Kritika

Bizalmi leckék hitetleneknek – Raya és az utolsó sárkány

A Raya és az utolsó sárkány újabb lépéssel távolabb került a klasszikus hollywoodi mesék sztereotípiáitól, de magától a műfajtól is. És ez most cseppet sem baj.

Itt az idő lelkesen üdvözölni a Disney legújabb hősnőjét, Rayát, aki sokkal inkább harcos, mint hercegnő! Persze a titulusa megvan, de ez a története szempontjából majdhogynem lényegtelen. A kis hercegnőt gyerekkorától arra képezték ki, hogy a sárkánykő védelmezője legyen. Ez a kő mentette meg az emberiséget, amikor a gonosz szellemek, a Druunok kővé dermesztettek szinte mindenkit. Az embereket segítő sárkányok végül – önmagukat feláldozva – ebben a kőben egyesítették erejüket, ám az emberek a békés együttélés helyett inkább a kőért való háborúzás útjára léptek.

Raya (Kelly Marie Tran) az apjától tanul mindent: a harcművészetet éppúgy, mint a békére és egymás iránti bizalomra való törekvést. Csakhogy utóbbiról már kislány korában megtudja, hogy veszélyes játék: az elhamarkodott és naiv bizalom következtében a kő darabokra törik, a Druunok visszatérnek, és azonnal óriási pusztításba kezdenek. Évekkel később Raya az öt felé törött kő darabjait, és az azt újra eggyé varázsolni képes, egyes legendák szerint valahol még mindig élő, utolsó sárkányt kutatja a posztapokaliptikus világban. Mi már ott csatlakozunk be (újra) a történetbe, mikor megtalálja Sisut (Awkwafina), a kissé bohókás sárkányt, és együtt folytatják a világmegmentő küldetésüket. Teszik mindezt ráadásul egyre bővülő csapatukkal, a kezdetben ellenségesnek tűnő, szedett-vedett társasággal.

Ha ez a történetváz nem tűnik egy klasszikus Disney-mese leírásának, az nem véletlen,

mivel az írók a lehető legtöbb ponton próbáltak szakítani a sokáig kötelezőnek vélt formulákkal. A felszínen persze sok tündérmesés elemet megőriztek: van hercegnőnk, csak épp teljesen lényegtelen, hogy nemesi származású, de még az is, hogy nő. Van varázslat, de nem afféle Jótündér keresztanyás, hanem ízig-vérig a távol-keleti kultúrából merítő. Sőt, ugyanez igaz a sárkányokra is, amik a hétfejű, tűzokádó szörnyetegek helyett barátságos, kedves, főként vízzel „dolgozó” lények. És nem, még szárnyuk sincs, ehelyett pont úgy néznek ki, mint azt például egy japán mitológiai műben ábrázolnák. Persze azért úgy átalakítva, hogy a marketing részeként remek plüssállatokat is lehessen belőlük gyártani.

Ez az őszinte tisztelgés a (dél)kelet-ázsiai kultúra vizualitása előtt remekül párosul a hollywoodi gyökerekkel. Felismerhetőek a klasszikus Disney-féle vonások a karakterek mozgásában és mimikájában, de mégis szokatlanul és újszerűen hat mind a szereplőknek, mind a környezetnek az ábrázolása. A sokszor Mad Maxre emlékeztető tájakon pedig olyan akciójelenetek játszódnak, amik blockbusteresen izgalmasan használják fel a távol-keleti harcművészetek elegyét.

A Raya és az utolsó sárkány sok szempontból a Vaiana nyomdokaiba lép, főként a(z amerikai és európai szemmel nézve) kisebbségi, erős női karakternek köszönhetően, akinek végre nem a szerelmi életét kell megmentenie, hanem lényegében az összes embert. De míg Vaiana számára a legnagyobb feladatot önmaga és a hamis mítoszok legyőzése jelentette, addig Raya még nagyobb kihívással szembesül:

fel kell ismernie és meg kell értetnie másokkal is az egymásba vetett bizalom fontosságát.

Ez ugyanis a fő üzenet. Merj bízni másokban, és ha bizalmat szavazol, azt is kapsz cserébe. Naiv gondolat lenne? Kétségtelenül. De legalább nem habos-babos köntösben kapjuk, hiszen a film maga is csúnyán az arcunkba vágja párszor, hogy aki ilyen alapon bízik másokban, az bizony megszívja. Azért pont ilyen naivitás lenne azt hinni, hogy végén nem fordul minden jóra, de hát egy Disney-mesétől ilyen csodát még mi sem várhatunk.

Raya útja sokszor a Trónok harca Khaleesijét juttathatja eszünkbe, aki egyfajta hatalmát és befolyását vesztett kislányként állítja maga mellé a legkülönfélébb követőket, csak szerencsére még az előtt célba ér, hogy teljesen elborulna az elméje. A bosszú és az önimádat helyett ő végül a megbocsátás és a bizalom mellett teszi le a voksát.

A Raya és az utolsó sárkány tényleg izgalmas és tanulságos kikapcsolódás az egész családnak.

Sőt, remek beszélgetéseket kezdeményező filmélmény is lehet. Attól sem kell tartani, hogy a gyerekek esetleg nem értenék meg, mit akarnak üzenni az alkotók, mert ha lehet valamit hibaként felróni nekik, akkor az egyértelműen ennek az üzenetnek a sokszor és hangosan a szánkba rágása. De annyit talán pont megtanulunk ebből a meséből, hogy néha megéri megbocsátani, ha valaki eltúloz valamit.

Nardai Dorina

Nardai Dorina a ZSKF szabad bölcsészet, majd az ELTE BTK filmtudomány szakán diplomázott. 2011 óta a Filmtekercs szerkesztőségének tagja. Specializációja a gender témák, a dráma, a krimi, a thriller, valamint a spanyol, francia, német és távol-keleti film.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés