Kritika

A pornósztár, aki végül a saját életét kúrta el – Red Rocket

Sean Baker legújabb filmjében folytatja a Tangerine-nel megkezdett (diadal)menetét. A Red Rocket megkapó portréja Amerika egy ritkán látott szegmensének és az Államok perifériáján tengődőknek egy felejthetetlen főszereplővel. 

Az amerikai mainstream filmgyártásban is egyre nagyobb szerephez jutnak olyan hangok, akiknek korábban nem – vagy csak alig – volt lehetőségük elmesélni a történetüket. Nagyon helyesen egyre több olyan film van, amely valamely kisebbség traumáit hivatott megmutatni és feldolgozni. A reprezentáció pedig számít, hiszen a filmeknek társadalomformáló erejük van. Amiről ugyanis nincsen személyes, közvetlen tapasztalatunk – azaz a legtöbb dologról a világban –, azt történeteken keresztül ismerjük meg. Ezek a történetek pedig befolyásolják az adott témával kapcsolatos attitűdjeinket.

„A főszereplő meztelenül rohangált, amikor az operatőr felsvenkelt a farkáról az amerikai zászlóra” – Interjú Sean Bakerrel

Nem mindegy tehát, hogy bizonyos társadalmi csoportok/problémák hogy és milyen formában jelennek meg filmen. Sean Baker rendező munkája épp azért kiemelten fontos, mert rendre olyan sorsokat és a társadalom perifériájára szorult, stigmatizált csoportokat mutat be, amelyeket más nem. Különös tekintettel a szexmunkásokra, amely foglalkozáshoz továbbra is számos előítélet és általános társadalmi lenézés társul.

Legújabb filmje, a Red Rocket is részben a pornóvilágáról szól, ám egészen más szemszögből közelíti meg, mint a Tangerine tette.

Mickey Sabernek (Simon Rex) bejött az élet. Sikerült maga mögött hagynia a nyomorult texasi porfészket, hogy Los Angelesben pornószínészként fusson be komoly karriert. A rocksztárok életét élte, aztán egyik pillanatról a másikra – természetesen mások rossz döntései miatt – mindent elveszített, így kénytelen hazatérni, az isten háta mögötti Texas Citybe, hogy rég elhagyott feleségénél húzza meg magát egy időre, amíg újra talpra nem áll.

Kezdetben úgy érződik, hogy a Red Rocket főleg a szexiparban dolgozók periférián tengődését hivatott bemutatni. A nincstelenné lett Mickey eleinte lelkesen és elhivatottan próbál „civil munkát” keresni, ami a vártnál nehezebb, tekintve, hogy a kisvárosban senki sem alkalmaz olyat, aki az elmúlt 20 évet egy „referenciák nélküli” szakmában töltötte. Így hát maradt a marihuánaterjesztés, köszönhetően pedig az ebből befolyó pénznek lassan a volt felesége és anyósa is egészen más szemmel néz a férfire, akit pár nappal korábban a verandára sem akartak beengedni.  Ám, ahogy Mickey lassan újra nyeregbe kerül és többek közt viszonyt kezd egy fiatal (alig 18 éves) lánnyal, a szerethető maszkja mögül elkezd kiviláglani az igazi énje. Kénytelenek leszünk szembesülni azzal, hogy ez a roppant karizmatikus (kissé tenyérbemászó) csávó tulajdonképpen egy egoista, nárcisztikus, pszichopata.

Az igazi áldozat ebben a történetben nem ő, hanem azok, akikkel kapcsolatba kerül.

A film főszerepét az utolsó pillanatban megkapó Simon Rex kisugárzásával és felszínes szimpatikusságával zseniálisan hozza ezt a végletekig nárcisztikus figurát. Olyannyira, hogy ahogy halad előre a cselekmény úgy válik egyre kényelmetlenebbé a néző számára az, hogy az elején még képes volt neki drukkolni. Amikor pedig felbukkan a színen a majd’ kiskorú barátnője (a kezdő Suzanna Son letaglózóan elbűvölő), akkor végleg kivillan a ragadozó foga fehérje. Baker a kettőjük kapcsolatán keresztül roppant érzékletesen mesél a pornóipar manipulatív oldaláról. Hogy karizmatikus producerek miként használják ki a fiatal, naiv lányokat a saját hasznukra. Olyan lányokat, akiknek Amerika rozsdaövezeti kisvárosaiban nem sok más lehetőséget látnak a kitörésre. Mickey szimpatikus főszereplőből a saját történetének antagonistája lesz.

Simon Rex és Sean Baker a Cinefest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon, Fotó: Varga Amanda

Ám mindezen túl van még egy oldala a filmnek. Persze tudom, hogy irtózatosan modoros sablon ilyet írni, de kétségtelen, hogy Rex mellett a film másik igazi főszereplője maga a környezet. Egyfelől, mert Drew Daniels kamerája eszményein ragadja meg a poros texasi kisváros melankóliáját. Bár a rendező elmondása szerint ez csak egy „kényszerfilm” volt, amelyet kevesebb pénzből, minimális stábbal forgattak – mert a Covid miatt nem tudta elkészíteni egy nagyobb szabású projektjét –, ez a végeredményen abszolút nem érződik. A Red Rocket az év egyik legszebb kiállással bíró alkotása.

Ám ami ennél is fontosabb, az az atmoszféra hitelessége.

A személyesen Baker által válogatott mellékszereplő-gárda ugyanis hemzseg az autentikus arcoktól. A szereplők nagyobbik része nem profi színészekből áll, ez azonban gyakorlatilag senki játékán sem érződik. Mindegyikük tökéletesen passzol ebbe a miliőbe, Baker pedig árnyaltan és empatikusan közelít hozzájuk. Nem elcsépelt redneck karikatúrák, hanem sokoldalú, hús-vér karakterek, akik a lehetőségek hiányában vagy a rossz döntéseik következtében a perifériára kerültek. Olyan emberek sorsa jelenik meg, amelyeket az egyik politikai oldal szavazórobotnak (akiket üres ígéretekkel bódítanak és fals veszélyekkel hergelnek), a másik pedig ellenfélnek tekint. Baker azonban emberként ábrázolja őket. Emberként, akik csak egyet akarnak: túlélni.

A Red Rocket alapvetően dráma. Dráma egy emberről, aki képtelen felelősséget vállalni a tetteiért, dráma a szexmunkások létbizonytalanságáról és dráma Amerika egy ritkán látott szegmenséről. Ám mindezek még nem jelentik azt, hogy olykor ne lenne nagyon vicces. Baker ugyanis mesterien kezeli az éles hangulatváltásokat. A könnyed romantikát egyik pillanatról a másikra képes abszurd humorba vagy éppen thrillerszerűen izgalmas konfliktusba fordítani. Meglepő módon pedig éppen ezért lesz a film végletekig földhöz ragadt, hiteles és valóságos. Az év egyik legjobbja.

Pongrácz Máté

Pongrácz Máté a Budapest Corvinus Egyetem Szociológia szakán végzett. A műfaji filmek nagy kedvelője és az elfedett, obskúrus, de értékes darabok felkutatója. A szerzői trash védnöke és Zardoz hírnöke.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés