Moziban

Istenesen nagy állatkert – Rampage: Tombolás

Dwayne Johnson nem bír magával. Félévről félévre ontja ki magából a nagyköltségvetésű kasszasikereket, ám a Rampage: Tombolásban nem ő a legnagyobb szenzáció, hanem pár mutálódott óriásszörny.

Nemcsak a szörnyek, de maga a szörnyláz is tombol a filmes piacon. Ha nem hiszitek, nézzetek rá a közelgő premierekre. Egy hete mutatták be a Tűzgyűrű: Lázadást, és mindössze két hónap múlva érkezik a Jurassic World: Bukott birodalom. Tavaly Kong elől menekültek az egyszerű halandók, jövőre pedig Godzilla kerül újra elő – pár év múlva pedig a két szörny csap majd össze. Hogy miért ontja Hollywood magából ezeket a filmeket, azt nem nehéz megérteni. A közönség mindig is vevő volt a látványos kolosszusokra, melyek a mozivásznon – méretüknél fogva – jobban képesek érvényesülni, mint az otthoni házimozin.

A mai blockbuster készítési módszer itt is működik, mely szerint annyi pénzt dobnak a filmbe, amiből látványos, de könnyen emészthető alkotás jön ki a futószalag végén. Ezt még tudják tetőzni azzal, hogy egy létező brand felhajtóerejét használják. A Rampage esetében viszont kevésbé valószínű, hogy a nézők a ’80-as évekbeli rombolós játék iránt érzett nosztalgia miatt ülnek be. Mert bár a Midway játéka mondható klasszikusnak, a Warner Bros. filmje alig emlékeztet rá.

Emberi hősünk a bajban Davis Okoye (Dwayne Johnson), a leszerelt katona, jelenleg főállású állatbarát és -gondozó. Barátja, az albínó gorilla George.Aazonban egy különös, égből aláhulló anyag drasztikusan megnöveli a méretét – és ami rosszabb, az agresszióját is serkenti. Hamar kiderül, hogy a Wynden vállalat űrben végzett kísérletének maradványai zuhantak a Földre, és nem George az egyetlen fertőzött. Egy farkas és egy krokodil is hasonló drasztikus változásokon ment keresztül,

a három állat fejében pedig csak egyetlen cél lebeg: tombolni és rombolni.

Előzetesei alapján a Rampage egy családbarát katasztrófafilmnek tűnt, olyannak, amiben azon izgulhatunk, hogy a kutya túléli-e a végén – míg az emberek sorsára rá se hederítünk. Emmerich Godzillájához azonban nem sok köze van az Utazás a rejtélyes szigetreben és Törésvonalban már Johnsonnal dolgozó Brad Peyton  mozijának, inkább a Warner kurrens szörnyfilmjeinek stílusát viszi tovább. A Kong: Koponya-sziget kegyetlenül nyers PG-13 brutalitása itt is fellelhető, ami igencsak meglepő egy olyan történetben, ami a főszereplő és majombarátja közti kapcsolatot helyezi fókuszába. Az első percekben találkozunk levágott kézzel, később pedig félbeszakított emberi testeket mutat a film. Kisebb gyerekeknek tehát csak óvatosan mutassuk, de nincs itt semmi olyan, amit egy Jurassic Parkban ne láthattunk volna.

Dwayne Johnson továbbra is megfelelően szállítja azt a karaktert, amit mindig szokott: Dwayne Johnsont. Megerőltetni nemigen szokta magát ezekkel a könnyű produkciókkal, viszont karizmatikus főszereplő, akinek háttértörténetét gyorsan eldarálják, majd belökik a frontvonalba. Szikla pedig olyan figura, akivel kapcsolatban egy óriásszörnyes csata után nem csodálkozunk, ha túléli azt. Körülötte az Oscar-jelölt Naomie Harris futkározik és a The Walking Deadben hozott karakterét egy az egyben reprodukáló Jeffrey Dean Morgan hozza a flegmát. Az emberi főgonosznak – ami jelen esetben teljesen felesleges – szánt karikatúraszerű testvérpár (Jake Lacy és Malin Akerman) viszont inkább nevetséges lett, mint utálható.

Természetesen a lényeg nem a színészi alakítás, hanem maguk a lények, akik szolgáltatják a címben jelzett tombolást.

Már a film első felében is egészen fenyegető a jelenlétük, de amikor elszabadulnak a fináléban Chicago utcáin, ott nincs menekvés. Jófajta katasztrófapornográfiát láthatunk, ahol nem spórolnak a civil áldozatokkal sem, de valamiért a mosolygós, viccelődős happy endet még ezután is indokoltnak tartják a készítők. Az ilyen és hasonló gesztusok miatt nem tud kilépni a Rampage a szokásos szörnyfilmes skatulyából. Mert bár a lények ijesztők és látványosak – különösen mikor egymást csépelik –, a film meg sem próbál elrugaszkodni a már kliséssé vált elemektől. Hamis beijesztések, hőseinknek nem hisznek a veszéllyel kapcsolatban a hatóságok, és még sorolhatnám. Így válik a Rampage egy fogyasztható blockbusterré, mindeközben pedig egy kompetens videojátékadaptáció is, ami még mindig elég ritka. Emiatt pedig elkönyvelhető sikernek a film, még akkor is, ha csak agykikapcsolásként működik.

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Ráadás rovat szerkesztője. Kedvencei az életszagú, morális kérdéseket feszegető filmek – az igényes blockbusterek mellett. Az írás mellett egy filmes rádióműsorban is próbálgatja szárnyait.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..