előtt tartott szerelmi vallomás vagy más klisé nélkül. Ennek köszönhetően a végső szájíz nem romlik el, de így is túl édes a csöpögős romantikától.
Channing Tatum kiválóan hozza az igazi nemes lovagot, akinek csak szíve hölgyének meghódítása számít. Karaktere viszont elég gyakran esik ugyanabba a hibába, nevezetesen: túl sokat vár el feleségétől, aki egy számára vadidegen környezetbe kerül vissza (bulit rendez neki, egyedül hagyja az otthonukban stb.). A férj tehát igazi egydimenziós figura, mind külsőre, mind belsőre egy mesebeli herceg. Szinte nem is csodálom, Paige nem hiszi el elsőre minden szavát: a felvázolt közös életük álomszerűen tökéletes. Rachel McAdams már nehezebb eset, az ő ingerlékeny karakterével nehezebb szimpatizálni. Ráadásul annyiszor láthattuk hasonló témájú filmekben, hogy egy idő után szinte állandó a déja vu érzés.
A Fogadom tematikájában tehát tökéletesen illik a Szerelmünk lapjai és Az időutazó felesége mellé (szinte látom magam előtt, ahogy egy közös, szívecskés díszdobozban árulják majd őket jövő ilyenkor). Sírós szerelmi dráma elsősorban nőknek, aminek hibái felett csak azért tudok szemet hunyni, mert az alapsztori tényleg megtörtént. Ellenben a tapadós ex-vőlegény és az áskálódó szülők már valószínűleg a forgatókönyvírók agyából pattantak ki. A legtöbb probléma az utóbbi szállal van: Paige már évek óta nem beszél a családjával, ennek okára viszont ugye nem emlékszik. Amikor mégis kiderül a konfliktus fő forrása, valahogy mégsem üt akkorát, amit egy órás felvezetés után várna az ember.
Fogadom (The Vow)
színes, szinkronizált, amerikai romantikus dráma, 104 perc, 2012
Rendező: Michael Sucsy
Forgatókönyvíró: Jason Katims, Abby Kohn, Marc Silverstein, Michael Sucsy
Zeneszerző: Michael Brook, Rachel Portman
Operatőr: Rogier Stoffers
Producer: Gary Barber, Roger Birnbaum, Jonathan Glickman, Paul Taublieb
Vágó: Melissa Kent, Nancy Richardson
Szereplők:
Rachel McAdams (Paige)
Channing Tatum (Leo)
Scott Speedman (Jeremy)
Jeananne Goossen (Sonia)
Jessica Lange (Rita Thornton)
Sam Neill (Bill Thornton)
Tatiana Maslany (Lily)
