Kritika

Reménytelenül – Fogságban

Denis Villeneuve: Fogságban (Prisoners)
Denis Villeneuve: Fogságban (Prisoners)

Fogságban (Prisoners)Egy idilli amerikai kisváros élete esik szét atomjaira, mikor két kislányt nyom nélkül elrabolnak. Az első számú gyanúsított egy szellemileg sérült férfi, aki a rendőrség szerint a bűnt magát sem képes kigondolni, nemhogy végrehajtani. Az egyik családapa kétségbeesett lépésre szánja el magát, a néző pedig egyre erősebben szorítja a karfát. Denis Villeneuve legújabb filmjével óvatosan kell bánni: napokkal később sem könnyű kikerülni a hatása alól.

A kanadai rendező, Denis Villeneuve három éve robbant be a köztudatba az Oscar-díjra jelölt Felperzselt földdel. Aki akkor megkedvelte a direktor stílusát, most sem fog csalódni. A Fogságban ugyanolyan lassan kibontakozó, könyörtelen alkotás, csak a téma érzékenyebb (kisgyermekek eltűnése) és a színészek ismertebbek valamivel. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a végeredmény kevésbé színvonalas: valamivel könnyebben emészthető, de ugyanolyan erős alkotás.

A film elején megismerjük tipikus amerikai kertvárosi család 1-et (Hugh Jackman, Maria Bello) és 2-t (Terrence Howard, Viola Davis), két-két gyerekkel: lázadó kamasz és aranyos hat éves kislány. Utóbbiak egyszer csak eltűnnek. Az egyetlen gyanúsított egyértelműen bűnösnek tűnik, azonban a huszonéves Alex Jones (Paul Dano) egy tízéves gyerek értelmi szintjén áll, így a rendőrség szabadlábra helyezi. Az egyik apa, Keller Dover (Jackman) viszont meg van győződve róla, hogy ő áll a rablás mögött, így elhatározza, szóra bírja a fiút – kerül, amibe kerül.

Többjelentésű a cím tehát; kilátástalanságuk fogságában van igazából az összes karakter, leginkább a kétségbeesésében bűnbe eső Dover. Ha mással nem is, Hugh Jackman nevével biztos fogunk találkozni a jövő évi díjátadókon: szeméből snittről snittre nagyobb elkeseredettség árad. Ugyanez igaz Jake Gyllenhaalra is, aki a nyomozást vezetőt Loki felügyelőt alakítja. Mindkét karakter hajlamos megszegni a szabályokat, és a saját fejük után menni, pedig minden szempontból előre lépést jelentene, ha képesek lennének együttműködni – jól tudja ezt a néző, aki mindkét karakter információit ismeri, s egy lépéssel mindig előrébb jár a rejtély megoldásában.

Fogságban (Prisoners)

Fojtogató és feszültséggel teli atmoszférájú a film, de pont annyira, hogy el tudjuk viselni. Mikor már pattanásig feszülne a húr, mindig történik valami, ami előre mozdítja a cselekményt, ezáltal a karaktereket is tovább lendítve a kínzó letargiából. Ezek a fordulatok viszont néha kilógnak; egy-két megoldás nem illik a film nyomasztó, realisztikus hangulatához (például az egyik szereplő pont azelőtt halálozik el, hogy vallomást tehetne). Szerencsére ebből van kevesebb: a nyomozások több szálhoz vezetnek, melyek szépen lassan összeállnak egy egésszé, amitől ha boldogabbak nem is, de legalább okosabbak leszünk.

A Felperzselt földdel ellentétben itt a néző viszont kap némi feloldozást a történtek alól, ami kell is ahhoz, hogy 150 percnyi, látszólag kilátástalan kutatás után fel tudjon állni a székből. Mert tovább lépni sose egyszerű, de szükséges a túléléshez.

Avatar

Polgári Lilla

Jelenleg elsős kommédiás mesterszakos hallgatóként az ELTE padjait koptatom. Két szenvedélyem van: a filmek és az írás, így e kettő kombinációjából indultam el az újságírói, de különösképpen a kritikusi pálya felé. Nem lehet elég korán kezdeni: családi beszámolók szerint 4 évesen a Schindler listáját néztem újra és újra, akkor még szerény (ám mai napig őrzött) VHS-gyűjteményünk egyikén. Ma már a sorozatok is jelentős szerepet töltenek be (izé, sok időt vesznek el); sok esetben vészesen függő lettem.

Filmek: vegyesen. Igyekszem bepótolni a klasszikusokat, bár ahogy haladok, kezdek rájönni, hogy arra egy élet is kevés. Legközelebb talán Tim Burton „korai” filmjei (a Nagy hallal bezárólag) állnak, valamint mindenféle kifordított mese (A herceg menyasszonya, Csillagpor, Leharcolt oroszlánok). A 3D-t nem szívelem, viszont általa a nagy vásznon tekinthetek meg filmeket, amik anno kimaradtak (Toy Story 1-2., Titanic, idén Jurassic Park). Mert minden moziban az igazi.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya