Kritika

Remény az időben – Child in Time

Ian McEwan azonos című regényéből született Child in Time furcsán egyszerű epizódja Benedict Cumbetbatch karrierjének. Korrekt kis tévéfilm a szó minden értelmében.

Olyan nagyformátumú karakterek után, mint Sherlock Holmes, Doctor Strange, a Kódjátszma Alan Turingja vagy a Zoolander 2 Allja, a Child in Time Stephen Lewisa szokatlan választásnak tűnik Cumberbatch részéről. Lewisban nincsen semmi szokatlan, nincsen semmi excentrikus, egy egyszerű gyermekkönyvíró, akivel szörnyű dolgok történnek. A történet már annál érdekesebb – legalábbis Ian McEwan Whitbread-díjas regényéé, melyben Lewis elhagyja egy átlagos bevásárlás során egyetlen gyermekét. Ezt követően elhidegül feleségétől, Julie-tól (Kelly Macdonald), és egyre távolabb sodródik legjobb barátjától, Charles-tól (Stephen Cambell Moore) is, aki furcsa átalakuláson megy keresztül. Egy nap meglátogatja Julie-t, és ezzel furcsa időutazást is tesz.

Julian Farino a Törtetők és a Nagypályások rendezőjeként lehet ismerős a hazai nézőknek, filmográfiáját elsősorban tévés produkciók epizódjai teszik ki. Az adaptációt a szintén tévés berkekben járatos Stephen Butchardnak köszönhetjük – ezúttal az ő szerepe a legkérdésesebb az alkotásban. Az időutazás nagy kérdéseivel megspékelt történet a tévéképernyőjére érve középszerű családi drámává egyszerűsödött, melyben sem kiemelkedő alakításokkal, sem különösebben érdekes fordulatokkal nem találkozik a néző.

Sajnos az egyetlen izgalmasnak ígérkező szál, Charlesé (nem is értem, Cumberbatch miért nem inkább az ő szerepében brillírozott) is kifejtetlen marad, így a cselekmény szintjén nem sok érdekességet hoz a film.

A Cumberbatch és Macdonald közötti dinamika viszont remek,

kettejük kapcsolatának folyamatos változása a két színész profizmusának köszönhetően lekötheti a nézőt – Butchard jól érzékkel nem tolja túl a drámázást, a témában rejlő giccset ügyesen kerüli. Sokszor talán túlontúl is, az egy gyermek elvesztése felett érzett fájdalom szintje nem közelít ahhoz, amit az ember elképzel.

A film minden ízében magán hordozza a tévéfilmes jegyeket. Ez különösen annak fényében furcsa, hogy az ezt a filmet is jegyző BBC produkciói voltak azok, melyek új szintre emelték a fogalmat, ami így szépen lassan maga mögött hagyta a pejoratív besorolást. Most azonban a patikamérleges kimért 90 perces játékidő, az ismerősen fakó látványvilág, a visszafogott zenehasználat mind-mind kis költségvetésről és rövid gyártási időről ordítanak. Az ember kicsit azt érzi, micsoda fecsérlés egy”. Benedict Cumberbatch-et elpazarolni egy ilyen – hozzáteszem abszolút nézhető, teljesen korrekt – produkcióra. Arról nem is beszélve, mennyivel többet ki lehetett volna hozni egy ilyen alaptörténetből…

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. kataorsolya@filmtekercs.hu

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..