Kritika

Rehab helyett rehabilitáció – Amy – Az Amy Winehouse-sztori

Amy - Az Amy Winehouse-sztori

Valahol a vakolatnyi smink, a tonnányi hajlakk, a temérdek tetoválás és a marihuána-gomolyfüst mögött ott rejtőzött egy bizonytalan, szeretetéhes lány – csak épp rá senki nem volt kíváncsi mostanáig. Róla szól és őt mutatja be az Amy – Az Amy Winehouse-sztori.

„Megpróbálnak rávenni, hogy menjek elvonóra, de én azt mondom nem, nem, nem” – énekelte egy nő a kétezres évtized közepén, és a számból, a Rehabból hatalmas siker lett. Nem csoda: az ének olyan karakteres hangon szólt, hogy aki egyszer hallotta, azonnal megjegyezte. A legtöbben valószínűleg hozzáképzeltek a hanghoz egy New Orleans-i néger énekesnőt, pedig Amy Winehouse egy zsidó lány volt, „tipikus észak-londoni” – derül ki róla egyebek mellett az életrajzi dokumentumfilmjéből. Az Amy – Az Amy Winehouse-sztori az ő történetét meséli el, pontosabban azt az utat, ami tragikusan korai halálozásához vezetett.

A kétórás film alatt meglepően közel kerülünk a jazz-énekesnőhöz, mondhatjuk, kifejezett jól megismerjük őt – kétségkívül ez Az Amy Winehouse-sztori legnagyobb bravúrja. A rendező (Asif Kapadia – Senna) komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy ezúttal, talán egyszer az életben, az Amy körül kialakult slepp (ami némi túlzással a fél világot jelentette) ne vehesse el a rivaldafényt előle. Ezt úgy oldotta meg, hogy a körülötte élőkkel folytatott interjúbeszélgetésekből csak a hangokat vágta be a filmbe, a képek közben végig Amyt mutatják. Így a dokumentumfilmes műfaj egyik fontos pillére, a beszélgetőalanyok eltűnnek, a barátok, rokonok, kollégák teljes mértékben háttérbe szorulnak, illetve kisebb részben pedig átveszik az elbeszélő szerepét.

Amy - Az Amy Winehouse-sztoriA narrációt a beszélgetésekhez lényegében maga Amy Winehouse nyújtja: régi felvételeken beszél, interjúkban szólal meg, legnagyobb részben pedig énekel. Dalaiban ugyanis ott van az egész élete. „Ha az apám azt gondolja, hogy jól vagyok … [akkor nem megyek rehabra]” – dúdolta a már említett számban az énekesnő, és valóban, a környezete szerint egy kulcsfontosságú lehetőséget szalasztottak el azáltal, hogy Amy az apja véleményéhez kötötte az elvonókúrát, aki viszont ekkor már a menedzsere volt, és tudta, mennyit buknak a koncertek lemondása miatt, ezért ő nem találta fontosnak a rehabot. De nem csak az kábítószerekről szólnak a dalok, ugyanúgy kiolvasható belőlük a lány szerelme, ambivalens viszonya önmagával és Blake Fielderrel, későbbi férjével.

„Dalaiban ugyanis ott van az egész élete”

A karakteres hangja mellett éppen a dalokból sugárzó szokatlan őszinteség, a pop posványától markánsan elütő zeneszövegek eredetisége miatt vált igazán nagy sztárrá Winehouse. A média pedig hiába próbálta megregulázni, ő mindig egy allűröktől tartózkodó, pofátlanul őszinte celeb volt, és ezt a bulvárlapok sosem tudták megbocsátani neki. Se akkor, amikor csillaga felemelkedőben volt, se akkor, amikor szétesett az élete. Haláláért ugyanúgy terheli a felelősség a sajtót, mint a rokonait, szerelmeit és barátait. Az Amy – Az Amy Winehouse-sztori pedig képes rá, hogy ezt számon kérje tőlük.

Amy - Az Amy Winehouse-sztoriEgy dologban hibázik pusztán a dokumentumfilm, hogy magát a főszereplőt felmenti tettei alól. Ugyanakkor az egyoldalúság műfaji sajátosságként is értelmezhető, szentesített eszközzé válik azon cél érdekében, hogy másokat megmentsen a haláltól. Épp ezért téves lenne azt felróni Az Amy Winehouse-sztorinak, hogy piedesztálra emel egy drogost, hiszen éppen ellenkezőjét teszi: azt mutatja meg, milyen értéket (adott esetben káprázatos énekhangot) veszíthet el a világ a kábítószerek miatt.

Végezetül pedig még egy érvet – noha igen személyeset – említenék meg a mozi mellett. A popsztárokról szóló dokumentumfilmekkel szemben (legyen szó Michael Jacksonról és a This Is It-ről vagy az Egyesült Államokban már vetített Cobain: Montage of Heckről) Amy Winehouse jelen volt az életem felnőtt szakaszában. Ő nem valaki más fiatalságának ikonikus alakja, hanem az enyémé. Emlékszem amikor a Rehabot dúdoltuk a teraszon vagy amikor megtudtuk 2011-ben, hogy jön a Szigetre – és arra is, amikor nem sokkal a fesztivál előtt, 2011. július 23-án elért hozzám halálhíre.

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com