Kritika

Remake-láz – Rémálom az Elm utcában

A remake-láz egyre hatalmasabb méreteket ölt, műfajokat és klasszikusokat nem kímélve szedi áldozatait világszerte. Legújabb kiszemeltje a kultfilmnek számító Rémálom az Elm utcában, melynek túlélési esélye sajnos igen csekély.

Szomorú hír, nem igaz? Dehogynem. Pláne, hogy még csak költői túlzásnak se nevezhetjük. Wes Craven nagy sikerű eredetijét Samuel Bayer vette kezelésbe, melynek eredményeként egyértelműen romlott az állapota.

Az alapsztori nagyjából megmaradt a réginek, pár tinit álmában öldököl egy félelmetes, égett arcú, penge ujjú szörnyeteg. Persze a körítés változott, a film újragondolása tini horrorba fordult át, valamint megváltoztatta Freddy alakját és “motivációit”. Rávilágítottak az események hátterére, illetve egy flashback erejéig még a pedofil kertész “születését” is láthatjuk.

Ezzel azonban pont a jól működő misztikumot irtották ki a filmből. Kiszámítható, egyszerű ijesztgetős képek sorát látjuk, melyek kizárólag a modern technikának és a hanghatásoknak köszönhetően hatásosak. Valamennyire. A modernizálás nem kímélte az álom jeleneteket sem. Világosan elkülöníthető, hogy a valóságban, vagy Freddy birodalmában járunk-e, ezzel ismét sikerült egy fontos szálat kiradírozni az alkotásból.
rooney mara remalom az elm utcaban
A fiatal, gimnazista szereplőkben semmi egyedi nincs. Egytől egyig divatos ruhákba öltöztetett bábuk, akik korrekt frekvencián visítozva rohangásznak a vásznon. Nancy karakterét olyannyira próbálták különcként ábrázolni, hogy a végére egy túlontúl szimpla, lenyalt hajú senkivé vált, Rooney Mara játéka pedig semmit sem adott hozzá a sablonhoz. A Freddyt alakító Jackie Earle Haley legalább megpróbált új életet lehelni a figurába, melyet azonban az alkotók szinte teljes mértékben hatástalanítottak.

Kollár Flóra Anna

A BGF túltelített turizmus-vendéglátás szakának táborát erősítem, így bárkiben joggal merül fel a kérdés, mit keresek egy filmkritikai oldal szerkesztői között. A válasz a sokoldalúság, az ember addig próbáljon ki mindent, amihez kedvet, tehetséget érez, míg lehetősége van rá. Így voltam ezzel én is, mikor 2008 augusztusában, laikus filmimádóként a Filmtekercshez kerültem. Azóta nagy szerelmem, a rendezvényszervezés mellett folyamatosan fejlesztem a bennem érlelődő újságírót.

Filmek: Mindenevő lévén, nem tudok listát írni a kedvenceimről. Felőlem támadhat a Mars, apríthatnak a zombik, hősködhetnek a túsztárgyalók, szenvedhetnek fiatal, vagy épp idősödő párocskák az élet nagy dolgain. Jöhet a szórakoztató „limonádétól” kezdve, a könnyekig megható drámán keresztül a sötét hangulatú thrillerig minden; bármit szívesen megnézek, majd szelektálok.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés