Kritika

Remény az időben – Child in Time

Ian McEwan azonos című regényéből született Child in Time furcsán egyszerű epizódja Benedict Cumbetbatch karrierjének. Korrekt kis tévéfilm a szó minden értelmében.

Olyan nagyformátumú karakterek után, mint Sherlock Holmes, Doctor Strange, a Kódjátszma Alan Turingja vagy a Zoolander 2 Allja, a Child in Time Stephen Lewisa szokatlan választásnak tűnik Cumberbatch részéről. Lewisban nincsen semmi szokatlan, nincsen semmi excentrikus, egy egyszerű gyermekkönyvíró, akivel szörnyű dolgok történnek. A történet már annál érdekesebb – legalábbis Ian McEwan Whitbread-díjas regényéé, melyben Lewis elhagyja egy átlagos bevásárlás során egyetlen gyermekét. Ezt követően elhidegül feleségétől, Julie-tól (Kelly Macdonald), és egyre távolabb sodródik legjobb barátjától, Charles-tól (Stephen Cambell Moore) is, aki furcsa átalakuláson megy keresztül. Egy nap meglátogatja Julie-t, és ezzel furcsa időutazást is tesz.

Julian Farino a Törtetők és a Nagypályások rendezőjeként lehet ismerős a hazai nézőknek, filmográfiáját elsősorban tévés produkciók epizódjai teszik ki. Az adaptációt a szintén tévés berkekben járatos Stephen Butchardnak köszönhetjük – ezúttal az ő szerepe a legkérdésesebb az alkotásban. Az időutazás nagy kérdéseivel megspékelt történet a tévéképernyőjére érve középszerű családi drámává egyszerűsödött, melyben sem kiemelkedő alakításokkal, sem különösebben érdekes fordulatokkal nem találkozik a néző.

Sajnos az egyetlen izgalmasnak ígérkező szál, Charlesé (nem is értem, Cumberbatch miért nem inkább az ő szerepében brillírozott) is kifejtetlen marad, így a cselekmény szintjén nem sok érdekességet hoz a film.

A Cumberbatch és Macdonald közötti dinamika viszont remek,

kettejük kapcsolatának folyamatos változása a két színész profizmusának köszönhetően lekötheti a nézőt – Butchard jól érzékkel nem tolja túl a drámázást, a témában rejlő giccset ügyesen kerüli. Sokszor talán túlontúl is, az egy gyermek elvesztése felett érzett fájdalom szintje nem közelít ahhoz, amit az ember elképzel.

A film minden ízében magán hordozza a tévéfilmes jegyeket. Ez különösen annak fényében furcsa, hogy az ezt a filmet is jegyző BBC produkciói voltak azok, melyek új szintre emelték a fogalmat, ami így szépen lassan maga mögött hagyta a pejoratív besorolást. Most azonban a patikamérleges kimért 90 perces játékidő, az ismerősen fakó látványvilág, a visszafogott zenehasználat mind-mind kis költségvetésről és rövid gyártási időről ordítanak. Az ember kicsit azt érzi, micsoda fecsérlés egy”. Benedict Cumberbatch-et elpazarolni egy ilyen – hozzáteszem abszolút nézhető, teljesen korrekt – produkcióra. Arról nem is beszélve, mennyivel többet ki lehetett volna hozni egy ilyen alaptörténetből…

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. [email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya