Kritika

Reményteli villangás – Arthur 3-A világok harca

Záródarabjával Luc Besson Arthur-trilógiája egy félig érett gyümölcs képét mutatja. Hellyel-közel a hírneves rendező magára találásának lehetünk szemtanúi, a telhetetlen célcsoport-orientáció azonban sokat ront az ötletes műfaj-hibriden.

Hihetetlen, de igaz. Luc Besson villant egyet, s mintha az animáció világában kezdene magára találni a francia újromantika közismert alakja. Az Arthur-saga befejező részében ugyanis újra leplezetlenül érezhető az a kamaszos bájjal kevert  játékosság, amely a régmúlt Besson-műveinek alapvető sajátja. Talán nem is véletlenül, hiszen a francia rendezőzseni az animációt nem kísérletezésre használja fel, mint mondjuk Robert Zemeckis, sokkal inkább lenyűgöző fantáziájának játszótereként kezeli. Emiatt némi naivitással az animációs kitérőt akár önvizsgálatnak is tekinthetjük, amely a továbblépés érdekében a bessoni filmkészítés kötelező elemeit sorakoztatja fel. Kár, hogy ez a bizonyos továbblépés az Adéle és a múmiák rejtélyével még mindig csak felemásra sikeredett.

Mindenesetre a harmadik rész némiképpen bevezet Besson fantáziájának működésébe. Választ kapunk számos miértre a kor, a helyszín és az antagonista megválasztásával kapcsolatban, s olybá tűnik, hogy a francia rendező mindvégig egy önreflektív gag-tenger bevetésével próbálkozott. Akárcsak Az ötödik elem esetében egy lecsengett népszerűségű műfajt vett alapul, s formált át saját nyelvezetére. Akkor a sci-fi, most a fantasy esik a francia filmkészítés áldozatául, hogy ráadásként a két említett műfaj észrevétlenül egyesüljön.

Luc Besson ugyanis a harmadik rész során csavar egyet Arthur kalandjain: a lényegi cselekmény már nem a villangók miniatűr, hanem az emberek hagyományos világában zajlik. A gonosz Maltazár életnagyságban próbál világuralomra törni, s tervét természetesen Arthur és a villangók igyekeznek szabotálni. A befejező rész mozgatórugója tehát az aránytalanság lett, amelynek hála Besson varázsütésre, a történet gyermeki látásmódját mindvégig megtartva tudta egymásba játszani a fantasy műfaját Hollywood ötvenes évekbeli óriásszörnyes sci-fijeivel és múmia-horrorjaival. Míg A nagy kékségben még csak a nyitányban játszott el a korhűség és filmtörténeti kontextus összejátszásával, addig jelen esetben már a teljes filmet e játéknak szenteli, egy Star Warssal folytatott párbeszéddel megspékelve. Besson, aki a cselekmény linearitását finoman megtörve mindig is szeretett elidőzni az elemi összetevőkön – jelen esetben Arthur frizuráján, Holdviola popsiján vagy Darkos pengeéles sisakján – egy részletgazdag mesebeli világot teremtett.  A rendező már a kezdetektől – pl. az alvilági lebujokban játszódó jelenetekkel – George Lucas saga-jával felesel, amit végül egy problémás apa-fia viszony gondos kibontásával tetőz be. S ha már a részleteknél tartunk, a sokak által kudarcnak tekintett, a harmadikhoz szoros szálakkal kapcsolódó második epizód az emberi környezet „villangósítását” szemléltette.

A fantáziadúsan kidolgozott látvány és a hangsúlyos műfaji játék a felnőtt nézőket gond nélkül köti le, a probléma viszont az, hogy az Arthur-trilógia alapvetően a gyermekeknek készült. Mintha Bessonban ott lappangott volna a készítés során a produceri kisördög, mely szerint valamennyi korosztály igényeit ki kell elégíteni. Arthur és Holdviola elsikkadó szerelmi légyottja mellett azonban a filmtörténeti utalások és a gyermekded poénok kiütik egymást. Emiatt hiába rejlik a részletek mögött a természet iránti tisztelet (lásd még: A nagy kékség), a családi összetartás és a tolerancia – Besson egy asztalhoz ültet egy afrikai törzsfőnököt és egy francia rendőrt – tanulsága, az egész túlságosan is sekélyesnek hat.

Az Arthur 3 – A világok harca egy félig érett gyümölcs, amely a korábbi részek ismeretében – hiába a rész eleji gyorstalpaló – azért leszakítható, s némi fintor kíséretében el is fogyasztható.

Arthur 3-A világok harca (Arthur et la guerre des deux mondes)

színes, francia animációs film, 101perc, 2010

rendező: Luc Besson
író: Luc Besson, Céline Garcia
zeneszerző: Eric Serra
operatőr: Thierry Arbogast
producer: Luc Besson, Emmanuel Prévost
vágó: Todd M. Thaler

szereplő(k):
Freddie Highmore (Arthur)
Selena Gomez (Selenia)
Gérard Darmon (Maltazard)
Robert Stanton (Armand)
Michel Duchaussoy (Archibald)
Iggy Pop (Darkos)
Mia Farrow (nagyi)
Mike Powers (Grafitti művész)
Cooper Daniels (fiatal George Lucas)

Imdb-átlag: 5,7.

http://www.arthuretlesminimoys.com/arthur3/

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Filmtekercs szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com