Kritika

Redneck eredetmítosz – Amerika: A mozgókép

Amerika-A-mozgókép

A 21 Jump Street rendezői úgy mutatják be az USA megszületését az Amerika: A mozgókép képsorain, hogy utána semmi kirívót nem látunk a Capitoliumot ostromló QAnon-sámánban.

A történelemhez, és főleg az amerikai történelemhez rengeteg módon álltak hozzá a filmesek. Az első és legkézenfekvőbb forma a pátoszt magasfokon művelő nemzettudatot erősítő filmkészítés, ami olyan, nem csak amerikaiaknak élvezhető filmeket eredményezett, mint A rettenthetetlen, vagy Az 54. hadtest. A másik, szintén népes tábor, a kritikus hangvételű, főleg a nemzeti kudarcokra fókuszáló „tudunk mi jobbak is lenni, de ezt elszúrtuk” filmek, amik az egyéni erkölcsöt látják az USA megváltójának, ha az ország éppen rossz úton is jár. Egyértelmű példa a vietnámi háború filmes feldolgozása olyan mesterművekkel, mint A szakasz, vagy Az őrület határán. A két fő irány mellett azonban megjelent a „kretén” vonulat is, amit leginkább a Drunk History (vagy magyar formájában a Tömény Történelem) jellemez.

Az Amerika: A mozgókép pedig minden képkockájával ezt a kreténséget tűzi a csillagos és csíkos zászlajára.

A Jump Street filmek alkotóitól, Phil Lordtól és Christopher Millertől másra nem is számíthattunk, pedig ők rendezték a Lego-kalandot is, vagy ők álltak producerként a Pókember: Irány a Pókverzum mögött is. A Netflix sajátos történelemóráját is csak producerként felügyelték, a rendezői székbe az eddig csak sorozatepizódokat rendező Matt Thompson ült. Az Amerika forgatókönyvét a több tapasztalattal bíró (Wonder Woman 1984, Mortal Kombat) Dave Callaham írta, és erős a gyanú, hogy nem figyelt a történelemórákon.

Amerika-A-mozgókép-Channing-Tatum

A figyelmetlenség pedig szorgalommal párosult és az Amerikában összekeveredik Abraham Lincoln és George Washington, de még a Függetlenségi Nyilatkozatot is egy sörpong meccsen írják alá. John Hancock és társai éppen az említett játékkal nyerik el a tizenhárom kolónia függetlenségét, amikor a vörös zubbonyos britek (természetesen a történelmi hűséget hidegen hagyva) felrobbantják a teljes bagázst. A gyarmattartók magas adói ellen küzdők útját a valóban áruló Benedict Arnold (Andy Samberg) állja. Az újítás csak annyi, hogy a vérfarkas Arnold magát Lincolnt (Will Forte) is kiírja a történetből éles karmainak segítségével. A legjobb barátja véres és hirtelen halálát átélt George Washingtonnak (Channing Tatum) tehát csapatot kell alakítania, hogy megbosszulja bajtársát és móresre tanítsa a Darth Vaderként szuperfegyvert gyártó Jakab királyt (Simon Pegg).

Az Amerika cselekménye meglehetősen középszerű, de az értékeit nem is a fordulatokban kell keresni.

A sajátos függetlenségi háborút rengeteg utalással tűzdelték tele, a történelmi szösszenetek mellett jócskán tud szemlélődni a filmrajongó közönség is. A csapat tagja lesz többek között Thomas Edison is (Olivia Munn), aki egyébként ázsiai és nő. Az ő karakterének jelenléte pedig jól jellemzi az egész filmet. Az Amerika inkább tabudöntögető és közepesen sértő poénok zápora, mintsem teljes értékű film. A humor, pontosabban az annak szánt dialógusok pedig valóban megállás nélkül érkeznek. A film egyetlen másodpercre sem engedi el a néző érzékeit. Ha nem az angolok kapnak egy elhasznált fricskát, akkor egy kicsit rasszista egysoros érkezik az őslakosoknak. A sekélyes tartalomhoz még illik is az egyszerű számítógéppel animált 2D-s világ, az Amerikában mélységet keresni hiba lenne.

Amerika-A-mozgókép-Andy-Samberg

Minden kényszeres filmszerűségre vágyakozás ellenére, az Amerika tud szórakoztató lenni. A bőlére eresztett kreténség bizony rövidtávon is fárasztó, hát még egy teljes estés filmben. Ennek ellenére valahol mégis élvezhető a huszadik tea-poén is. Az összecsúsztatott, pontosabban teljesen összekevert idősíkok a fantáziával is szabadon keverednek. A vegyület pedig rengeteg anakronizmust és oda nem illő elemet rejt, így mindig lesz Vietnám söröző, vagy kósza vérfarkas, ami megmosolyogtat és ezzel fenntartja az érdeklődést. A teljesen határtalan mixtúra viszont áldozatokkal jár. Az Amerika bizony lebont mindent, amit a film kereteiként ismerünk, de helyette felépít egy másfél órás mémet.

Ami viszont direkt mém akar lenni, ritkán lesz az, így az Amerika: A mozgókép is hamar kikopik majd a Netflixről és a mi emlékezetünkből is.

A rendezetlen fogú angolokat nehéz lenne bárhogyan is összekötni a robotzsaruval, mégis van egy szó, ami alatt egyesül a kettő: Amerika. Az Amerika: A mozgókép annak az életmódnak a tökéletes lenyomata, ami sehol máshol nem alakult és nem is alakulhat ki. Az amerikaiság az, ami megengedi, hogy örök helyet kapjon minden öntörvényű vadnyugati önbíráskodó az alapító atyák világformáló cselekedetei mellett. Mert Amerika nem kizárólag a fejlett nagyhatalom és világcsendőr. Amerika az egyetemi görögbetűs testvériségek és a közhelyes rétisas hangeffekt hazája is. Matt Thompson filmje egyiket sem emeli a másik fölé, csupán felsorolja, mi minden köti össze az amerikaiakat.

A kretén közelítésmód pedig – bármennyire is furcsa – nem egyenlő a tiszteletlenséggel. Ez a szabad és megengedő hozzáállás idegen Magyarországról nézve, sőt ilyen és ehhez hasonló próbálkozás eleve kudarcra ítéltetett Európában. Az Amerika éppen ezt fogalmazza meg esetlen módon az újvilágiak és a britek harcában. A zabolátlan individualizmus száll szembe a karót nyelt és öreg európai értékrendekkel, és ebben bizony győzni fog az Új világ. Az Egyesült Államok a lehetőségek hazája, holott a kizsákmányoló kapitalizmus fellegvára is. Az USA a szabadságszobor, de USA a nagymellű szőke nő is. A film nem emeli ki az egyiket és nem zárja ki a másikat. A Netflix animációs filmje csupán azt teljesíti, amit ígér, és az lesz, ami, vagyis Amerika: A mozgókép.

Nagy Tibor

Nagy Tibor jelenleg az ELTE-n tanul Filmtudomány mesterszakon. Kedvenc műfajai a klasszikus hollywoodi gengszter- és westernfilm. Különös figyelmet fordít az izraeli filmekre és a vallási témákra.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés